SPORT ÖRÖMÖK MÁSKÉPPEN…

Az alábbiakban három kedvenc sportágamból (tenisz, vizipolo és vitorlázás) merítettem az ötletet, merthogy igazából az egészséges életmódhoz szervesen illeszkedik – a fizikális tevékenység mellett – a mentális is. Pontosabban a háttérben meghúzódó élmények olykor nagy motivációt jelenthetnek az amúgy egyre elviselhetetlenebb világunkban. Merthogy az életben olykor apró örömökre is van szükségünk, amelyre privát példával szeretném felhívni az olvasó figyelmét. A teljesség igénye nélkül – az imént jelzett sorrendet követve – mindezt elsőként egy személyes levélváltással merészkedem bizonyítani …

Elsőként egy idei szenior teniszversenyem kapcsán az idézet: Kedves Attila, Tisztelt alkalmi/véletlen hozta páros Társam! Örülök, hogy tegnap a Sors összehozott Veled a Mimi Kupán, és ismeretlenül is elfogadtál párként a játékban! Nagy öröm volt melletted játszani végig! Büszke és elégedett vagyok arra, hogy Te voltál a páros társam – ráadásul az eredménnyel is elégedett, s hogy szeretett Százhalombatta városom jó versenyt rendezett! Találkozzunk a jövőben is: teniszpályán vagy a “civil” életben is akár! Sporttársi üdvözlettel: Tüske Árpád

Szia Árpád! Először is nagyon megtisztelő az alábbi “köszönet” tárgyú leveled, amelyre fél évtizedes tenisz versenyzői múltammal motiválva kivételesen egyfajta összegzéssel reagálok – ezáltal a hétvégi (2024. április) verseny elemzése részemről is indokolt.

Valójában a véletlennek köszönhető, hogy együtt indulhattunk a százhalombattai versenyen/kupán, mivel állandó partnerem és barátom (aki Szeged-Bp között ingázik kettős életet élve) sajnos nem tudott részt venni ezen a megmérettetésen. Ráadásul  pár hete érkeztem meg egy hévízi három hetes rehabilitációról (ami amúgy az egészségügyi problémáim karbantartása végett történt), amely  úgy tűnik egyelőre és szerencsére eléggé sikeresnek bizonyult – legalábbis a mostani teljesítményem ismeretében.

 Ugyanis a győztesek – akikkel évek óta mérkőzünk egymás ellen is – külön
gratuláltak a fejlődésemet illetően. Következésképpen  lassan kezdem elhinni ( s ez nem álszerénység!!!) ezen biztatásokat másoktól (ezúttal Tőled is) is, még ha sajnos ezt nem is így tapasztalom illetve élek meg. Merthogy egyre inkább rájövök az alapigazságra, miszerint minél többet tanulunk, annál kevesebbnek érezzük tudásunkat – s ez így is van rendjén…

 S a lényeg: sajnálom, hogy pont miattam nem sikerült a bronzérmed az egyéniben,  pedig technikailag (főleg a erős szerváid miatt) jobb teniszezőnek láttalak, s nagyon tartottam is tőled!  Ami a párosunkat illeti: hangsúlyozottan (persze csak papírforma szerint!) ugyan esélyesebbek voltunk az aranyéremre (merthogy nagyobb arányban vertük meg a bronzérmeseket, mint a győztesek), végeredményben így volt igazságos a végső sorrend!  Mindenesetre valóban szinergia volt közöttük annak ellenére, hogy még soha nem találkoztunk az életben – még a pályán kívül sem.  

Mivel alfabetikus sorrendben a párosunk az elektronikus kijelzőn Szalay-Tüske formában íródott a szupermodern teniszcentrumotokban, ezt most szimbolikusan megfordítom, ezáltal városotoknak ajánlva az ezüst érmemet – ugyanis nagy lokálpatriótaként ismertelek meg. Egyébiránt meccs közben is ideiglenesen helyinek éreztem magamat, különösen a megjelent drukkereidnek köszönhetően!
 Szintén sporttárs üdvözlettel: Attila

A második sportág előzménye anno a „Rendhagyó évzáró az OÁZIS teamnél!”
című vizipolos beszámolómhoz datálódik. Ebből a felvezető (szakmailag az
úgynevezett leadet) emelem ide: Augusztus végén nagy örömmel számoltunk be egy újabb rangos sport eseményről, miszerint EB győztes lett a magyar OÁZIS Team Szlovéniában. Nincs annál jobb hír – legalábbis e témakörben – egy tudósító számára, ha valamilyen módon osztozhat az efféle sikerekben. Karácsony előtt pedig – úgymond kis évzáró megemlékezésen – sport tisztelő híveikkel avagy tucatnyi Fun klubossal együtt búcsúztathattuk az óesztendőt a BVSC uszodában…

A lényegre törekedve felidézzük akkori tudósításunk felvezető címes hírét: Az Oázis SC a nagy tiszteletnek örvendhető Pék Gyula vezetésével 40+ korosztályban állhatott fel a dobogó legfelső fokára, a szlovéniai Kranjban megrendezett Masters kontinensbajnokságon. Háromszoros olimpiai bajnokunk Szécsi Zoltán is Masters Európa-bajnok lett az Ábrahám István csapatkapitány által irányított Oázissal, mivel az említett kategóriában a horvát Magla együttesét verte a fináléban a magyar csapat. Ehhez csak ennyi dukál: továbbra is Hajrá Oázis – Hajrá Magyarok!!!

Akkor úgy gondoltam, hogy nagyon emberinek és korrektnek volt minősíthető egy őszinte köszönetnyilvánítás a csapat egyik hősétől, amit ezúttal azért emelünk át a cikkből, mert újabb fontos elismerés érte a csapat edzőjét, amiről az alábbiakban illik beszámolnunk: „Edzőnknek, Pèk Gyula mesteredzőnek, òriàsi köszönettel tartozunk, nem csak a meccsen a nehèz pillanatokban segìtett àt minket èvtizedes edzői rutinja, hanem èv közben is megkövetelte tőlünk a maximumot edzèseken. Ráadásul olyan kondìciòval làtta el a csapatot, ami nèlkül egy ilyen meccs sorozatot nem bìrtunk volna vègig csinàlni. Köszönjük szèpen Gyula bàcsinak az egèsz èves kimagaslò edzői munkàjàt!Továbbá köszönjük Szècsi Zoltànnak, hogy velünk tartott az EB-re ès hogy a tőle megszokott kiemelkedő bravùrjaival hozzàsegìtette a csapatot az EB aranyhoz. Megtiszteltetès, hogy vele jàtszhattunk egy csapatban, s egyáltalán hogy Oàzis szìnekben làthattuk jàtszani!Végül, de nem utolsó sorban köszönjük Subasitz Mihàly csapatvezetőnknek, hogy segìtett minket vègig navigàlni a sokszor komplikàlt versenyszabàlyok pontos megèrtèsèn, hogy a csapat nagykövetekènt kèpviselt minket a verseny alatt, s emellett a sportdiplomàciai feladatok oroszlàn rèszèt is magàra vàllalta. Epilógus gyanánt: sokan büszkék vagyunk arra, hogy minden héten együtt szaunázgathatunk a fiúkkal Zuglóban, a gyakran megtapasztalt kemény/férfias edzéseiket követően. Megjegyzem többed magammal őszintén sajnáljuk, hogy nem tudtunk személyesen osztozni a helyszínen az örömükben, pedig néhányan komolyan terveztük részvételünket déli-szomszédainknál.”

Végül a harmadik sportágból merített példa a „Viharos vitorlázás egy Olimpikonnal” címen publikált írásomhoz datálódik – íme: Egy olimpikonnal való beszélgetés önmagában is élményként értékelhető egy zsurnaliszta számára, s mint ez esetben a saját hajóján versenyre kelni vele nagy megtiszteltetés. Ráadásul mostanság nagyon ritkán tapasztalható úgymond viharos szélben (gyakran hatos szélerősségben) különösen igaz a jelző. Feltételezhetően az olvasónak elég lenne csak annyit mondani, hogy a sokoldalú sportember több, mint fél évszázada vitorlázott szerte a világban – rengeteg siker kíséretében. Bizonyára ebből már kitalálták a jelenleg is aktív olimpikont: Wossala György hősünk tavaly ünnepelhette a 80. születésnapját!

Zárásként csupán egy gondolatot fűzünk a fenti 3 élmény megosztásához:
szeretnénk illetve kívánjuk, hogy hasonló apró örömök motiválhassák az olvasó
mindennapjait az élet akár egyéb területén – különösen a nyugdíjas éveikben…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék