Selyemmalac Kerámiák

Selyemmalac Kerámiák

(Egy keramikus vendégkönyvébe)

Beléptem egy igaz mesevilágba.

“Ének szólt a csillagokig és elvitte lelkemet az angyalokig,

Életet adott egy szebb világnak,

A valóság elpergett

és megmaradt a látszat.”

Láttam:

Agyagból élőt, alakot, szárnyas malacot,

Ennivaló kacsát, nagyanyám arcát,

Szelíd macskát, ki csuporba húzta mancsát,

Mosolygó lovat – ő egy bögrébe tolat,

Tűnékeny, tekergő, bőrszínű fát,

Mellette testvérét, ki árnyékot ád,

Közöttük angyali gyerekek,

– Szeretnék ott lenni köztetek,

– Egyik nőalakban felfedezni téged véltelek.

(A háttérből csodálatos zene szól)

Dallam a dalban, hogy belülről halljam,

Velem együtt szól:

Kórus és kíséret, duda, hegedű és énekszó.

Fények – lények – lányok:

LED sor által megvilágított álmok.

Az évszázadokból jöttek ide,

Mozdulatlanok, de ajkukon az ige.

– Ők viszik el kerámia énekedet

A Csillagokba.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék