Rózsakerti interjú Kolonits Klára operaénekesnővel

Kolonits Klára a magyar zenei élet egyik legfényesebb csillaga, a drámai koloratúrszoprán szerepek és a bel canto repertoár koronázatlan királynője. Van azonban a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művésznőnek egy másik, kevesebbek által ismert, ám ugyanolyan intenzitással megélt szenvedélye: gödi családi házának kertje, ahol valóságos rózsabirodalmat hozott létre. A művésznőt ezúttal nem lenyűgöző pályafutásáról, hanem a virágok iránti odaadásáról kérdeztük.

– Ha kilépünk a színház világából, a gödi otthonukba érkezve egy lenyűgöző oázis fogad minket. Honnan ered ez a hatalmas szerelem a kertészkedés iránt?
– 2018-ban költöztünk Gödre a férjemmel, Dinyés Dániel karmesterrel. A nyüzsgő társasházi lét után vágytunk egy önálló, saját térre, ahol a Duna közelsége és a természet békéje vesz körül minket. A kertészkedés kezdetben a kikapcsolódás egy formája volt, de a rózsák világa azonnal beszippantott. Van valami mélyen rokon a rózsanevelésben és az operaéneklésben: mindkettő mindennapos törődést, fegyelmet, türelmet igényel, és a végeredmény – legyen az egy tökéletes magas cé vagy egy kibomló virágszirom – maga a múlandó, mégis tökéletes szépség.

– Jelenleg hány rózsafajtája van a kertben?
– Az évek során az amatőr kertészkedésből komoly gyűjtőszenvedély lett, folyamatosan képeztem magam a témában. Jelenleg közel 300 rózsatő található a kertünkben. Ez az állomány rendkívül sokszínű, megtalálhatóak nálunk a történelmi, régi kerti rózsák éppúgy, mint a modern hibridek.

– Van kedvenc fajtája közülük?
– Olyan ez, mintha azt kérdezné, melyik a kedvenc áriám! Mindegyiket másért szeretem. Nagyon közel állnak a szívemhez az angol rózsák, különösen David Austin nemesítései, mert a régi rózsák romantikus báját és elképesztő formagazdagságát ötvözik a modern fajták folyamatos virágzásával. Ha mégis választanom kellene, azokat a telt, pasztellszínű fajtákat emelném ki, amelyek kecsessége a klasszikus operai esztétikára emlékeztet.

– Gyűjteményében vannak illatos fajták is?
– Számomra egy rózsa az illatával válik teljessé. Kimondottan törekedtem arra, hogy a kertben helyet kapjanak a bódító, intenzív illatú fajták. A történelmi Damaszkuszi vagy Bourbon rózsák illata egészen lenyűgöző, de a modern teahibridek között is vannak olyanok, amelyeknek gyümölcsös vagy fűszeres aromája betölti az egész udvart a nyári estéken. Amikor a rózsák virágoznak, a kertünk nemcsak látványban, de illatfelhőben is egy önálló kis világgá változik.

– Tervezik még az állomány további bővítését?
– Bár a gödi kertünk határai végesek, és a közel 300 tő már szinte minden szabad nagyvonalú négyzetmétert elfoglal, egy igazi kertész sosem mondja azt, hogy elég. Mindig megjelenik egy újabb kihagyhatatlan nemesítés, egy különleges színárnyalat. Ráadásul az utóbbi időben a rózsák szeretete odáig mélyült bennem, hogy amatőr kertészből igyekszem magam a rózsanemesítés elméletébe és gyakorlatába is mélyebben beleásni. Így a bővítés már nem feltétlenül csak vásárolt töveket jelent, hanem a saját kísérletezéseim eredményeit is. A kert egy élő, folyamatosan változó műalkotás – pontosan úgy, mint a zene.

Köszönöm ezt a rendkívüli találkozást. Igazi ajándék volt elmerülni a művésznő rózsabirodalmának hangulatában, meghallgatni a rózsákhoz kötőtő gondolatait, lelkesedését és megérezni a kertet átható harmónia kisugárzását. Köszönöm a felejthetetlen perceket!

Dr. Kölcsei Tamás  

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék