RÖPKE HÁROM NAP NYÍREGYHÁZÁN.

 Ez egy rövid úti beszámoló, amit csak akkor javasolunk elolvasni, ha a témában érdekelt! Ugyanis a szerző egy igazi országjáró megszállott, akit nyugodtan nevezhetünk fotóművésznek is fantasztikus türelméért és a szeméért – azaz a meglátásaiért. Ezúttal ízelítőül avagy betekintésként közreadjuk írását, de ami önmagáért szól: Zirc és a Bakony fotóalbuma…

Még az ünnepek előtt döntöttünk úgy, hogy ellátogatunk Nyíregyházára, hazánk legnagyobb Állatkertjébe, ahol elsősorban a két „ifjonc” Jegesmedvére voltunk kíváncsiak. S ha már elterveztük az utat, – mivel a távolság a Bakony szívétől meglehetősen nagy – három éjszakát ott töltöttünk. Nagyon jó szállást sikerült találni, a belvárosban. /Nyíregyháza közlekedése példaértékű, mivel a belvárost egy hatalmas körút határolja, így semmi gondot nem jelentett a hét kilométerre lévő Sóstót és az Állatkertet pillanatok alatt kocsival megközelíteni./

Nos, az első napon még a szállásunk elfoglalása előtt ellátogattunk Tiszalökre a Kis-Tisza Tájvédelmi Központba, és tettünk egy nagy sétát a három és fél órás autókázás kipihenéseként. Mivel a Tisza csupán egy ugrásra volt, megnéztük a kompátkelőt is, de a komp éppen pihent, kikötötték.

Elfoglaltuk a szállást, pillanatok alatt kipakoltunk és máris irány a város szélén található hatalmas szabadidőpark. Itt minden van, amit csak akarsz. Egy pizzériában megvacsoráztunk, majd tettünk ott is egy sétát a tó körül. Este még Enikő feleségem online megvette a belépőjegyeket az Állatkertbe, semmi kedvünk nem volt hosszú ideig a pénztárnál tölteni az időt, mivel itt még hétköznap is jelentős a nézősereg. Úgy is volt: az öt pénztárnál sorakoztak a gyermekcsoportok és az egyéni látogatók, mi pedig simán – elsőként – léptünk át a kapun.

Mintegy hat órát töltöttünk a parkban, ami nagyon nagy élmény volt, pedig nem először láttunk Állatkertet. Majd 17 ezer lépés után ettünk egy ebédet az ott található étteremben. Este kissé még sétálgattunk, így a lépések száma elérte a 21.500-at. Jól esett utána  a pihenés.

A másnapi reggeli közben – ami egyébként szintén minden igényt kielégített, – láttuk a helyi TV-n, hogy az Állatkertben több dolgot egyszerűen nem vettünk észre, vagy csak nem találtuk meg. Ezért a Tarcali Áldó Krisztus szobor és a Tokaji sétahajózás után visszatértünk az Állatkertbe, hogy pótoljuk a hiányosságokat. Este, kellemesen elfáradva, elmentünk a szállásunkhoz közeli Reneszánsz étterembe vacsorázni.

Ezzel csak azt szeretnénk érzékeltetni, hogy nem kell itt állandóan mélyszegénységről és egyebekről  beszélni, mert ez közel sincs így. Persze, nyilván vannak ellenpéldák is, de meg kell említeni, hogy nagyon szép helyen élünk, és valóban örülni kell annak, hogy ezt mind békességben tehetjük.

Kaufmann Ferenc

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék