Retrós nosztalgia

Az alábbiakban egy ismeretlen szerző gondolataira bukkantunk, amelyet talán az ífjabb olvasóinknak is ajánlhatjuk a figyelmébe. Ugyanis sokak szerint a nosztalgiás korszakunkat éljük, merthogy mostanság ez a trendi…

A nagymamád extra rövid miniszoknyát hordott combig érő csizmával, vagy mindent megmutató, vékony jersey nadrágot viselt, s nem hordott melltartót a mélyen kivágott, kötött pulcsija alatt. Hallgatta a Led Zeppelint, a Beatlest, Janis Joplint és a Rolling Stonest, csókolózott a lámpa alatt a klubból kiszűrődő Bay City Rollers, vagy a Bee Gees dalaira.

Ha ment valahova, a fiúja motoron vitte, vagy biciklivel. Többnyire dohányzott. Itta a gintonikot, a whiskyt vagy a Lánchíd brandyt a presszóban egy duplával és szemezett a többi asztalnál a vállig érő hajú srácokkal. Hajnali 4-kor ért az ötórai teáról haza, aztán reggel simán elment dolgozni.

Ez akkor így volt természetes. Tudd, hogy soha nem leszel olyan menő, mint a nagymamád. Valakinek ki kell mondania az igazat. Sajnálom.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék