Rendhagyó évzáró az uszodában

Az alábbi rövid beszámolót természetesen nem hírértékű írásnak, sokkal inkább gesztusnak szánjuk a szenior világbajnok Oázis vízilabda-csapat életében. Mindenesetre a tanulságos jelző mindenképpen ideillik a rohanó világunkban, amikor – legalább karácsony előtt – összeül egy mondhatni baráti társaság a második otthonukban…

A méltó ünneplés jövőre esedékes: akkor lesz egy évtizede, hogy az Oázis nevű vízilabda-team hetente két alkalommal a zuglói BVSC Sportkomplexum uszodájában tartja edzéseit. A csapat soraiban hajdani első osztályú játékosok, több egykori magyar válogatott is megtalálható, nem mellesleg kétszeres Európa-bajnokok, és a legutóbbi nagy megmérettetés világbajnoki címmel zárult Koreában.

Mindezt megszállottságból, önzetlenül és saját költségen teszik, nagy kitartással, illetve szorgalommal. A sorok írója maga is hasonló elhivatottsággal sportol – immár fél évtizede teniszezik, persze csak amatőr szinten –, így pontosan tisztában van azzal a rengeteg lemondással, idő- és pénzráfordítással, amely mindezzel együtt jár.

Az említett uszodában idővel egyfajta törzsvendég-kártyából fakadó barátság alakult ki, így adott volt a lehetőség a „sztárokkal” való találkozásra, közös szaunázásokra. Ennek folyományaként – tiszteletem és elismerésem jeléül – a csapat nem hivatalos sajtóreferensévé avanzsálódtam. Ebből nőtte ki magát a mára már tradicionális „Fan Klub” is, főként nyugdíjasokkal – miközben közülünk sokan más sportágakban (kosárlabda, birkózás, labdarúgás, úszás) voltak aktívak.

Egy nevet azonban mindenképpen ki kell emelni, hiszen nélküle ez az írás sem születhetett volna meg: a csapat kapitánya, edzője, az egyesület igazgatója, egyszóval az Oázis mindenes polihisztora, Ábrahám István. A született „nagyvágány” srác, a humorosan optimista gőzmozdony az idei évzárón is bizonyította formáját. Kissé megkésve érkezett a rendezvényre három nyugdíjas hölgy (akik között a legidősebb édesanyja korabeli) – Pista reakciója pedig azonnali volt:„Na végre, megjöttek a pomponlányok is!”

Érdemes megemlíteni, hogy hősünk nemrég ünnepelte 50. születésnapját. Nevére rákeresve magazinunk keresőjében/archívumában is megtalálható a róla szóló megemlékezés, de sikerei(k)ről más médiumokban is bőven olvashatnak az érdeklődők. A csapat egyik legnagyobb hazai követőjeként természetesen ezután is rendszeresen beszámolunk róluk hasábjainkon.

Epilógus gyanánt annyit: bízunk benne, hogy 2027-ben sikerül megduplázniuk a világbajnoki címet a kontinentális elsőség mellett is. Ehhez Mindannyiuknak jó egészséget és további kitartást kívánok a sportbarátok nevében is.

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék