HITLER ÉS/KONTRA FESTÉSZET

Mindannyian hallottunk már lekicsinylő, gúnyos megjegyzéseket Hitler sikertelen művészi karrierjéről, de most játsszunk el azzal a gondolattal, hogy mi történhetett volna, ha Hitlert 1907-ben felveszik a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára. És hogy tovább bővítsük a vizsgált témát: mi köze van a pillangóeffektusnak, Adolf Hitlernek és egy meghiúsult képzőművészeti karriernek egymáshoz? Erre keressük a választ az alábbi cikkben.

 

Adolf Hitler - The Painter - YouTube
A kép baloldalán a bécsi városi operaház, Hitler egyik festménye

Apillangóhatás – melynek alapjait  Edward Lorenz dolgozta ki – azt állítja, hogy egyetlen kis változtatás a világban sorsfordító hatással lehet a későbbi történések alakulására. Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem tudhatjuk, hogy annak, ami valamikor történik, és látszólag valami egészen más jellegű milyen hatása lesz hosszabb távon, akár évek múlva. Lehet, hogy ami egy adott időben csak egy múló epizódnak tűnik, annak a következménye felmérhetetlen a jövőre nézve. Sőt, bármilyenen meglepőnek hangzik, akár még az emberiség történelemére is.

És itt jutunk el a cikk címében említett kérdéshez. Hitlert kétszer is elutasította a Bécsi Képzőművészeti Akadémia, 1907-ben és 1908-ban – a professzorok elmondták neki, hogy tehetségesebb az építészetre, mint a festészetre. Kérdés, hogy mi történhetett volna, ha Hitlert felveszik a Bécsi Képzőművészeti Akadémiára? A válasz tömören: egy másik középszerű festőnk lett volna.

Adolf Hitler: Mária a kis Jézussal

Nem egy Gustav Klimt, Oskar Kokoschka, Friedensreich Hundertwasser vagy egy Alphonse Mucha – de nem rossz! Nagy kár, hogy az a férfi, aki a fenti képet festette úgy döntött, hogy az életét a nemzeti-szocializmus szolgálatába állítja, miközben egy akár egy békés polgári életet élő, s akár a művészi lét peremén élő és alkotó személy is lehet volna belőle. Az sincs kizárva, hogy még az arcvonásai, megjelenése is megváltozott volna, mint ahogy az alábbi kép-páron láthatjuk.

A nemzeti szocialista mozgalmat valaki más vezette volna. Talán Ernst Röhm, talán más. Az Anschluss idején Hitler részvevője lett volna a tömegnek, mely a bevonuló német csapatokat fogadta. Végül a náci párt tagja lett volna, de távolról sem élte volna meg azt a sorsot, amelyet Führerként megélt.

Hogy kiből mi lesz, az nagyban függ a körülményektől. A század elején Hitler egy állástalan, napról-napra élő, kilátástalan jövő elé néző alak volt, aki abban reménykedett, hogy talán egyszer majd kiemelkedik a nagy szürkeségből. Hitler tizennyolc éves volt, amikor 1908-ban Linzből Bécsbe költözött. Ugyanazon az utcákon járt, mint Freud, Gustav Mahler vagy Egon Schiele, de ezt egy arctalan, csavargó szegényként tette. Gyakran aludt egy alkalmi hajléktalanszállón, sőt talán még híd alatt is. Kétszer is megbukott a művészeti akadémia felvételi tesztjén; rajzkészségét “nem megfelelőnek” nyilvánították. 

Az akkori lelkiállapotát legjobban talán az Önarckép című alkotása mutatja. mutatja. Egy magányos, szerencsétlen alak ücsörög egy rozoga híd pallóján. A híd egyik oldalán sincs semmi, ami azt mutatja, hogy az alkotó úgy érzi, hogy sem múltja, sem jövője nincs.

A. Hitler: önarckép, 1910

Hitler igazi témája a hegyek, várak, épületek ábrázolása volt – emberek nélkül.

Auktionshaus Weidler Versteigerung Bilder Signatur A. Hitler
 Adolf Hitler: Neuschwanstein Kastély
hitler art müncheni ház aukció hitler oldala

Hitler nem talált ki valami új, izgalmas stílust a festészetben, mivel inspirációjához inkább a görög-római klasszicizmus, az olasz reneszánsz és a neoklasszicizmus műalkotásait használta. A felvételijének kétszeri elutasítása ellenére akkoriban művészi pályát folytatott: rengeteg festményt és képeslapot készített és eladta őket Bécs kocsmáiban, de egyszerűen nem volt elég jó ahhoz, hogy művészként áttörést érjen el.

Néhány évvel ezelőtt egy művészetkritikust arra kértek, hogy nézze át néhány festményét anélkül, hogy megmondanák, ki festette. Az illető technikai értelemben”elég jónak” ítélte meg a képeket. Hozzátette azonban, hogy Adolf Hitler festményei mély érdektelenséget mutatnak az emberek iránt. 

Hitler minden jel szerint határtalan elhivatottságtudattal és bizonyára magas IQ-val rendelkezett, de semmiképpen sem volt kivételes…  Ő pontosan a miatt emelkedett magasra, mivel fiatal korában kudarcok sorozata érte őt.

Hitler nagyon jó volt a retorikában és a tömegek manipulálásában, de koránt sem olyan jó, hogy pótolhatatlan lett volna.

Nem csak ő álmodott Németországban a népirtásról.  Luther Márton, akiről világszerte tereket neveztek el, szobrokat állítottak, s akit általában tiszteletreméltó embernek tartanak, „a zsidókról és hazugságaikról” című könyvében már nagyon alaposan kidolgozta a német antiszemitizmust.

A németek a népirtást Namíbiában az I. világháború előtt már aktívan gyakorolták.

A német felsőbbrendűség ideológiája és a háborúnak, mint erénynek való beállítása sem volt előzmények nélküli.

Megítélésem szerint a második világháború valódi oka nem annyira Hitler személye volt, hanem az a körülmény, amely lehetővé tette, hogy Hitlerhez hasonló ember hatalomra kerülhessen. 

HITLER SEMMI ÚJDONSÁGOT NEM HOZOTT. Sem a művészetben, sem a nagypolitikában. Őt a körülmények tették oda, ahova került, a történelem egyik legnagyobb diktátorává, egy borzalmas háború első számú vezetőjévé.

Szabó Szilárd

tabs-top
More in Aktuális, Kultúra
A varázslatos Kibédi népmesék

A Hagyományok Házának még 2020 őszén megjelent "Hallgasd – Olvasd – Mondd!" címen a mellékletes népmeseválogatás-sorozatának első kötete a Kibédi...

Close