ŐSZI BORZONGÁS

ŐSZI BORZONGÁS

A bozót kopár lett,

a liget idegen,

üveges szemmel néz az ablak,

mereven, hidegen.

Dér zörög kékes fényben,

pillangó szárny repdes

kékszínű edényben.

Dermedt tó ing

bölcs meder ölében,

felakasztva magát

megfagyott kötéllel

Térkövek közeiben

fű fázik, szürkül és köhög

cserepes virág (fűtött szobában)

meg rajta röhög. . .

Szőlő indák közt

kúszik a gondolat:

gördülő szemekből

lesz görbülő indulat.

Ballag a nyírfa lassan az őszbe,

ága és törzse beöltözött

levedlett róka ezüst öltönyébe.

Ködpára fényt szitál,

arany levelek világítják

meg az esti fényeket.

Levél szórja perceit,

tücsök húzza rá utolsó terceit.

Aztán elvált az ágtól,

lebegett még,elhalkult,

álomba hullt, betakarta a múlt.

Ömlik az ősz leszegett fejjel,

forró teát iszom cukorral és tejjel.

Merevül a harmat, fagyni készül,

két haragos sün vackában kibékül.

A földön lassan elszivárgó tócsa

néz vissza rám torzan vigyorogva.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék