Nyelvünkben élő germanizmusok

A nyelvészet nem normatív tudomány, nem örökké érvényes szabályokat állapít meg, mert nyelvünket szakadatlan átalakulás jellemzi. Új szavak, kifejezések épülnek be szókészletünkbe, illetve egyes szavak elkorhadnak, kidőlnek a szótárból, elvesztik vagy megváltoztatják jelentésüket, de ez nem jelenti azt, hogy bárhogy beszélhetünk. Nyelvünket megfelelő módon kell használni, hogy hű és pontos tolmácsa legyen gondolatainknak, mert írásunknak tükröznie kell mondanivalónkat.

Figyelni kell a nyelv belső szerkezetére és kapcsolódási pontjaira, szavaink helyére a szövegben, mert ez az általános műveltség része. Éppen ezért nagy a hivatásos tollforgatók, sajtómunkások felelőssége, de a mindennapi élet színterein, a hivatalok, iskolák világában, de még társalgás során is fontos, hogy érthetően, választékosan fejezzük ki magunkat. Ezzel megtiszteljük egymást és ápoljuk nyelvünket is, hiszen a hallgató ezt rögzíti, és ezt adja tovább alapvető elvárás, hogy a gondolatok közvetítésének világosnak és érthetőnek kell lennie.

Közéletünkben sok nyelvi babonával, pontatlansággal találkozhatunk. Ilyen a germanizmus kérdése is. Hosszú évszázadokig éltünk együtt a németekkel, ezért a németesség befolyásolta nyelvünket. Ennek hatása napjainkig érezhető. Társadalmi, közigazgatási, de még a mindennapi nyelvünkben, szóhasználatunkban még élnek a germanizmusok, a németből származó kifejezések. A német nyelv szórendje és fogalmazása, képalkotásai szűrödnek át általuk nyelvünkbe. Ezek többnyire idegenek a magyar gondolkodástól. A német nyelvi hatások a magyar közigazgatás és katonaság német nyelvűségével is összefüggnek. A német nyelvi minták utánzással, másolással épültek be szóhasználatunkba, így keletkeztek ezek a magyartalanságok. Nyelvünk idegen eredetű elemeinek részét alkotják a tükörfordítások, amelyek látszólag magyarok, mert magyar elemekből állnak, de eredetük miatt nem érezzük otthonosnak őket. Gyakoriak a németből szó szerint fordított kifejezések, mint például: bebeszéli neki – vagyis elhiteti vele. Bevezeti a kiadást a könyvbe, annál jobb a feljegyzi vagy bejegyzi kifejezés. A terv vízbe eset –, persze inkább füstbe ment, ahogy az már Petőfinél bevált. A benyomás helyett a hatás is kifejezőbb, jobban illik a metaforákat kedvelő nyelvünkbe.

A germanizmus miatt leggyakoribb támadás a –va, -ve végződésű határozói igeneveket éri. Hányszor hallottuk már, hogy bántja a fülünket, hogy ki lett írva a pályázat, ki lett jelentve a határozat, de ezzel az a baj, hogy egyetlen más nyelvben sem fordulnak elő. A német nyelv mondatszerkesztései, szóhasználata nem ismeri ezt a szenvedő szerkezetet, de nálunk mégis gyakran támadás éri.

A megbeszélés tárgyát képezte helyett magyarosabb, ha azt mondjuk: az ülés tárgya volt. Folytassuk a sort. Nagy volt az érdeklődés, a kíváncsiság, mikor kezdetét vette labdarúgó mérkőzés. Ennél jobb, hogy megkezdődött a mérkőzés igealakú szószerkezet. Még egy példa: súlyt helyez valamire – ahogy német mondja. Ezt tehetjük konkrét és absztrakt értelemben is. Tehetjük ezt a súlyt vállra, mérlegre, ami azt jelenti, hogy ráteszünk, odarakunk valamit konkrét értelemben, de átvitt értelemben is használhatjuk, ha viselkedésre helyezünk súlyt, vagy ha a tanár odafigyel diákjai problémáira, vagy súlyt helyez magánélete jellemzésére és elmondja: felesége kemény asszony. Szóhasználatunkban gyakran előfordul, hogy valaki felvág, azaz nagyzol, dicsekszik, kérkedik gazdagságával, eszével, ügyeskedéseivel, befolyásával, amivel vissza is élhet. A felvág is tükörfordítás a németből.

A kilátásba helyez gyakori a hivatali és sajtónyelvben, pedig itt arról van szó, hogy valaki valamit megígér vagy lehetségesnek tart, nem zárja ki bekövetkezését. Az alátámaszt is idegen a magyar szemlélettől, nem tartalmaz olyan képet, amely nyelvünk szokásához kapcsolódik, és beleillene gondolkodásunkba. A jó termésre van kilátás helyett jobb, hogy jó termés ígérkezik vagy mutatkozik. Sok mindent be lehet hozni, de az elhalasztott feladatokat, munkát nem. Be lehet hozni a konyhából a meleg teát vagy a sört.

Nem nyitottak vitát a téma, a javaslat fölött – olvashatjuk, pedig csak az történt, hogy nem tanácskoztak, nem vitatkoztak valamin az Országgyűlésen vagy az üzleti tárgyaláson. Mi tudjuk, hogy a vita az nem ablak vagy ajtó, hogy nyitható vagy csukható legyen ( Über etwas steriten, ratschlagen – hangzik németül.)

Az összehasonlított kifejezések jelentéstartalma ugyanaz, de stilisztikai értékük, nyelvhelyességi szempontból azonban különbözőek. Az előbbi germanizmus idegenszerű, az utóbbi a magyar gondolkodásmódnak megfelelőbb. Egyszerűbb, természetesebb.

Azért fontos megemlítenünk, hogy akadnak olyan német tükörfordítások, melyek rögzültek nyelvünkben. Ilyen a belátás, kilátás, tetszhalál, álláspont, ezek a magyaros szemlélettől idegenek, és könnyen helyettesíthetők magyarosabb fordulattal.

A germanizmusok gyakran fontoskodást is jelentenek: véget vet nem más, mint az hogy befejeződött valami. Nyelvi közömbösség, sznobizmus is elősegíti a germanizmusok terjedését.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék