Nosztalgia körút biciklivel – Keszthelyen
A következő beszámoló azon apropóból születhetett meg, hogy pont fél évszázada fejeztem be a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen a tanulmányaimat. Ennek jóvoltából 2025 augusztusában már elviekben az aranydiplomások táborába kerülhetek. S ez alkalomból határoztam el magamat a mintegy háromórányi biciklitúrára – nosztalgiás visszaemlékezés gyanánt, amely Hévízről startolva csaknem harminc km távolságra sikeredett …
Az év áprilisának első szombatja verőfényes napként kerül be a meteorológus archívumba, amelyet egyébként is illett használni. Annál is inkább, mert másnapra rendkívüli hőmérsékletcsökkenést (sőt fagyokat is) jeleztek az időjárással foglalkozó honlapok szakemberei. Nagy valószínűséggel a rendszerváltásnak, zömében jól kiépített kerékpár útvonalakon történt a nosztalgiás idő utazásom – természetesen vegyes érzelmekkel ötvözve. Persze igyekszem olvasmányosabbá tenni a történéseket és élményeket, hogy másokat is buzdítsak hasonló tettekre – felejthetetlen élményként betudv a azt!
Nos, a kiemelt ismert Hévízi Termálfürdő önmagában is kiemelt programként ajánlható , de a város színvonalas és igényes rendezettsége példaképnek állítható minden település számára.
Magyarország egyik leggazdagabb városából a bicikli s út vadregényes tájjal indul , illetve kezdődik. A lápos vidéken közel 3 km-en csak betonjárdán közlekedhetünk, mivel mindkét oldalon csak a susnyás -vizes táj sajátos varázslatában gyönyörködhetünk. Ezen szakaszról a főútig érkezve nagyon passzolt a sebességváltós kétkerekű, ám némileg sikerült megállás nélkül feltekernem a centrumban található a lma materig – az első és legfontosabb fogadásig. Fotózás közben természetesen sorjáztak a visszaidézett emlékek, amelyek végén ekképpen nyugtáztam gondolataimat: tartoztam az itt eltöltött fél évtizedes tanulmányaimnak , illetve korszaknak, különösen a kiszámíthatatlan világunkban, ami aberrációjában kénytelenek élni.
Ezt követően természetesen jelenleg is működik hétemeletes kollégiumot vettem irányba, amely mintegy 3 km távolságra található a város szélén. Különleges érzések évszáz év után szembesülni a változásokkal – az épületek felújításának volt félzömében. Viszont a temető melletti – nagyobb ívű jobbos – kanyarban eszembe jutott egy viharos esőben történt kisebb balesetem. Szerencsére csak zúzódással járt az első ilyetén, tapasztalatlanságból eredő esetem. Persze viccesen utólag azt is mondhatnánk, hogy szerencsés volt a helyszín, hiszen csak egy árok választott el a túlvilág kerítésétől. Erről jutott eszembe, hogy az első kis Simson Star (50 cm3) motoromat építkezéseken , úgymond culáger segédmunkával sikerült összespórolnom, hisze n a szüleimnek épp elég volt a nővérem orvosi egyetemen való taníttatása. Olyannyira szegény volt a családunk, hogy egyfajta megyei ösztöndíjra kényszerültem. Ennek pedig a diploma átvétele után – – a kiszolgáltatottságból eredően – hátrányos következményeit fél évtizedig megtapasztalhattam, de ez már egy jóval hosszabb történet volna…
Megérkezve a kollégium portájához az aula baloldalán meglepődtem az ebédlő hiányától , de az ügyeletestől/portástól megtudtam az átköltöztetést okát , illetve az anno szeretett könyvtárunk megszüntetését. Ez utóbbi a mai diákok internetes korszakában érthető és talán indokolt, merthogy e tekintetben is nagyot változott a világ. Ugyanis nem csak az olvasásról szokott le korunk ifjúsága, sajnos különösen a helyesírásról is! Egyébiránt a 400 ágyas hotelszerű építmény befogadóképessége a renoválás miatt mostanra 250 fő nyire csökkent. Csupán érdekességként megjegyzem: a mi időnkben az egyetlen külföldi (Ugandából) még kuriózumnak a mostani tucatnyi külföldivel szemben.
Majd irány vettem a közeli híres Balaton-parti csárdához (párszáz méterre), de közben megálltam a Napsugár nevű (kétemeletes) egykori kollégium előtt, ahol mindig csak a negyedik évfolyamosok kaptak helyet háromágyas szobákban. Ez jelenleg üres, használt állapotban 325 millió forintért várja a tulajdonost. . Apropó: az itteni egyik barátunk/szobatársunk később dékán i és rektor helyettesi címig vitte, aki az egyetemi vitorlás klubunk aktív életében is – akkoriban ugyancsak – felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg.
ezt a Balatont megkerült nagy kerékpár út egy szakaszán jutottam el a mólóig, ahol mindig zajlik a megszokott igazi élet. Így fordulhatott elő, hogy egy magyar honvédtartalékos csapattal hozott össze a sors. A nekik szervezett program vezetője Farkas László nyugállományú alezredes (a honvédos sportegyesületek országos szövetségének elnöke) jóvoltából újabb nosztalgiás hullám következett. Ugyanis a rendszerváltás utáni évek kezdetén, az új korszakunk első Sí magazinjának főszerkesztőjeként szakmailag kapcsolódik a közös ismerősünkkel, nevezetesen Holéczy Tiborral (az akkori Magyar S í szövetség főtitkárával). máris volt téma, sőt nagy meglepetésként tudtam meg tőle, hogy a versenyükön Bocsi József és Lattenstein János alezredesek (évtizedes síbarátaim) is jelen vannak a megmérettetésen. S az egyenruhások sorában – többek között – más hírességgel is találkoztam Hagymási Réka törzsőrmester személyében, aki kétszeres Világ- és Európa kajakosként ismer t .
Szenior teniszversenyzőként a közeli három teniszpálya állapota vonzotta a kíváncsiságomat, hiszen ekkor még országosan tartott a téli , fedett szezonban. Nagy meglepetésemre a mediterrán klímás térségben már nagy volt a készülődés – bontogatták szárnyaikat a teniszezők. A móló szomszédságában pedig a legifjabbakat oktatták edzőik, akiket a helyi/városi televízió munkatársa i is felkerestek.
S innen pedig már csak a visszaút következett a piactéren keresztül, amely hetente (szombatonként délelőtt) egyszer várja a vásárlókat. Ugyan nem készültem vásárlásra, de egy méhész standja az igényes kínálatával és művészi kollekciójával megálljt parancsolt.
A tanulságos szituációról pár mondatban érdemes beszámolni! Babina Gyula őstermelő vállalkozó Marcaliból (40 km Keszthelytől) érkezik ide a Balaton egyik fővárosába (Balatonfüred és Siófok mellett). Csodálkozásomat megtörte megszólítása, miszerint „ kártyával is lehet uram fizetni ” ! Tehát itt ragadtam meg az alkalmat propolisz és erdei méz vásárlására, amely után kaptam tőle egy kártyát. Vagyis a következő vásárláskor már 10% kedvezményt kapok ajándékba – szerintem ez egy értékelendő marketinges ötlet.
Utolsó állomásként a főtéren gyönyörködtem pár percig, ahol egy koromb é li agrármérnökkel futottam össze. Buda Sándor nagy lelkesedéssel mesélt a nyugdíjas aktív életéről, merthogy a Huminisz kft. berkeiben két vármegyében is (Somogy és Zala) értékesítési vezető – ami szintén példaértékű a korosztályunknak…
Epilógus: feltöltődve a nosztalgia körúton , lelkiekben tényleg gazdagodva kerekeztem vissza Hévízre. abban a reményben nyugtázva a csodás napot, hogy aki elolvassa e beszámolómat, azt talán sikerül om hasonló visszaemlékezésre – ha más formában is…
Szalay Attila
Related Posts Title
Rekreátor magazin. Alapítva 2006. |
