Nóri Kétéves

Nóri Kétéves

 

 

Jöttem szőke – vörös hajjal,

mint piruló, röpke hajnal,

hószikra hullt, ablak könnyezett,

hullatták könnyüket szülők, öregek.

Már nagylány vagyok,

sok mondókát tudok,

kipp – kopp könyvem lapozgatom,

nagyon gyorsan kiolvasom.

Rajzolok fészket, felhőt, tavat,

görbülő – egyenes  vonalakat,

az égre cikázó, fénylő villámokat,

olvadó, szétfolyó télapókat.

Reggel felé nagy nehezen

Kávé macim felébresztem,

bundájába öltöztetem, siettetem,

hogy, a bőlcsiből el ne késsen.

Klári és Enikő néni

mit fognak majd szólni ?

( – Hogy lehet az időt így –

el – tólni ?)

Ha már ilyen nagy a hó,

vastag jegü lett a tó.

Szeretek én lapátolni,

szánkón ülő apát tolni.

Sárga színű hinta kutyám

mereven néz, sandít reám,

egyik szeme hiányzik,

– bizony ez egy hiánycikk.

De azért én lóvá tettem,

a hátára nyerget tettem,

a szájába zabot tettem,

fülét fogva elügettem.

Felém szalad Folti cica,

fogjunk neki egeret.

mert azt mondta, hogy ő ilyet

olyan régen nem evett.

Egy Esti Kérdés – t teszek

fel nektek felnőttek, amit még

Babics Misi bácsi mondott :

miért nő a fű, hogyha majd leszárad ?

miért szárad le, hogyha újra nő ?

– Na erre válaszoljatok !

 

 

2018. február. 23. este.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék