NŐK a múltban – NEMZETKÖZI NŐNAP MÁRCIUS 8.

Clara ZETKIN a nők jogaiért küzdő német politikus, Koppenhágában 1910 -ben a II. Nemzetközi Nőkongresszuson javasolta a nők választójogának kiharcolását és az évente megünnepelt nemzetközi nőnap megvalósítását.A március 8.-i időpontot az határozta meg, hogy 1857. március 8-án New Yorkban a textiliparban dolgozó nők sztrájkoltak a jobb munkakörülményekért és a magasabb bérért.

Magyarországon, a férfiak és nők közötti munka és feladat megosztást legszebben Madách Imre 1860-ban Az ember tragédiája c. drámai költeményében fogalmazta meg:
„Ádám: Ez az enyém. A nagy világ helyett e tér lesz otthonom. Bírok vele. Megvédem azt a kártevő vadaktól és kényszerítem nékem teremni.
Éva: Én meg lugost csinálok, éppen olyat, mint az előbbi, s így közénk varázslom a vesztett Édent.”
Ennek ellenére sokáig a férfiak mellett háttérbe szorultak a nők, jogaikat, megbecsülésüket és ismertségüket tekintve is. Ezért fontos, hogy az év egy napján az elfeledett magyar nőkre emlékezzünk.

Az első királyné Gizella (985 – 1065) II. Henrik Bajor király lánya, 996-ban kötött házasságot I. István királlyal (975 – 1038). Magyarországon csak 1587-ben vezették be a Gergely naptárt, tehát az évszámok bizonytalanok. Egyes történészek szerint Gizella és István egy évben születtek.
Gizella királynénak 5 fiú gyermeke született, de csak az 1007-körül született Imre érte meg a felnőtt kort. Az egyetlen trónörököst nagy szeretetben nevelték, Gellért püspök volt az egyik tanítója. Imre herceg 1031 szeptember 2-án vadász balesetben meghalt. Milyen fájdalom lehetett az Édesanyának 5 fiúgyermek elvesztése, ezért visszavonult a királyi udvartól és Veszprémben gyászolt.
Gizella királyné, a Veszprémi-völgyi zárdában, hímezni tudó olasz és görög származású apácákat telepített, és együtt hímeztek.

Az apácákkal együtt készített miseruhát adományozott, Imre fia emlékére, a székesfehérvári Mária templomnak. A Bizáncból származó bíbor színű alapon zöld négylevelű-rózsás mintás bíborselyem szövetre arany-selyem-szálakkal kivart miseruhán István király, Gizella királyné és Imre herceg arcképét is ráhímezték. III. Béla Király idején ezt a miseruhát átszabták és ebből készült a koronázási palást. Azóta, kilenc évszázadon át ez az egyik jelképe a király-koronázási ceremóniának.

Gizella szívesen töltötte idejét Veszprémben, ahol az első magyar r.k. püspökséget még Géza fejedelem alapította. Gizella építette a díszes székesegyházat. István király halála után Gizella Bajor országba ment, de azután az özvegy királyné visszatért kedves városába Veszprémbe és ott halt meg. Az általa feldíszített négytornyú bazilikában temették el, ahol drágakövekkel kirakott arany koronáját is őrizték.

A szent királynő Hedvig (Jadwige) (1373 – 1399)
I (Nagy) Anjou Lajos (1326 – 1382) Magyarország mellett perszonálunióban királya volt Lengyelországnak is. Azt tervezte, hogy halála után legidősebb lánya, Mária veszi át tőle mindkét trónt. A leányági örökösödést még elfogadtatta, és halála után Máriát Magyar országon koronázták királynővé.
Lengyel ország döntése szerint Anjou Lajos király és Kotromanics Erzsébet 3. leányát, az 1373-ban született Hedviget (lengyelül Jadwiga), 1384-ben Lengyel királynővé koronázták. 2 év múlva 1386-ban feleségül adták, az akkor még pogány Jagelló Ulászlóhoz, a litván fejedelemhez. Hedvig hatására a korábban pogány litvánok felvették a keresztény vallást. Hedvig királynő hozományából átépítették Jagelló Egyetem gótikus épületét, és a Collegium Maiust a Szent Anna utcában, és elkezdte működését az első lengyel nyomda. Hedviget először a magyar királyi udvarban, később Bécsben készítették fel az uralkodásra, művelt, nyelveket beszélő, korának legszebb asszonya volt. Az uralkodást komolyan vette, tárgyalt, levelezett, hadba szállt, majd békét kötött.

Béke időben megszervezte a Vilniusi püspökséget, az egyetemen teológiai fakultást alapított, ösztöndíjat biztosított a litván hallgatók számára, Krakkói- és a Prágai Egyetemen is. Terjesztette a műveltséget és a keresztény hitet. Bőkezűen adományozott a szegényeknek, jótettei miatt életében is nagyon szerették. Sajnos az első gyermeke születésekor 1399-ben meghalt. A lengyel nép megsiratta, a Wawel Székesegyházban temették el. Lengyel országban jó cselekedetei és a keresztény hit terjesztése miatt halálától kezdve szentként tisztelték, de csak 1997-ben II. János Pál pápa avatta hivatalosan szentté.

Az első magyar költőnő Petrőczy Kata Szidónia (1658 – 1708)
Az első magyarul író költőnő, erdélyi főnemesi, protestáns családból származott, Thököly Imre unokatestvére volt.  Férje PEKRY Lőrinc Rákóczi tábornoka, kuruc generális volt, sokat volt távol családjától, Rákóczi utasításait hajtotta végre. Később politikai üldözés miatt bujdosott. Feleségének élete mellette boldogtalan volt, több gyermekük meghalt. A boldogtalanság, elhagyatottság tette költővé.

Petrőczy Kata magányában sokat olvasott és német könyveket fordított, gondolatait versekbe foglalta.  Írásait befolyásolták olvasmányai, az udvari, és a kuruc költészet, a népköltészet és Balassi Bálint versei.
Költeményei aggodalmaskodók, feszültek: „Jaj, szívem gyötrelmi, sebeim fájdalmi, vajjon mikor szűnnek?” Látja a természet szépségeit, de azok sem vigasztalják meg:

 „Szánjatok, kősziklák! erdők, kies puszták
Bánkódjatok énrajtam!
Szánjatok meg, kérlek, mert jaj, búban élek
És ím, mire jutottam.
Mezők szép virági, vizek friss folyási,
Könnyezzetek énrajtam!
Bibliai – „juhaidnak jó pásztora” és antik mitológiai „Orpheus, Euridike, Prosperina” képeket is felhasznált költeményeiben, bizonyítva széleskörű olvasottságát.

A Habsburg uralom zsarnoksága ellen ír:

„Pusztítják édes hazánkat, elvonják mi javainkat”
 A protestantizmus üldözése miatti aggodalmát fejezi ki:
„Még lelkünkbe is gyötörnek,
Az igaz hitért gyűlölnek,
Egy helybül másba üldöznek,
Templomidbul kiűztenek.”

Verseiben a fájdalom szomorúság tükröződik: „Jaj, szívem gyötrelmei, sebeim fájdalmi, vajon, de mikor szűnnek?” A természetből vett képek „Sebes árvizek, kegyetlen szelek”….is gyakori könnyhullásaira emlékezteti. És ezért

„Ez gonosz világtúl s mulandó voltátúl
Nagy örömmel búcsúzni,
Ha isten akarja, ne késsék órája,
Kész vagyok már meghalni.”

Versei nyomtatásban csak halála után jelentek meg.

Dr. Véghelyi Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék