NÉPTÁNCOSBÓL LETT LEGENDÁS SZÍNÉSZ

A 90 éves BODROGI GYULA méltatását az Újságmúzeum hasábjairól kölcsönöztük: finom derű árad belőle, s ahogy nézi az ember a filmvásznon és a színpadon, úgy süt minden gesztusán a határtalan életszeretet. Egyszerűen kortalan a művész ikon…

A Hattyúdal a magyar filmtörténet egyik léleksimogató alkotása. Tamburással, az öregcsavargóval, Notesszel, az egykori börtönviselt buszsofőrrel és a Diákkal, aki többre, sokkal többre vágyik, mint a Villa Negra „luxusa”. S mi, kik rajongásig szeretjük ezt a filmet, becsukott szemmel is énekeljük. „A Villa Negra nem apácazárda, a Villa Negra nem fényes lokál…”  A film legnagyobb részét az akkor épülő pesti József Attila lakótelepen forgatták. A Tamburást alakító Páger Antal élete egyik legjobb alakítását nyújtotta, de Notesz, vagyis Sztankay István és Diák, azaz Bodrogi Gyula is méltó partnere volt. Drámai jelenetekkel teli mozi ez, de ott is a derű árad Bodrogiból. Mindig van kiút, s ezt Bodrogi Gyula az életben is megtapasztalhatta. A magántisztviselő édesapával büszkélkedő gyerkőc Angyalföldön látta meg a napvilágot. A nővére boldogan fogadta, aztán jóval később egy húga is született, aki 14 évvel volt fiatalabb nála. Izgága, álmodozó gyerek volt, s a legenda szerint már kilencévesen színpadra lépett, méghozzá Pápán, egy háborús darabban. Hogy a nézőtéren helyet foglalók között elterjedt-e, hogy íme, itt a jövő reménysége, arról nem maradt feljegyzés. Arról viszont igen, hogy hiába a pápai premier, nem sokkal később mégis másfelé vette az irányt. Mivel matematika-tanárnak készült. Éles váltás a színészmesterséghez képest.

A 17 esztendős Bodrogi Gyula azonban már megint színpadon állt, még ha egy másfajta művészeti ágban, néptáncosként szórakoztatta a publikumot. Három esztendőn át ő volt a SZOT néptáncegyüttesének szólótáncosa. Akár életre szóló szerelem is szövődhetett volna a pergő, dinamikus tánclépések és Bodrogi Gyula között. De a kíváncsiság, vagy inkább a tanulni vágyás vitte tovább, mintha csak a vállára kapta volna, és szaladt egészen a színművészeti főiskola felvételéig. Mindez 1954-ben történt, ekkortól lett hallgató – a tanintézet egyik legrosszabb hallgatója. No, nem a tehetségével volt baj, sokkal inkább a magatartásával. A feljegyzések szerint ugyanis 17-szer kapott fegyelmit, 17-szer állt a szőnyeg szélén, és olyannyira elegük lett Bodrogiból a tanári kar tagjainak, hogy egyszerűen eltanácsolták a főiskoláról. Azt mondták neki: tehetséges, de öntörvényű, és betörhetetlen. Básti Lajos pontosan látta, hogy óriási hiba lenne elengedni, és az ő közbenjárására Bodrogi végül maradhatott és színészi diplomát szerzett. Egyből a József Attila Színház szerződtette és az angyalföldi teátrumhoz tartozott 1982-ig. Közben már tanított a főiskolán, majd a Vidám Színpad művészeti igazgatója és rendezője lett. Lubickolt a különböző szerepekben – és lubickolt a direktori székben. De Bodrogi Gyula elsősorban színész lett. Olyan művész, aki megszámlálhatatlan, legendás filmben nyújtott maradandót. Házasságból elégséges, a Hattyúdal, Húsz óra, Tanulmány a nőkről, és persze ott volt a Szépek és bolondok című szatíra is, amelyben Kállai Ferenccel mutatták meg, mi is a színjátszás és a Linda című sorozatban is maradandót alkotott. Meg ott a többi csodás színházi szerep és hát ne felejtsük, generációknak ő volt Süsü… Magával ragadó egyéniségét rajongásig szerették a nézők, és rajongásig szerették a hölgyek is. Az a féktelen jókedv, az a derű, az a lazaság, az a bohémság valósággal vonzotta a gyengébbik nem tagjait. Pedig Bodrogi Gyula példás családi életet élt. Először Törőcsik Marival, majd Voith Ágival. Utóbbi 1973-ban egy fiúval ajándékozta meg, aki később sikeres vállalkozó lett, olyannyira sikeres, hogy egyszer azt is megtette, hogy apja ifjúkori álmát, egy gyönyörű autót ajándékozott neki.

De mindkét házassága véget ért. A legendás színész 1978-ban megismerte Vass Angélát, az egykori gyönyörű modellt, és azóta is együtt élnek. Bodrogi Gyula nehezen dolgozza fel, a veszteségeket, nehezen engedi el azokat, akik fontosak voltak a számára. A közelmúltban megtörten mondta: „Még mindig nem tudom elfogadni, hogy Törőcsik Mari nincs többé. Ugyanígy vagyok Sztankay Pistával, pedig ő már jó ideje meghalt, de Garas Dezsővel is így vagyok, az ő halálát sem vagyok képes elfogadni, meg az Oszter Sanyiét sem…” A nőkhöz fűződő kapcsolatáról is beszélt nyíltan, őszintén, szeretettel, és azt mondta: „Mindent a nőknek köszönhetek. Az édesanyámnak azt, hogy megszülettem. Törőcsik Marinak, hogy fiatalon ismert lettem, mint az ő férje, Voith Áginak a fiamat, Ádámot köszönhetem, Angélának pedig azt, hogy még mindig élek…” A veszteségek, a fájdalmak ott dolgoznak benne. De a derű, az élni akarás erősebb ezeknél. És most hogy a 90 gyertyát elfújhatja ezen a napon, bátran tekinthet előre, mert különleges géneket örökölt.

Bodrogi Gyulának már csak egy kérése van az ő sajátos megfogalmazásában, amely így szól: addig akarok élni, amíg meg nem halok. Talán az édesapjára is gondolt, mikor ezt mondta, aki egy nap bement a konyhába, megcsókolta a felesége kezét, majd percekkel később utoljára lélegzett. Élt az utolsó pillanatig. Reméljük, Bodrogi Gyulánál ez a pillanat még nagyon messze van.

Boldog születésnapot!

tabs-top
More in Aktuális
Művészet talpon maradni a digitális korban

Van, aki hivatást választ magának és vannak olyanok is, akikre a hivatás talál rá. Gordon Eszter fotográfus az utóbbiak közé...

Close