Múlt és jelen csodás találkozása

Soha nem gondoltam volna, hogy Pompei után meglepetés ér, ugyanis az mindennek a csúcsa volt. Az érintetlenül hagyott kétezer éves romváros kitörölhetetlen nyomokat hagyott az emlékezetemben. Azt hittem, nincs,
ami felülmúlja, ami még nagyobb hatást tesz rám. Az érzés egészen addig
tartott, amíg néhány napja nem láttam meg Pergét…

Az Antalya mellett fekvő romvárosról ugyanis nem beszélnek sokat, mégis korának talán legkiemelkedőbb alkotása volt. Ezer esztendővel Pompei pusztulása előtt élte fénykorát. A tenger mellett húsz kilométerre található, azért itt, hogy a közelben cirkáló kalózok kellő távolságban legyenek a gazdag várostól. Egyike annak a négy nagy településnek, amelyek K.e. a 12. században fejlődtek ki a semmiből és váltak akkori fogalmak szerint megapolisszá a régióban.

Pergére egy fél napot célszerű szánni. S ha jó időt jósolnak az napra, induljunk minél korábban. Vigyünk vizet, kalapot, kendőt, mert az ókori romok mellett kevés az árnyékos hely. Ha azonban lelkileg és fizikailag is készen állunk, csodát látunk. A megmaradt agóra, oszlopsor, az egykori bank épülete, a stadion márványburkolata mind megmarad emlékezetünkben. Ha pedig szeretünk az ókori romok között sétálni, figyelni az idő múlékonyságát, akkor feltétlenül nézzük meg Sidét is.

Az Antalyától 80 kilométerre fekvő tengerparti város más, mint Perge, mivel egyszerre a jelen és a múlt. Tengerpartján tízezrek nyaralnak minden évben, ókori romjai pedig ott fekszenek a mai város főutcája mellett. Az egyik oldalon vacsorázhatunk, és épp rálátunk a két-három ezer éves antik romokra, máshol fagylaltot nyalva sétálhatunk az egykori római oszlopok árnyékában. Mindkét helyen mind a mai napig tartanak a feltárási munkák és a hatalmas területeket látva így lesz ez 50 év múlva is. Perge keresztény központ is, Szent Pál itt alapította első missziós útja során Kis-Ázsia első keresztény közösségét. Side pedig az Apolló templom miatt is nevezetes, a romok napnyugta idején semmi máshoz nem hasonlíthatók. Side közelében hajókirándulásokat is érdemes tenni, ha szerencsénk van, akár delfint is láthatunk. Kóstoljuk meg a tenger gyümölcseit, a kebabot, a bárányhúst vagy a friss halakat. Mindenhez friss zöldség jár. Itt tényleg minden friss. A hatalmas földeken a legfinomabb gyümölcsök és zöldségek teremnek meg, a helyi sajtok. Míg a tej és a joghurt íze nem hasonlítható semmi máshoz.

Ha szerencsénk van, látogatásunk éppen egybeesik az aspendoszi Opera és Balett fesztivállal. 1994 óta tartanak itt ünnepi játékokat és 1998-ban nemzetközi minősítést is kapott a hely. Aspendos egy szintén ókori romszínház, amely olyan jó állapotban maradt fenn, hogy koncerteket szerveznek benne évről-évre szeptemberben. Az idei volt a 33. fesztivál. Nem kell hangosítani, itt minden tökéletes hangminőségben hallható. Az idei operafesztivál programjában szemezve találunk balett előadást, Hacsaturján Spartacuszát, vagy Csajkovszki darabját, az Anna Kareninát, de operát is. Mi az utóbbiban, Verdi Attilájában gyönyörködhettünk. A tizenkétezer nézőt befogadó ókori színházban teltház volt, a három órás előadás után pedig állva tapsolt mindenki. Dicséret illeti az antalyai Opera társulatát és a szervezőket is. Magyarként különösen érdekes volt az Attiláról szóló operát nézni és hallgatni, még ha a hun vezért le is szúrták az előadás végén. Elképesztő akusztika, semmi máshoz nem hasonlítható környezet – ez az, amit Aspendoszon láttunk.

Már csak azért is érdemes Antalya mellet körbenézni, mert az itt található romokat tényleg mindenkinek látni kell egyszer életében. Ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy a kiadós séták, kirándulások mellett vagy után, milyen nagyszerű kikapcsolódást rejt a török tengerpart , akkor jogosan mondhatjuk: az idei és következő nyár nagy slágere Antalya és környéke.

Pásztor Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék