Miért nem tiltják be végre a tűzijátékokat?

A csillogó fények és a hangos durrogás sokak számára a felhőtlen ünneplést jelentik, ám a kulisszák mögött élőlények ezrei élnek át valóságos poklot. A tűzijátékok okozta környezetszennyezés és veszélyek nem csupán a házi kedvenceket érintik. A háborús traumák felidézésétől kezdve a pusztító aszálytüzeken át a milliárdos költségekig egyre több érv szól amellett, hogy újragondoljuk ezt a köznapivá vált szokást. Van-e kiút a felesleges robajból?

A tűzijáték során keletkező, hatalmas távolságokra is elható zajok kifejezetten veszélyesek az állatvilágra. Mivel kedvenceink hallása mérföldekkel élesebb és érzékenyebb az emberénél, a számukra ismeretlen, fülsiketítő hanghatások azonnali menekülési reflexet váltanak ki. Az állatorvosok által csak „akusztikai zaj stressz” néven emlegetett állapot során a kutyák és macskák nem értik a hangok forrását, így összezavarodnak és pánikba esnek.

A sokkhatás drámai fizikai tünetekben nyilvánul meg. Szívproblémák és hirtelen szívritmuszavarok. Heves remegés és bénító, kontrollálhatatlan félelem. Hányinger, szédülés és akár azonnali ájulás. Sajnos a következmények gyakran tragédiába torkollnak. A rémült állatok kerítéseken átugorva menekülnek, autók gázolják el őket, vagy eltűnnek, és soha többé nem találnak haza. A pirotechnikai eszközök közelébe kerülő állatok súlyos égési- és szemsérüléseket szenvedhetnek. A trauma a haszonállatokat sem kíméli: a tyúkoknál a stressz hatására drasztikusan visszaesik a tojáshozam.

A probléma azonban messze túlmutat az állatvédelmen. Kevesen gondolnak bele, de az augusztusi és szilveszteri durrogások mély sebeket tépnek fel azokban az idősekben, akik még átélték a II. világháború borzalmait. Számukra a robbanások hangja és a fények a Sztálin-orgonák pusztítását idézik fel. A délszláv háború, vagy a televízióban nap mint nap látható orosz-ukrán konfliktus képei miatt a mai generációkból is sokakat – például a PTSD-vel élőket vagy az idegrendszeri problémákkal küzdőket – mélyen kikészít még egy céllövölde hanghatása is. Az ünnepnek az emlékezésről és a békéről kellene szólnia, nem a felesleges szorongásról.

Nem kell a csillogásnak rombolással járnia. Olaszországban, a Parma tartományban található Collecchio városának vezetői példát mutattak a világnak: elfogadtak egy olyan helyi szabályozást, amely kötelezi a lakosokat a „hangtalan” (csendes) tűzijátékok használatára. Ez az intézkedés bizonyítja, hogy a vizuális élmény megtartása mellett is csökkenthető a stressz.

A probléma Magyarországon is civil összefogást szült. Erre jó példát találni a Bakony fővárosában, Zircen, ahol is Bohon Gabriella pedagógus indított aláírásgyűjtést a pirotechnika visszaszorításáért. A kampány kapcsán Péczi Katalin, a város szimpatizánsa rávilágított arra, hogy a tiltás mellett a felvilágosításra kell helyezni a hangsúlyt. Katalin szerint a társadalom három részre oszlik: az érzékenyekre (kutyások, kisgyerekesek), a durrogtatókra, és a kettő közötti passzív többségre. Utóbbiaknak fogalmuk sincs az egyéb káros hatásokról, mint például a méhekre és vadmadarakra gyakorolt sokk, vagy az emberi szervezetet károsító gázok. A civil szervezetek programjain keresztül, észérvekkel kellene megszólítani ezt a középső réteget. Katalin budapesti szilveszteri tapasztalatai szerint bár egyes kerületekben (például a III. és V. kerületben) már van tiltás, a kertvárosokban még jellemző a durrogtatás. Bár a kutyák egy része megszokásból jobban tolerálja a zajt, a január 1-jén visszamaradó több tonna közterületi szemét elgondolkodtató. A kilőtt rakéták elhagyott dobozai éppolyan felelőtlen magatartásra utalnak, mint az utcákat elárasztó kutyagumi-probléma.

Az augusztusi időszakban a legfőbb kockázatot a rendkívüli aszály jelenti. Száraz időben a tűzijáték azért életveszélyes, mert a lehulló izzó parazsak és szikrák azonnal képesek meggyújtani a porszáraz aljnövényzetet, ami pillanatok alatt megfékezhetetlen bozót- és erdőtüzekhez vezethet. A Gellért-hegy növényzete például minden évben károsodik emiatt. A legnagyobb kockázati tényezők szárazság idején az alacsony gyulladáspont, mivel a száraz fű és avar a legkisebb szikrától azonnal lángra kap. A kiszámíthatatlan szél, mert a száraz szél messzire sodorja a parazsat, új tűzfészkeket nyitva. A működési hibák, amikor például az oldalra repülő rakéták közvetlenül a száraz aljnövényzetbe csapódnak. A gyors terjedés, mivel a tűz sebessége többszöröse a normálnak, veszélyeztetve a lakóházakat is.A leterhelt tűzoltóság, hiszen a plusz riasztások túlterhelik a katasztrófavédelmet. Végül a parázsló maradványok hiszen a földet ért dobozok órákkal később is tüzet okozhatnak, ha nincsenek beáztatva.

Emellett a televíziós sorozatok állandó giccsévé silányított tűzijátékok miatt a látvány már elvesztette ünnepi jellegét. Ehelyett – ahogy a meteorológusok is felvetik – sokkal szebb lenne, ha az ünnep alatt fél órára lekapcsolnák a közvilágítást, leállítanák a forgalmat, és a fényszennyezést megszüntetve csendben gyönyörködnénk a Budapest feletti csillagos égbolt 40 milliárdnyi csillagában.

A felesleges pusztítás anyagi vonzata sem elhanyagolható. Egy professzionális, kisebb rendezvényi tűzijáték költsége 400 000 forinttól több millió forintig terjed, míg a kiemelt állami látványosságok ára a milliárdos nagyságrendet is eléri. A show árát az alapvető tényezők (pirotechnikai anyagok mennyisége, hossz, intenzitás, kilövési pontok száma) mellett a komoly járulékos költségek határozzák meg: a katasztrófavédelmi és rendőrségi engedélyek díjai, a kötelező mentőorvosi és tűzoltói biztosítás, a felelősségbiztosítások, valamint a logisztikai és takarítási munkadíjak.

A kérdés nyitott marad: megéri-e néhány percnyi hangos csillogásért ennyi pénzt, környezeti károsodást és élőlények ezreinek traumáját kockáztatni?

Kölcsei-Véghelyi

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék