Klotz Mária szívesen ír, énekel és fotóz. Gyakorló (német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár) és elméleti (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Oktatási Hivatal) pedagógiai tevékenysége mellett újságírói és főszerkesztői feladatot is ellát.
Korábban a Szentiváni Újságot, a Szólj Már-t, a Szentiváni Tükör általa alapított magánlapot, a Pátyi Kurírt, a Zsámbéki Polgárt szerkesztette, jelenleg a Somlyó önkormányzati havi lap főszerkesztője. Az alábbiakban sokoldalúságára hívjuk fel Olvasóink figyelmét…
Magyar és német nyelven ír verseket, prózákat. Munkái eddig megjelentek a Neue Zeitungban és az újság Signale irodalmi betétlapjában, a Die Erinnerung bleibt (2009) című, németországi antológiában (Hartmann Verlag), a már említett újságokban, a Katedra/Új Katedra lapokban, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Kiadó által gondozott Antológia 2016-ban, a Hangok és harangok (2017) gyűjteményben, az Angyalhaj (2017) karácsonyi antológiában, a „szavak könnyű szélben” (2018) című kiadványban, valamint a Szavakból kazlat (2018) elnevezésű válogatásban. Továbbá írásai olvashatók a Sodrásban (2018) című kortárs kötők antológiájában. Német nyelven kiadott könyvének címe: Claus Klotz und seine Dichtung (2010), amelyben a költő, bátyja életművét dolgozta fel.
Versei érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat jelenítenek meg, emberi kapcsolatokról szólnak. Prózáiban főként a német nemzetiségi lét problémáit, sorscsapásait feszegeti, de gyermekkori élményeiből is szívesen merít. Az írás számára önkifejezési forma, amely s kellemesen gyötrelmes „lelki virágzást” okoz. Tavaly novemberben jelent meg a Litera-Túra Művészeti Kiadó gondozásában a Lent és fent című önálló verses- és prózakötete. A gyűjteményben képzeletvilága különféle mélységekben és magasságokban szárnyal, témáit saját élményeiből és mások elmondásaiból veszi. Fontos számára a szavak formálása, a nyelv eszközeivel való játék, a képszerű kifejezésmód. Szövegeivel egy lélektől lélekig ható hídon bandukol, néha meg-megáll, de talán már célba is ért.
Főszereplőnk a festői szépségű Pilisszentivánon él férjével, két felnőtt gyermek édesanyja és egy csöpp unoka boldog nagymamájaként. Jó szívvel ajánlhatjuk a Kedves Olvasó figyelmébe Klotz Mária verseskötetét. A művek az impressziók tárházából származnak. A világ izgalmas és szép pillanatainak pontos megragadója. Áradó képei mai sorsokat mintáznak. Beavat személyes szertartásaiba, mindennapi eseményeket, pillanatokat ír le. Tűpontosan talál a lelkünkbe, legmélyebb dilemmáinkat mondja ki. Írásai szív meleg vallomások, és oly erősen és sokszálúan szövődnek egymásba, mint egy szépen gondozott kertben a virágok az ágyások és sövények között. Legjobb költeményei meditációk a múltról. Betartja azt a szabályt, hogy az írónak hűnek kell lennie a valósághoz. Nem vész bele az ősi folklorisztikus világba. Műveiben föllelhető Távol-Kelet értelmezése és egybeszövése, ami hipnotikussá teszi a szövegét. Ezek adnak otthonosságot verseinek. A személytelenséget igénylő haikuiba érzékenyen beleírja érzelmeit. Címet ad nekik, gyakorta használ alliterációkat. Élményeket megélő és értelmező képi kifejezésmód használatát figyelhetjük meg nála. Elszakad a valóság gravitáció-tömegeitől, szabadon kalandoznak gondolatai emlékek és valóság között.
Klotz Mária költői karaktere békés, nem keresi a megbotránkoztató témákat. Igazi poéta doctus, amellett, hogy író ember egyben tudós is. Tanár és kutató egy személyben, ez adja írásainak aranyfedezetét. Nem hivalkodó szerző. A tudományok termékenyen hatnak költészetére. A kötet homogén, ez az egyik fő erénye. Mindennapjaink álmai, vágyai jelennek meg a soraiban. Verseiben nem titkos üzeneteket küld, hanem világos, a világ dolgait bemutató állításokat fogalmaz meg. Alapvetően a szeretet izgatja, a családi kötődés és a barátság. Feltárulkozásai a psziché mélyéről érkeznek. Őszinték és tiszták.
Kötete a névjegye. Az életáramlások ismerője, a búvópatakok felfedezője, irányuk bemutatója. Azon meditál, hogy jó lenne belelátni a társ rejtelmeibe, érteni a benső hangját. Aztán a tekergők, világcsavargók örök gyökértelenségén elmélkedik, azon, hogy merre visz az utunk a csillagfényes feltámadás felé. Bízik a kultúra tisztító tüzében, és hisz abban, hogy a világból csak a rossz tűnik el. Világlátásában a hit, a haza és a család gondolatkör vezérli, amiből nincs pajzán kitekintés, huncutkodás.
Gyakran hallhatjuk, hogy a költészet nem hat, meghalt, de ha olyan kötet kerül a kezünkbe, amikből fontos gondolatokat olvashatunk ki, és következik belőle egy másik is, akkor ez a szellemi lánc az irodalomhoz köt minket, mert nélküle nincs élet. Ebben segít Klotz Mária kötete. Egymás megértését szeretné segíteni, mert ő is tudja, hogy ez a záloga a túlélésnek, ami mindennél fontosabb.
Novák Imre
Nem látlak húsznak, de az évek Veled is múlnak hunyt pilláid alatt lapul a feszülő öntudat. Nemes arc, kivolt...