Magyarok zarándokhelye MARIAZELL

A zarándoklás  egy hívő (nevezetesen zarándok) által tett vallási vagy spirituális jelentőségű utazás egy bizonyos helyre. A zarándokút minden esetben társas esemény is, hiszen az út során találkoznak és tapasztalatot cserélnek a hívők.  Gyakran olyanok, akik korábban még sosem találkoztak egymással. Emellett pedig sok esetben szolgálja a kegyhelyek/zarándokhelyek finanszírozását is, amelynek keretében a hívők támogatják az adott hely kultúráját, oktatását és további fennmaradását. A témában ezúttal a szomszédos országba, a sógorainkhoz látogatunk el…

 A Német – Római Birodalom nagyhatalmú császára, I. Ottó 973-ban halt meg, de a Birodalom nem forgott veszélyben, hiszen fiát II. Ottó néven már évekkel korábban társ- császárrá koronáztatta. II. Ottó császár, 976-ban őrgrófságként adta Ostmarkot, (Ostarrich) tartományt Babenbergi Lipótnak, és ez a dátum Ausztria honfoglalásának éve. Ez időben a tartomány urai támogatták a templomok építését és kolostorok alapítását.  

A kolostorokban kialakult mozgalmasabb élet nem mindenkinek nyerte el tetszését. Stájer ország északi határán, Alsó Ausztria közelében, az Alpok sűrű erdőségében, Aflenz falu Szent Lambert-kolostorból, 1157.-ben, csendesebb életre vágyódó Otker szerzetes vándorútra indult és egy Mária szobrot vitt magával. Megpihent egy szikla mellett, remetelakot készített, és egy sziklafal védelmében elhelyezte a szobrot. Híre ment a remete megtelepedésének és az emberek felkeresték őt, élelmet vittek magukkal, és kérték közbenjárását, imáját ügyes-bajos dolgaikban. A Mária szobor csodát tett, egyre többen keresték fel a remetelakot. A hírek szálltak, még I. Henrik morva őrgróf is hallott a csodákról. Betegségében ígéretet tett, hogy ha felgyógyul, kápolnát épített a remetelak mellé. Az 1200-ban megépült kis román stílusú kápolnát később, bele építették, így szerves része lett a Mariazell-ben épült kegytemplomnak. Hamarosan búcsújáró hely lett. 1330-tól már tömegével érkeztek zarándokok az egyre növekedő településre.

 Nagy I. Anjou Lajos magyar király perszonálunió-ban királya volt a lengyel trónnak, és terjeszkedett, az Olasz-csizma, és Balkán irányában is. Ezért uralkodása alatt, – bár tévesen – mondhatták, hogy határainkat 3 tenger mosta. Ennek ellenére Magyarországon békét és nyugalmat teremtett, ezért a „Nagy” Lajos nevet kiérdemelte. A török terjeszkedésnek, gyakran Magyar ország határain kívül, útját állta, majd Rómában székelő pápa egyetértésével, keresztes háborút indított a török hódítás visszaszorítására. A magyar csapatok bolgár és rác egységek segítségével 1372-ben győztes csatákat vívtak a törökökkel. Ezen sikerek emlékére, 1378-ban Lajos király az akkor már híres búcsújáró helyen, Mariazell-ben fogadalmi templomot emeltetett. Ettől kezdve magyar zarándokok keresték fel a Mária szobrot. Lajos király fogadalmi ajándékként Madonna képet helyezett el a templomban, és egy festmény bizonyítja, hogy Nagy Lajos felajánlja a Mariazell-i templomot Szűz Máriának. A templomon egy domborművet helyeztek el, aminek felirata tanúsítja, hogy Nagy Lajos diadalt aratott a törökök felett. Ilyen dicső emlékek után természetes, hogy Mariazell-ben a magyarok Nagyasszonyának temploma (Magna Hungarorum Domina), a magyar katolikus zarándokok legismertebb búcsújáró helye lett.

Ez teszi érthetővé az 50 évvel ezelőtt Bécsben a Pázmáneumban elhunyt Mindszenty József bíboros temetésére vonatkozó végrendeleti intézkedését: „Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a Mariazell-i kegytemplomban. Ha azonban Mária és Szent István Országa fölött lehull a hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.” ÉLETÜNK, az Európai Magyar Katolikusok Lapja, 1975. június1.-én megjelent, VII. évfolyam 6. száma főcímként közölte a szomorú hírt:

„Mindszenty bíboros az örök hazába költözött.” Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, esztergomi érsek 1945. március 29-én bekövetkezett halála után, 1945. augusztus 16.-án XII. Pius pápa kinevezte Mindszenty József veszprémi püspököt a megüresedett prímási trónra. Mindszenty (1942-ig Pehm) József 1892-ben, Vas megyében Csehimindszenten, kisnemesi, mélyen hívő katolikus családban született. A szülők Pehm János és Kovács Borbála aranylakodalmán, 1941-ben készült családi fotó mutatja, hogy milyen nagy szerető családban nőtt fel. 1915. június 12.-én pappá szentelték. Halála előtt 3 és fél éven át lelkipásztori útjai Európán kívül Amerikába, Afrikába és Ausztráliába vitték. Amerre járt mindenütt elsősorban a magyarokat, a magyar fiatalokat kereste fel. Szeretett volna május végén, a Szentháromság vasárnapján Párizsban a Notre Dame-ban szentbeszédet mondani és Szentmisét celebrálni. Készült az 1975. júniusában esedékes Gyémánt miséjére is. De ezeket a terveit már nem teljesíthette. Utolsó lelkipásztori útjáról, Dél-Amerikából, április végén fáradtan ért Bécsbe. Felkészült a halálra, átnézte és kiegészítette végrendeletét. Vállalta a műtétet, amit orvosai javasoltak. „Mindent jól elrendezett, s az operáció után, május 6-án, visszaadta nagy nemes lelkét Teremtőjének.” írta Harangozó Ferenc az Életünk c. újságban. A gyászhírről értesülve, VI. Pál pápa az audenciáját az alábbi szavakkal kezdte: „Gyászolunk, mert a halál kioltott a földön egy fáklyát, amely az utóbbi évtizedekben fényével világított az Egyházban. Mindszenty prímás földi maradványait kettős érckoporsóban, május 9.-én Bécsben a Stephans dom-ba ravatalozták, és a nap folyamán ezrek látogatták meg, hogy kifejezzék gyászukat. Az ünnepélyes gyászmisét másnap délelőtt König kardinális pontifikálta. A gyászmise végén Közi Horváth József magyar nyelven búcsúzott. A magyarok lelkét mélyebben érintette ez, mint a fordításban megismert búcsúszavak: „Fájó szívvel mondunk búcsút, mégis azt hiszem, hogy Bíboros atyánk koporsója mellől nem a Circum dederum panaszával, hanem a Te Deum hálaadásával fordulunk az Egek Urához. Egyház- és nemzet szolgálatát, mint Vas-megyei kis falu, Felsőpaty káplánja kezdte el és mint a Világ apostola fejezte be. Május 15-én Mariazell-ben, a kegytemplom Szent László-kápolnájában temették el. A temetést Franz König bécsi, Joseph Döpfner müncheni bíboros érsek, László István Eisenstadt – Graz-i püspök végezte nagyszámú papi segédlettel, sokezernyi gyászoló hívő jelenlétében. P. Werenfried van Straaten búcsúbeszédében felidézte Mindszenty bíboros által többször idézett, János evangéliumából származó gondolatot: „Ez az értékes magyar búzaszem, amely most Mária kertjének földjébe hull, bőséges gyümölcsöt terem.”

1976. május 30-án mintegy 3 ezer magyar zarándok jelenlétében áldották meg a sírkövet. Végső kívánságának megfelelően, 1991. május 4-én helyezték örök nyugalomra az Esztergomi Bazilikában, Mindszenty József bíboros hercegprímás hazahozott hamvait.

1991. augusztus 16 – 20.-ig, II. János Pál Pápa, Magyarországi lelkipásztori látogatása során, első útja Esztergomba vezetett, ahol imával rótta le kegyeletét Mindszenti bíboros sírjánál.

Dr.Véghelyi Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék