Légszomjtól a japán életképekig – Bak Rita verseiről

2016-ban jelent meg Csillaganya címmel Bak Rita legújabb verses kötete a Parnasszus Könyvek Új Vizeken sorozatában. A Turczi István gondozta irodalmi lap kortárs magyar költőknek ad publikálási lehetőséget.

Költő, műfordító, szerkesztő, pszichológus és pedagógus. Sokrétű, színes egyéniség. Ha fontossági sorrendet állítana fel, elsősorban költőnek, másodsorban műfordítónak, harmadrészt pszichológusnak tartja magát. Mind a három foglalkozás, identitás szerves része az életének – ahogy egy interjúban fogalmazott.

Filozofikus gondolkodású, jó hangulatfestő, mint egy kínai tusfestő. Pontos és karakteres. Nüanszokkal és hangszínekkel is tud képet rajzolni. ( Széttaposott bogarak/ Az utcán.)

Budapesten született, egész életében itt él. A Szegedi Tudományegyetemen tanult. Összetartó családban nőtt fel. Ragaszkodik is a helyekhez, emléknyomokat hordoz magában. Szegedhez családi kötődése van, ugyanis apai nagyszülei Szegeden éltek. Mikor ott élt, jó volt számára megtapasztalni egy vidéki város életét. Ezen kívül élt egy évet Németországban, ahol a Konstanzi Egyetemen tanult, illetve egy évet Hollandiában is töltött, egy Amszterdam melletti kisvárosban, Hiversumban. De valahogy mindig hazahúzta a szíve Budapestre.

Édesanyja színésznő volt, így már kiskorától sok művészt ismert. Édesanyja nagyon óvta őt és testvérét a színészi pályától, így másfelé orientálódtak, ő inkább írt. Édesapja gépészmérnök volt, de ő is nagyon szerette az irodalmat, a zenét és a nyelveket. Édesanyjától a művészetek szeretetét, édesapjától a nyelvtanulás fontosságát tanulta. Minden évben részt vett szavalóversenyeken. Középiskolai tanulmányait a Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, angol-orosz tagozatos osztályban. Már nagyon fiatalon nyelveket tanult.

Első költeményeit a Polísz című szépirodalmi lapban publikálta, aztán jöttek a Magyar Napló, Tiszatáj, Nyugat Plusz, Nekünk Nyolc című periodikák, majd német haikukat is fordított magyar nyelvre.

Az ember erkölcsi természetével foglalkozik, ír lelkünk ambivalenciájáról, önmagunk kereséséről. Otthonosan mozog világunkban, nincs bezárva pusztába, ugarba, vagy a pesti, budai terek közé. Költészetének erejét a közvetlensége adja.

Látta Hannovert, Bécset, Prágát, Londont. Néha tétován áll, keres a körülötte levő világban, de aztán ráismer arra, ami után kutatott. Szuggesztív alkat, képes szövegeivel a lelkünkig hatolni. Nem csak az ínyencek csemegéje. Szenvedélyes mondatokkal mesél sorsunkról.

Fontos számára a lelki rezdülések megragadása. Versei továbbgondolásra késztetnek minket, meditálhatunk az élvezetek és bajok mulandóságán. Világunkban él, nem Köd-Alsón lakik, a szellem vezette világ térképét tekintve.

A dolgok megismerhetőségébe vetett hit és az előítéletektől mentes szellemiség árad írásaiból. Rezignációja, szkepszise, cinizmusa, keserű éleslátása és hitetlen bölcsessége a mi tapasztalatunkra is hajaz.

Életképeket, óvodai emlékeket, tengerparti, balatoni eseményeket idéz fel, keresi, miért verdes szívünk. Néha életképek kerülnek elő- esetenként – haiku-formában, hogy hű maradjon gondolatvilágához. Férges hokedli./ Macskahúgyszag lengi be/ üres spájzodat.

Bak Rita különleges hangulatú verseivel arat elismerést, sejtelmeinket felfedő meglátásaival tartja ébren érdeklődésünket. Bolyong, keresi a jó irányokat. A zen mesterek módjára nem keres, belebotlik a világ dolgaiba. A kötet a Nirvana partjáról indul, majd kiszáradt rétre jut, néhol egerek kaparásznak és kutyavirágok nőnek.

Ismeri a cicomás vádakat, tudja, barátja nem ellenség, és ha ezt nem vesszük figyelembe, hangunk elvérzik. Jól keveri a kedveset a borzalmassal. Nem a nyelv helyzete izgatja. Nála a nyelv rálátás, vizsgálódás a világban, akár a szakorvos teszi, ha belenéz a leleteinkbe.

Eligazodik érzékeny világunk eseményeiben, a stílus, a szóképek és a történet Bermuda-háromszögében. Narrátori stílusait nem a kijelentések és direktívák vezetik. Történetei mozzanataiból összeáll az egész világ. Jó atmoszféra teremtő. A mindennapi élet jellemző eseményei, helyszínei sorakoznak írásaiban. Szövegeinek a bölcselet nem kerete, hanem formálója. A cselekvés és a gondolkodás semmilyen módozatát nem hagyja vizsgálódás nélkül.

A kötet hétköznapi nyelvhasználattal íródott, szerkezete jól átgondolt, a versek egymáshoz illenek, erősítik egymást.

Őszintén elénk tárja magát: Minden mozdulatom/ pihen,/ mint ezeréves /jógi ölében /a csend.

Mozgékony, mint a gondolatjel. Nem csak ábrázol, az állításokat finom igazolások követik. Jól eligazodik ebben a nem-eukledeszi világban. Belső tájait ismerhetjük meg. Úgy tartja, hogy az ő korában minden eldőlt.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék