Lackenhof – él vezet a sícentrumban is

Az osztrák Ötscher hegy csúcsának meghódítása immár több mint fél évtizede érlelődött e beszámoló írójának terveiben, mígnem végre elérkezett az idő: március idusán valóra vált az elképzelés. A két éjszakát felölelő hétvége – a gleccserszerűvé dermedt hó és a szeszélyes időjárás dacára – maradandó élménnyé nemesedett, melyet tanulságok és emlékezetes pillanatok gazdag szövedéke kísért. Mindez nem kis részben két kiváló magyar síoktatónak köszönhető. E történetek teljességének megidézése azonban meghaladná egyetlen cikk kereteit: az események sodra, az apró, informális mozzanatok együttese szinte regénybe kívánkozik – terjedelménél fogva is…

Alsó Ausztria tartomány egyik fénypontja  Lackenhof az Ötcher hegyek árnyékában található, ahol 250 állandó lakos él jelenleg. A régi favágófalucska ma a tartomány egyik legkedveltebb téli üdülőhelyének számít. Az idelátogatókat három négyüléses és három húzólift várja. A sípályák és liftek a Kleiner és Grosser Ötscherre épültek. A pályák nagy része természetesen hóágyúzott, ahol a szezon decembertől minimum március közepéig tart – de leginkább húsvétig. A felsőbb pályák fekete és piros nehézségűek, így ezeket inkább a sportosabb haladó sízőknek ajánljuk, ugyanakkor az alsóbbak kék minősítésűek – így itt a családosok is megtalálják számításaikat. A programok közül talán a leglátványosabb a “Léggömbök éjszakája” nevű rendezvény, amit nem minden évben rendeznek meg.

A síterep egyaránt alkalmas helyi bajnokságok és FIS-versenyek lebonyolítására. Ez utóbbi kapcsán tudatjuk az olvasóval, hogy 2018 januárjában az Ötscherdorf a FIS Snowboard Világkupát is vendégül látta. Megfelelő hóviszonyok esetén – különösen a Nagy-Ötscheren – a freeride kedvelői is megtalálják számításaikat. Az emelkedők és az állóképességi sportok szerelmesei számára két kijelölt sítúraútvonal áll rendelkezésre: az egyik az Ötscher menedékházhoz, a másik a Kis-Ötscher csúcsára vezet.

Természetesen a családokra is fókuszál az Ötscher, mivel mindent megad, amire egy turista vágyik: a kisebbeket a Sunny Kids Parkban egy varázsszőnyeg és gyermekgondozás várja, míg a nagyobb gyerekek állandó versenyt futhatnak  az idővel izgalmas nyomvonalakon (freestyle, Sí & Snowboard). 

A Zur Post panzió pályaszállásunk – ingyenes parkolással – maga az álom, a vadregényes környezet leírhatatlanul lenyűgöző. A lehetőségek tárháza itt szinte végtelen, minden igényt kielégít: ingyenesen használható kerékpárokkal, terasszal és étteremmel várja vendégeit a kecskeméti Dudás család Lackenhofban (16 km-re a Gaming Charterhouse-tól és 28 km-re a mariazelli bazilikától illetve Semmeringtől). A vendégek úszhatnak a szabadtéri medencében és pihenhetnek/grillezhetnek a kertben – a többi mellett.

Megérkezésünk szinte első percében a tulajdonos büszkén mutatta be az új szárnyasait, mivel a rókák éjszakánként szokták gyéríteni az állományt. Persze most már – a jó szomszédjuknak is köszönhetően – együttesen megvédik őket. Egyébként az indiai futókacsákról lévén szó, amelyek szinte mindent megesznek. Különösen szeretik a meztelen csigákat, amik sok gazdának okoznak fejfájást. Angliában például bérelni lehet őket, hogy a kártevőkkel ellepett kerteket néhány hét alatt megtisztítsák.

A mesébe illő alpesi környezetbe első magyarként érkezett immáron bő 25 esztendeje a többdiplomás Dudás Ferenc családjával (nevezetesen Dudi a családfő, Dió a feleség és Marci fiuk), kiknek története példaértékűnek tekinthető a sikeres életvitelüknek, illetve vállalkozásaiknak köszönhetően. Talán nekik is köszönhetően ma már zömében magyarok uralják a vendéglátó piacot nyolc tulajdonossal, így neki első fecskeként különösen meghatározó szerep jutott a térségben. Az említett triumvirátus telente három hónapot itt tartózkodik (két panziójuk kapacitása 130 főt toksál). Egyébiránt az alpesi falu mintegy 800 vendég éjszakával rendelkezik, amelynek zömét már a magyarok biztosítják.

Dudásékat profi síoktatóként szinte mindenki ismeri a régióban, akik a szezon záráskor az utolsó két napon mintegy 20 km-es pálya rendszert hagyományosan egy szusszal végig szoktak járni. Ám a szerencsés véletlennek köszönhetően ezúttal velük tarthattam a veszprémi Zsiga barátommal. Nemzeti ünnepünk napján viszont félelmetes ködös idő zúgott a térségre, ráadásul szitáló esővel kísérve. A vasárnapot búcsúztató közös sízés nemcsak megtiszteltetés volt számomra a csaknem veszélyes kihívás mellett, hanem egyfajta egyéni rekordnak is számított. Ugyanis közel fél évszázada tucatnyi országban volt alkalmam e csodás sportágat űzni, ám ilyen rózsásnak nem mondható helyzetben – ráadásul nemzeti ünnepünkön – még nem sikeredett! S a liftezések alkalmán nagy alázattal hallgattam hasznos technikai tanácsaikat (főleg a hármas számú fekete pályán), emlegetve a sí berkekben elhíresült közös sztorikat és barátokat – hazai sztárokat. Konkrétan csupán három nevet említünk meg alfabetikus sorrendben (Klausmann Viktor, Ozsváth Miklós és Csorba-Simon László személyében), a három a magyar igazság jegyében.

Egyébiránt Ferencet példaértékű volta miatt sportos élete okán illik bemutatni. A két mérnöki diplomával rendelkező hősünk Ifjú korában/életében a kézilabda számított a legfontosabbnak sok egyéb sportág mellett, aki jelenleg nyugdíjasként – ahogy mondani szokás – minimum tíz esztendőt letagadhat a genetikának és sportszeretetének köszönhetően. Persze  aktuálisan csak a sízésre fókuszálva tudatjuk olvasóinkkal, hogy a Magyar Síoktatók Országos Szövetségében hosszú ideig vezetőségi tagként is szerepelt. A Mistrálos Dudi (talán elsőként) anno még a helikopteres sízésével Kanadában hívta fel magára a figyelmet, amelyről a sí örültek legjobbjai is csak maximális elismeréssel szoktak nyilatkozni.  Sőt, bizonyára mindenki szuperlatívuszokban minősíti a speciális tudást és bátorságot követelő fantasztikus teljesítményt, ami megérdemelne egy külön publikálást.

Epilógusként, avagy a fáradságos nap méltó lezárásaként, mintegy útravalóul csupán ennyit mondott a síkirály: ne feledd, a carving sízés igazi élvezete csak akkor tárul fel előtted, ha elfogadod az új technika alaptörvényét – mindig a külső él vezet!!! E gondolat szellemisége ihlette a választott, játékosan szellemes címet is. Persze a zárás hírével már némi szomorúsággal szembesültem. A hó vastagsága és állapota alapján ugyanis – a megszokott, húsvétig tartó nyítvatartást tekintve – e döntés számomra korainak, sőt indokolatlannak tűnt. Ennek mélyebb elemzése azonban már egy tágasabb fórumot kívánna, ahol a részletek kellő súllyal és árnyaltsággal bontakozhatnának ki…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék