KOBAJASI, a nagy magyarbarát művész

Aki tízévesen Beethoven IX. szimfóniáját hallgatja, arra aligha mondhatják, hogy átlagos gyerek. Kobajasi Kenicsiró kilógott a kortársai közül. Tizenegy évesen nem csupán hallgatta Beethovent, már komponált is. A híres művészről adunk közre némi informálist…

A zene kitöltötte a hétköznapjainkat. Hallgattuk a Tánczenei koktélt, vagy az Ecseri piacon vásárolt jugoszláv gyártmányú nagylemezek valamelyikét, a Led Zeppelint, a Queent és a többi kedvencet. Ekkor 1974-et írtunk, s ekkor jelent meg itthon a Fonográf együttes első lemeze, s ez volt az az esztendő, amikor egy viszonylag ismeretlen svéd zenekar, az ABBA megnyerte az Eurovíziós dalfesztivált a Waterloo című számával.

Japán akkortájt ritkán jelentett témát Magyarországon: 1974-ben azonban sok cikk jelent meg egy bizonyos Onoda Hirooról – az utolsó katonáról, aki még nem tette le a fegyvert a II. világháborút követően. Onoda hadnagy Lubang szigetén bujkált a dzsungelben, és arra várt, hogy megmentsék. Bízott az egykori felettese, Tanigucsi Josimi őrnagy szavaiban, amely így szólt: „Bármi is történjék, visszajövünk érted…” 
1974-ben mentek vissza érte – és vitték haza.

Aztán megjelent a hír, hogy nemzetközi karmesterverseny lesz Pesten. Nem tudtuk mire számítsunk, de aztán mindenkit magával ragadott. És mindenki kedvencet választott magának, adásról adásra. És talán a legtöbb rajongója egy japán karmesternek volt. Kobajasi Kenicsirónak hívták. Hihetetlen természetesség jellemezte a mozdulatait, a gesztusait, szinte eggyé vált a zenével karmesterként. Már aprócska gyerekként a zene töltötte ki az életét és 11 esztendősen már saját szerzeménnyel rukkolt ki, és a tanárai folyamatosan azt mondták a szüleinek, hogy ennek a srácnak zenével kell foglalkoznia, ha törik, ha szakad, ne is szánjanak neki se orvosi, se jogi pályát. Így is történt.

Kobajasi felvételt nyert a tokiói Művészeti Egyetem zenei karára, ahol hamarosan ő lett az egyik legragyogóbb csillag, s ekkor már pontosan tudta, hogy nem a hegedű, a nagybőgő, vagy a zongora lesz az ő legfontosabb kelléke, hanem a karmesteri pálca. És ekkor jött az a bizonyos magyarországi verseny. Akkor lett Kobajasi Kenicsiró népszerű itthon, de olyannyira népszerű, hogy a mai napig emlegetik. A Magyar Televízió első nemzetközi karmesterversenyét a legendás Medveczky Ádám előtt nyerte meg elsöprő sikerrel. S nem csak mi, magyarok lelkesedtünk érte, ő legalább ennyire megkedvelte hazánkat. Olyannyira, hogy el sem akart menni. Miközben már keresték külföldről, megannyi országból, hogy jöjjön, vezényeljen, dolgozzon, szórakoztasson, ő a saját fejlődése érdekében maradt Budapesten és Ferencsik János mellett kapott szerepet, nem is akármilyen szerepet: a Magyar Állami Hangversenyzenekarban – segédkarmesterként. Csodás volt ott is, nem véletlen, hogy a mester, Ferencsik halála után Kobajasi lett a zenekar első embere éveken át.

Sőt, idővel megkapta a zenekar örökös, tiszteletbeli elnök-karnagya címet. Közben pedig meghódította Európát is. Fellépett Hollandiában, Ausztriában, Németországban, Nagy-Britanniában, Japánban pedig csodálattal figyelték, hogy távol a hazától mit visz végbe egy addig ismeretlen fiatalember. Persze hogy hívták, csalogatták haza és ő olykor elvarázsolta saját népét is. Például a tokiói Metropolitan szimfonikus zenekar és a kiotói szimfonikusok karmestereként.

Sosem szakadt el véglegesen Magyarországtól az immár 85 éves művész. Megszámlálhatatlan kritika jelent meg vele kapcsolatban. Nem győzték dicsérni és legtöbbször azt írták róla: „vezénylését a lendületesség, a dinamizmus és a temperamentum jellemzi…” S ami igazán különlegessé tette őt: mindig kotta nélkül vezényelt. Azt mondta ezzel kapcsolatban, nincs szüksége a másnak oly fontos partitúrára, merthogy az csak elvonná a figyelmét a zenekarról. Kobajasi Kenicsiró soha nem szakadt el Magyarországtól. A MÁV Szimfonikus  Zenekar, amelynek segítségével megnyerte a legendás első karmesterversenyt, többször is
visszacsábította őt, így 2015-ben is, a zenekar alapításának 70. évfordulóján is Kobajasi dirigálta őket. Az immár 85 esztendős maestro lánya, Kobajasi Ajano zongoraművész lett, testvére pedig szoprán énekesnő.

S hogy mit jelentett nekünk, magyaroknak Kobajasi Kenicsiró? A komolyzene léleksimogató élményét. Nem véletlen, hogy a japán művész megkapta a Magyar Érdemrend Nagykeresztje, polgári tagozata kitüntetését: 46 évvel az után, hogy a karmesterversenyen megismerte és megszerette az ország…

P.K.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék