Kisemberek krónikása

Fejes Endréről

A magyar irodalom nincs híján kiváló történetíróknak, a társadalmat bemutató őszinte írástudóknak. Nálunk a világ megváltoztathatóságába vetett hit tollat ad a kezünkbe, mert változásra alkalmas jelenségnek itt nem vagyunk híján. Ilyen Fejes Endre is, ő is hisz abban, hogy a kimondott szavak valósággá válnak.

A ritkán jelentkező szerző nem madártávlatból figyelte a világot, közel férkőzött a világ zajos eseményeihez is, figyelte az embereket. Főleg a józsefvárosi terek, utcák, zugok lakóit, a dolguk után loholókat, vagy a munka után ácsingózókat, vagy csak valamilyen kalandra, izgalomra vágyókat szemlélte. Közelképekből álló albumokat tesz elénk. Köztük élt. Sokat tett azért, hogy a magyar irodalom magára talált a hatvanas évek elején, és az ’56 utáni sokk lassan oldódott, mert a túlélés mindig a legfontosabb.

Fejes Endre 1923-ben született Budapesten. Négy polgárit végzett, aztán szabóinas lett, majd vasesztergályos. Írásaiban a városi munkásemberek életéről, viszonyairól szól, érzésvilágukat mutatja be, hiszen közöttük élte életét, belőlük nőtt. Az ő közérzetüket fogalmazza meg, a velük történt eseményeket írja, fűzi láncba. Írói stílusa olyan, mintha egy vizsgálat során jegyzőkönyvezne, nyomokat, összefüggéseket keres. Pontos, tárgyilagos, miközben sorsokba avat be, és a lét legfontosabb kérdéseit firtatja. A tőmondatok mestere, mint egy szűkszavú felügyelő. A körülmények aprólékos tisztázója. Hol kiegészít, hol gazdagít. Figyel a finom részekre, árnyalatokra, kutatja, mire jut az ember útja végén, a végső sírok-béli kiszáradás előtt, a zárszámadás idején, mert mindig az a dal vége.

Kevés olyan szerző van az irodalomban, aki ennyire hű maradt volna pályakezdése témavilágához, szemléletéhez. Legfőbb erénye természetessége, semmi modoroskodás nincs benne. Könnyen olvasható, semmi elvont gondolatfutam, beszúrás. Közvetlen életszerűséggel, éles szavakkal ír a körülöttünk lévőkről. Idegen tőle a fád magatartás és viselkedés. A város krónikása, valóságlátása mikrorealista. Tudja, hogy az egyént örökölt értékrendszer is befolyásolja, nem csak a minket körülvevők szokásrendszere. Fejes rendelkezik az élet teljességének tudásával.

A történetekben, sorsokban, kalandokban gazdag világ ömlött felé a pesti flaszterról, a soknemzetiségű Józsefváros olvasztótégelyéből. Ezeket vette tollhegyre, innen kapta fel írói képzelete a figurákat, és velük keresi, milyen az ember, mi búvik meg benne. Hőseit morális töprengések jellemzik. Nem az irodalmároknak és a politikusoknak írt, inkább a világot megérteni akaróknak, akik gondolkodni is szeretnek, ha egy család vagy valamilyen közösség sorsáról olvasnak. Elkötelezett az elesettek igaza iránt. Hiszi, hogy nekik is járna tisztességes élet, ők is boldogok lehetnének. Hiába vannak tele hibákkal, hiába disznóságok sora az életük. Megbocsájt a félszemű alkoholista nénikének, aki a menye kabátját árulja néhány fröccsért. És velük együtt vallja, hogy mindig igazat kell mondani, még ha bele is döglik az ember. Ezzel tartozunk magunknak.

A Rozsdatemető, a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem, a Hazudós, a Vonó Ignác és sok hétköznapjaink alakjait megelevenítő szerző rövid, szúrós mondatainak varázsa van, még akkor is, ha időnként zsibbasztó érzést vált ki belőlünk az alakok tehetetlensége, kiszolgáltatottsága, keserve, a sötét lépcsőházak, kapualjak piszka. Nála a külvárosi és a kispolgári világ életre kel. Belenézhetünk rejtelmeibe, titkaiba. A függőfolyosó rozsdás korlátján pók lóg fanyar gúnnyal. Nézi, ahogy rázzák a szőnyeget az asszonyok, mossák a követ, tologatják az uborkás üveget, miközben a házmester kisrádióját hallgatva sétálgat, felesége lakbérpénzt szed, mellette anyja sámlin ül, kötényébe kenyérmorzsa hullik.

1955 óta publikál, ekkor jelent meg az irodalomban. Hamar meglelte saját hangját. Különös erővel hatottak írásai. Egyedi volt témaválasztása, stílusa. Először novellákkal jelentkezett, de az igazi hírnevet a Rozsdatemető hozta meg számára. A mély szegénységben élők sorsát írta meg, akiknek fájnak az évek, és akiknek az életében egy eldobott csikknek is nagy értéke van. A Fejes-regények univerzuma az ezerszer áldott Józsefváros. Jelenével és múltjával. Retteneteivel és örömeivel. Szépségével és fájdalmaival. Nehéz sorsú alakok között járunk írásaiban.

Írói élete előtt kalandos sors, út jutott neki osztályrészül. Megjárta a világháború poklát, közel járt a halálhoz, de sikerült megszöknie a katonaságtól. Nyugat–Európában csavargott, különféle helyeken vállalt munkát. Járt Németországban, Belgiumban, Franciaországban. Dolgozott sötét, szűk levegőjű bányában, aztán a francia Renault-gyárban is. Hazatérése után, 1951-ben újra el akarta hagyni Magyarországot, de elfogták, és tiltott határátlépésért nyolc hónapot kapott, Kistarcsára internálták, ott tartották fogva. Szabadulása után segédmunkás, majd a Bosch-gyárban lett vasesztergályos.

Fejes nyugodtsága mögött indulat munkál, témaválasztása kézenfekvő, saját sorsát írja. Rosszkedvű világról, a mindenkori kiszolgáltatottakról tudósít. Az egzisztenciális gondokkal küzdőkkel rokonszenvez. A kisemberek krónikása. Az aggasztó múltról és jelenről szól. Mindennapjaink levegője árad írásaiból. Szabad szellemként nem másolt, nem utánzott, és nem hitt az egymást érő népboldogításokban sem. Az élet tényeit írta meg. Azokról ír, akiket az éhség és a nyomor fenyeget. Nála a hangsúly az emberi sorsok problémáján van. Nála a józsefvárosi prolinak egyetlen vágya, hogy a Teleki téren sátra legyen, és kereskedhessen, de a történelem kegyetlen, egy véletlen folytán meghal. Drámai és kiélezett helyzeteket ábrázol, kimerevített állóképekkel. Kedveli a világról való tűnődést. Újraálmodja a megtörtént eseményeket.

Szeretettel fordul a józsefvárosiakhoz, akikről azt írja, különböznek a Váci utcaiaktól. Nem jobbak, nem rosszabbak. Mások. Hangosabbak, nyitottabbak, nyersebbek az élcelődéseik, lobbanékonyabbak, de az emberi kapcsolatok itt családiasabbak, mint a város elit részein. Itt van kapcsolat az emberek között. Szexepiles lány mosolyog az ablaknál, az arra járó úr cipője fénylik, egy porszem sincs rajta, ruhája elegáns, gyűrődések sem csúfítják. Ízléses konfekcióruhát viselő nő kíséri, mögöttük atlétatrikós fiú szalad el hálós szatyorral, amolyan cekkerrel, amiben sör van. A férfi felsandít. A lány a fiút nézi. Akadnak itt kicicázott, templomba való lelkek, és sok magányos, keserű asszony is él itt. Errefelé kószál a hirtelen haragú Nagy Broki, a Bronzhajú, a Pislogó, az Angyalarcú és sok vérbeli Fradista. Itt fogatlan nők köpködnek szotyolát a parkban. A betyárbecsület az első, a második a rendőr. Gang, park, szerelem, hangos veszekedés, fémbohóc cintányérzöreje, hegedűhang, pofon, halál – ezek veszik körül őket. Prózája tekereg, visszatér önmagához, perverz élvezetével merül alá a barbárság mélységeibe. Belenéz a gondolat ürességébe is.

Fejes sohasem hangoskodik, ha a szegények kilátástalan életéről, nyomoráról ír. Együtt érzően szól róluk, de mégse beletörődésre biztat. Elgondolkodtat, megértésre serkent, hogy ne ítéljünk hamar, ha valamilyen csínytevővel, rossz életűvel, hazudóssal találkozunk. Megkapó erővel szól róluk. A látásmódja és gondolkodása, szemlélete teremti írói nyelvét. Hősei nem hősök a szó eredeti jelentésében, ami az erényeket illeti. Nem is példaképek, ők csak megpróbálják a túlélni a mindennapokat. Küzdelmük heroikus.

A hatvanas és hetvenes évek városi folklórjából származó történetei, alakjai egy országot tartottak szellemi izgalomban. A Belfegor és az Angyal filmsorozatok mellett a görög diplomata gyerek ültette a nézőket a tévé elé a Jó estét nyár, jó estét, szerelem című regényének filmváltozata vetítésekor. Szívünkbe fogadtuk a diplomata munkásfiút, mint ahogy a Viszkis rabló is szimpátiát tudott kelteni vagabundságával.

A gyilkos Hábetler kapcsán, a Rozsdatemetőben a múlt és a jelen kapcsolatát kutatta. A hábetlerizmus fogalom lett. A regény a hatvanas évek magyar prózájában határkővé vált. Bizonyítva, hogy a múltat nem lehet eltörölni. Nem véletlenül kerül elő gyakorta a mű. Még továbbfolytatásra is alkalmasnak találta a Katona József Színház is. Itt is öntörvényűek az alakok, és a sors megint nem nekik kedvez. Az észlelhető társadalmi ellentéteket sorolja a feldolgozás is. Mindenki cvider, a lányokat cafrang vonzza, csélcsap legények tömik őket, zsebükben halef lapul, és elcsenik egyetlen kincsüket.

Más hősei is sorsuk áldozatai. Cserepes Margit a kispolgárság foglya, Vonó Ignácot a szívügyek sodorják bajba. Közös bennük, hogy a létezés kiúttalan, belső sérülésekkel élnek, de nem hajlandók lemondani vágyaikról. Mindnyájan kilógnak környezetükből, vágyaik távolabbra hajtanák őket, de élethelyzetük tartják őket. Sokuk el sem tudja képzelni, hogyan lehet szájharmonika nélkül élni, hiába van rádió. Úgy gondolják, hogy tengerpart csak a mesében van, ahol indiánok lovagolnak.

Mint ahogy már említettük, Fejes Endre történeteinek leggyakoribb helyszíne az ezerszer áldott Józsefváros, ahol a fény és az árnyék egyaránt jelen van. Itt a Palotanegyed mellett ott van a Nyomornegyed is. Itt együtt él szegény és gazdag, a professzor és a tanár, meg az iskolázatlan alkalmi munkás. Cigány, zsidó, szlovák, német származású lakik itt magyarként. Sok itt a munkanélküli, meg a csavargó, a rosszéletű lány, a börtönből szabadult bűnöző, van itt gengszter is és sok a nehézfiú. Aztán itt találhatók a magyar irodalom és történelem kultikus emlékhelyei, a nagy alkotások szülőhelyei. Itt van a Magyar Nemzeti Múzeum Petőfiékkel, a Magyar Rádió az ’56-os forradalmárokkal. Itt épültek a Nemzeti Színházak, és az egyetemek, iskolák sora miatt iskolavárosnak is mondják. Kávéházai írókat ihlettek.

Írásai drámaiak, olyan epikus, aki lírai elemekkel szövi át szövegeit. Kritikusai már számtalanszor említették, hogy úgy ír, mintha nyomozna, keresné, mi vezet a hős pusztulásához, hol vannak az elmondhatóság határai, és mit jelent az, hogy minden méltóságunk a gondolatban rejlik, és semmilyen titkot nem szabad elhallgatni. Élete végén Fejes a Svábhegyről nézett ránk, de szeme józsefvárosi maradt. Onnan figyelte politikai paranoiánkat.

Hosszú csendek veszik körül időről időre. Nem volt nála kevesebbet nyilatkozó író. Nagyon tudott hallgatni. Hosszú évek teltek el, míg szóra bírhatták, vagy megjelent egy műve. Ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna köztünk. Ő ugyan már nincs velünk, de alakjai velünk élnek. Ezért is sikeres. Több elismerésben részesült, kapott Kossuth-díjat, és természetesen a Józsefvárosi Becsületkereszt tulajdonosa is.

Egy kedves barátom mondta róla, ha Amerikában születik, világhírű lenne.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék