Királyi vizsgálódás a könyvek világában

Kaiser László Mátyás király Budapesten című szövegkönyvéről

2017-ben az Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Hungarovox Kiadónál Kaiser László Mátyás király Budapesten című szövegkönyve Rózsa Pál operájához. Két nagyon komoly és szerteágazó, ellentmondásokkal teli témát ötvöztek a szerzők a darabban. Közös művük alapjául egyrészt Mátyást, a királyt, a magyar könyvkiadás egyik megteremtőjét – mondjuk ki: szponzorát – választották, másrészt a dráma másik szála: napjaink könyvkiadása, olvasási kultúrája, népünk műveltségének alapja, a könyvterjesztés, pontosabban annak neuralgikus pontja, a könyvek eladása és a szerzők, kiadók kifizetése.

A librettóban az Úr Mátyás királyt csapodár feleségével együtt az égből Budapestre küldi, hogy az igazságos uralkodó vizsgálja meg a könyvesek világát, keresse meg, mi a baj, mi az elégedetlenség oka.

Szatirikus időutazás Kaiser László kötete, amelyben szóba kerülnek a magyar olvasói szokások, a könyvterjesztők fukarsága és a könyvkiadás körüli nehézségek. A Pereszlényi Helga által tervezett borító kollázsáról a nagy király szobra tekint ránk, aztán egy könyvesbolt polcsora következik, végül pedig egy légi-felvétel Budapestről. Sűrítve találjuk itt mindazt, amiről a szövegkönyv szól.

Kaiser László legnagyobbrészt verses szövege az emberi érzékenység és a szavak idilli találkozása egy elképzelt, ám egyben valóságosan létező valósággal. Az öt jelenetből álló darab Rózsa Pál operájának librettója, de egyfelvonásos színműnek, vígjátéknak is tekinthető.

A szerző színházi dramaturg végzettsége és múltja alapján hozzáértőként, szakértelemmel nyúlt a témához. Úgy, mint aki ismeri, mi fán terem egy színdarab. Keretes szerkezetű a mű. A nyitó- és a zárójelenetnek ugyanaz a színhelye. Találunk benne kórust is, mely itt is a mondandó megerősítésére szolgál, hisz’ ez a nép hangja, akár az ókori görög drámákban, a közösség érzelmeinek s gondolatainak megtestesítője (Lehetne itt minden rendben, / adott szó, ha lenne egyben…).

Könyves összejövetellel indul a mű., ahol panasz-panasz hátán szól arról, hogy miért nem működik a könyvkiadás és -eladás. Itt tényleg csak az igazságos Mátyás tud segíteni, ahogy ezt történelmi és irodalmi emlékezetünk súgja. Az Úr le is küldi a földre, ahol annyi dicsőséget jegyzett. Hátha most is sikeresen vívja meg csatáját. A szerző képes arra, hogy kibogozza, kinek mi a bánata. Mindenki lamentál.

Mátyás munkához is lát. Találkozik a kiadókkal, írókkal, terjesztőkkel. Mátyás olyan, mint amilyen a népmesékben, neki első a magyar becsülete. A köztudatban élő igazságos Mátyás király képet írja meg a történetben Kaiser László. A műben Mátyás józan gondolkodású, bár nem érti, nem értheti pontosan, mi a baj, miért nem teljesülnek az írók, kiadók és terjesztők vágyai.

A műben a mikszáthi összefonódások és társadalmi, pénzügyi csapdák világába csöppenünk, mindenki csalódott és meglopottnak érzi magát. Ehhez kapcsolódik az írók, kiadók, terjesztők meghökkentő verse, amely előhívja Friedrich Nietzsche sokat vitatott kijelentését, miszerint Isten meghalt, talán az emberrel való együtt-szenvedése ölte meg. Az Úr válasza is ismert: Nietzsche halott. Ez a rész – az utolsó megnyilatkozást kivéve, amely kétütemű felező négyes – végigköveti az ősi nyolcasok verselési hagyományait.

A második jelenet helyszíne a Könyves egyesület székháza. Itt megjelenik egy női olvasó és a kórus is, mert a magyar átok összefonódik a könyves átokkal, mert a piacgazdaság sokféle játékszabályt elbír, ami túllép az írók kulturális jámborságán. Nincs mese: szerelmes, izgató szöveg kell, ahogy Beatrix mondja.

A harmadik jelenet a Kiadók összejövetele egy kiadóban címet viseli. Ebben a megjelenítés eszközei az akció és a színházi beszéd nyíltan a napi politikai történéseknek megfelelően sűrítetten s annál inkább érthetően jelenik meg: “Jogi útra jogállamban, / meglehet, / nemcsak pénzünk, vagyonunk sincs, / ne feledd!” (Kiadók). S ez az a szöveghely, amelyhez a továbbiakban a legtöbbször visszatér az értelmező, újabb és újabb szempontokkal gazdagítva a szegénység, az egykor virágzó ország tönkremenetelének metaforikus értelmezéseit (“…Te meg, asszony, / ne nézegesd az írókat, / nincs nekik semmijük! / Csak bajuk!” – Mátyás).

A negyedik jelenet egy Könyvtárban játszódik. “Könyvek között sok olvasó, / nem lehet itt senki tahó!” A jelenetben kacéran ölelkeznek kettősségek. A mű. eléri a végpontját: “Jöjjön, aki látni akar, / nem csalás, nem ámítás, / hogy egy király, magyar király, / elvágyik a magyar földről, / nem is kérdés, nem vitás…”

Az ötödik jelenetben Beatrix marad a földön, Mátyás visszakéredzkedik az égbe. De arra a kérdésre sok lehet a válasz: “Mit szólsz, mi az oka annak, / nem kell könyv az olvasónak?” A látszólagos rendteremtés vége, hogy mindenki annak örül, hogy él. John Lennon is a túlélést tartotta a legfőbb dolgunknak…

Kaiser írása intellektuális merészséggel a jelenről szóló tanúságtétel, poétikai eszközökben gazdagon. Jól bánik a nyelvvel, megtanulta a mesterség szabályait, és ehhez társul nála a tehetség és az érzékenység. Itt arról szól, amit a legjobban ismer, amiben él. Tudja, mit gondoljunk a körülöttünk lévő helyzetről, különféle alakokról, csapdákról.

Külön érdemes megemlítenünk Beatrix alakját, akit időnként csak oldalbordának hív a nagy király. Korántsem volt egyszerű asszony. Korában az első nők közé tartozott, akik jól sakkoztak, és az édesszájúak is szeretettel gondolhatnak rá, mert ő hozta be Nápolyból a marcipánt. Itt felvilágosodott nő, a szerelmes könyveket szereti, és vállalja a modern életformát, mert itt marad a földi világban.

Ha visszalapozunk Kaiser László interjúiban, akkor találhatunk ezzel kapcsolatos nyilatkozatot. Így fogalmazott: “Sajnálatos tény, de világszerte az a tapasztalat, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Ezt támasztják alá a statisztikák is. Ez elsősorban a vizuális kultúra előretörésére vezethető vissza. Van televízió, van számítógép. A legtöbben úgy gondolják, hogy szellemi igényüket mindez kielégíti. Egy átlagember naponta három órát televíziózik és mindössze 10-15 percet olvas. Az arányok ilyen mértékű eltolódásának azonban lesznek következményei. Pedig az irodalom segít teljes értékű emberré válni. Hiszen az olvasás nem csak arról szól, hogy felütünk egy könyvet és végigolvasunk egy történetet. A könyvek tanítanak minket. Tanítanak arra, hogy lehet eligazodni a világban, miként kell konfliktusokat kezelni. A legtöbb könyv alakít élet- és világszemléletünkön. Könnyen belátható, ha bárkinek az életéből ez kimarad, szegényebb lesz a személyisége. Megragad a kizárólag materiális értékrend világában, kereskedelmi szempontból könnyen manipulálható, fogyasztói embernek.”

Ennek a veszélynek a szarkasztikus megfogalmazása ez a mű.

Végezetül említsük meg a két szerző életrajzát.

A zeneszerző, Rózsa Pál 1946. március 14-én született Szombathelyen. 1986-tól szabadfoglalkozású zeneszerző. A zeneszerzést – magánúton – Szokolay Sándor és Durkó Zsolt irányításával tanulta. Első sikerét 1982-ben egy dániai, illetve venezuelai pályázat megnyerésével érte el, ezt követően számos pályázaton vett részt, és ennek során összesen tizenegy alkalommal ért el még előkelő helyezést. Művei felölelik a zeneirodalom széles területeit; öt opera, számos zenekari mű., kamaraművek, szólóhangszerekre írott darabok, dalok egy vagy több hangszer kíséretével, kórusok, egyházzenei kompozíciók mellett fúvószenekari művek kerültek ki keze alól. Műveit előadták többek között Németországban, Olaszországban, Svédországban, Dániában, Franciaországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Kanadában, az USA-ban és Hongkongban is. Kerüli az operettvilágot, a sanzonízű dalokat. Nem szórakoztató-andalító lírát művel, hiába van éppen erre a legnagyobb igény. Idegpályáira engedi a világ tényeit, átfut rajta sorsa.

A szövegíró, Kaiser László Budapesten született 1953-ban az Újlipótvárosban. Sokoldalú alakja a magyar kultúrának, irodalomnak. Költő, író, szerkesztő, dramaturg és manapság legfőképpen kiadóvezető. A kultúra napszámosa. A Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett 1971-ben. Első diplomáját Szegeden szerezte magyar-történelem szakon 1977-ben, majd az ELTE-n folytatta tanulmányait magyar szakon, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán dramaturg szakán. Dolgozott segédmunkásként, majd könyvtárosként, aztán a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja lett, innen került a Pannónia Filmstúdióba szinkronlektornak. 1995 óta az általa létrehozott Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője, tanára. Különféle lapok szerkesztője, huszonegy könyv (versek, novellák, esszék, tanulmányok, életinterjúk) szerzője, munkásságának elismeréseképpen több ösztöndíjat kapott. Kétszer is oklevéllel ismerték el verseit a Salvatore Quasimodo költőversenyen. 2006-ban Petőfi Sándor-sajtószabadság díjban részesült, Olaszországban Brianza-díjjal tüntették ki verseiért. 2017-ben Kassák Lajos-díjjal jutalmazták.

Novák Imre

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék