KÉZILABDA VILÁGBAJNOKSÁG – MEGSEMMISÜLVE

A sportbarátok teljesen összeomlottak a férfi kézilabda vb januári eredményén, miszerint eldőlt: megint kiestünk a negyeddöntőben , így csak abban bizakodhatunk, hogy majd  három évtized elteltével talán sikerülni fog…
Mindenesetre egy rövid összefoglalót azért közre adunk olvasóinknak egy profi kollégánk tollából, aki remek könyveinek köszönhetően országos ismertségre tett szert az írott és elektronikus médiumok sorában.

A horvát válogatott egy másodperccel a mérkőzés vége előtt lőtt győztes gólja (31-30) után eldőlt, hogy huszonnyolc év után sem játszhat éremért a kézilabda-világbajnokságon a magyar csapat. Csak csendben bámultam magam elé. Nem káromkodtam, nem szidtam, nem okoltam senkit. Mert kitépték a szívemet. Szétesett a lelkem. Megsemmisültem!

Ilyet utoljára Magdeburgban éreztem, amikor a Veszprém elvesztette az első Bajnokok Ligája döntőjét. Nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ágyban. Azon feszült az agyam, hogy lehetett ekkora ziccert kihagynia a Chema Rodríguez szövetségi kapitány vezette nemzeti együttesnek, amit felépített magának mérkőzésről mérkőzésre: rossz kezdéssel (Észak-Macedónia), összeomlással (Franciaország), javuló játékkal (Hollandia), fogcsikorgató folytatással (Ausztria).

S az álomkézilabda: hideg fejjel, extra védekezéssel, varázslatos gólokat lőve a társházigazda horvátok ellen. Csendre intve ezzel tizenötezer hazai, már-már reményvesztett, a továbbjutásban kevésbé bízó hazai drukkert. Mert öt perccel a vége előtt a magyarok vezetnek négy góllal. Egy agyonnyert meccsből vált dráma, felfoghatatlan végjáték. Ebben az öt percben minden összesűrűsödött, ami magyar mentalitás. Piros lap, kétperces kiállítás, kimaradt ziccer, feszült idegrendszerben kicsivel előbb kikért idő és rossz utolsó lövés. És kiestünk. Felfoghatatlan, megdöbbentő, könnyfakasztó. Ébredés után is. Bánhidi Bence mondta az osztrákok elleni siker után, hogy gyenge játékkal is tudtak nyerni.

Most hozzáteszem: remek teljesítménnyel is lehet veszíteni. Az utolsó másodpercben. Igen, ilyen a sport! A sikert a kudarctól csak egy hajszál választja el. Az érzelmek tengere kiszámíthatatlanul hullámzik. Ez a vb már nem érdekel tovább. A döntő végébe, az utolsó öt percbe majd belenézek…

Donát Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék