Két keréken: régi ismerőssel és új élményekkel

Különleges eseménynek adott otthont Balatonfüred: hivatalosan is átadták szeptemberben az ország 70. pumpapályáját, amelynek ünnepélyes avatása nem csupán a sport szerelmeseinek kínált látványos programot, hanem a jelenlévő újságírók számára is tartogatott emlékezetes pillanatokat…

Egy régi ismerős váratlan felbukkanása

A hivatalos programot követő kávézás azonban számomra egészen másfajta élményt tartogatott. Anno, még veszprémi megyei napilaposként számtalan emberrel volt alkalmam találkozni. Riportok, interjúk és tudósítások kapcsán ismeretségek sokasága szövődött az évek során. Az ember azonban idővel megtanulja: vannak találkozások, amelyekre nem számít, és éppen ezért különösen sokat jelentenek.

Most is ilyen történt. A kávézás közben egyszer csak egy kedves ismerős szólított meg, akivel – ha jól számolom – csaknem egy évtizede nem találkoztam. A felismerés öröme kölcsönös volt, a beszélgetés pedig hamarosan egy egészen érdekes történethez vezetett.

Kiderült ugyanis, hogy egy régi szimpatikus ismerős Tihanyból ingázva rendszeresen elhozza kisfiát a balatonfüredi sportcentrumba. A négy és fél éves Benedek – vagy ahogyan mindenki szeretettel emlegeti: Beni – máris a klub legfiatalabb biciklise.

Információnk szerint a tüneményes kisfiú egyébként több sportágban is tehetségesnek mutatkozik, s a beszélgetésből hamar kiderült: nemcsak a mozgás, hanem a józan gondolkodás terén is figyelemre méltó adottságokkal rendelkezik.

A nap egyik legkedvesebb, mosolyt fakasztó jelenete éppen a pezsgőbontáskor következett. A felnőttek az ünnepi pillanatnak megfelelően koccintásra készülődtek, amikor jópofizva felajánlottam Beninek, hogy kóstolja meg ő is az ünnepi nedűt. A válaszra azonban aligha számítottam:  „Ez még nekem korai, erre még kell várni” – mondta a maga természetességével a négy és fél éves „hősünk”.

Nos, erre nemigen lehetett mást tenni, mint elismerően mosolyogni. Úgy tűnik, Beni nemcsak a kerékpáron mozog otthonosan, hanem a helyzetfelismerésben és a válaszadásban is gyors. Ennyi idősen ugyanis ritkán hall az ember ilyen megfontolt érvelést egy pezsgőspohár kapcsán. Ha pedig a sporttehetség mellé ez a józanság és humorérzék is társul, alighanem érdemes lesz figyelemmel kísérni a fiatalember pályafutását. Viszont úgymond előzetesként az édesapát is meginterjúvoltuk – íme.

„Az első kerékpáros élményünk akkor volt, amikor a Giro nemzetközi olasz kerékpár verseny egy szakaszát Magyarországon rendezték meg. Ekkor Benedek még csak néhány hónapos volt és babakocsiból  szurkoltunk a versenyzőknek a Balaton partján. Már a bölcsődében is a kedvenc elfoglaltsága a motorozás volt. Ő volt az egyetlen, aki bukósisakban járt a bölcsődébe. Ugyanis olyan gyorsan közlekedett a motorral, hogy vigyázni kellett, nehogy magát vagy társait veszélyeztesse. Nem sokkal ezután ő már futóbiciklire pattant. Az óvodában sokszor eltiltották a futókerékpározástól, hiszen itt is olyan gyorsan ment az óvónő szerint is. 

Harmadik születésnapjára már kétkerekű kerékpárt kapott, amellyel húsz perc alatt megtanult kerékpározni – mindenféle segédeszköz nélkül .Első sikere 3 évesen a Balaton Mini Fondó versenyének megnyerése volt. Aznap reggel , mielőtt a verseny kezdődött azt mondta nekem,  hogy ő ezt a versenyt megfogja nyerni. S valóban lehajrázott mindenkit: nagy öróm volt számunkra, hogy az aranyérmet Valter Attilától vehette át.

További inspirációt adott neki, hogy a nyár elején a balatonfüredi önkormányzat jóvoltából elkezdődött egy újonnan alakuló kerékpáros szakosztály kialakítása, az utánpótlás nevelésre helyezve a hangsúlyt. Kenyeres Ábel edző (aki a magyar bajnok Dina Márton edzője is)  kezdte el Balatonfüreden ezt az építő munkát. Nagyon sokat jelentett a gyerekeknek az, hogy a nyáron Márton is meglátogatta csapatot.

A pumpa pálya megnyitása és az ünnepség további élményekkel gazdagította a szakosztály tagjait. A Borbély Ferenc által vezetett veszprémi európai hírű Spartacus BMX egyesület is elkezdte munkáját a pályán. A bemutatón Benedek is szemet vetett a BMX-esek technikai tudására és alig várja , hogy ő is egy ilyen kerékpárt  kipróbáljon és  ugrathasson vele.

Mivel a Balaton és Balatonfüred városa magyarországi kerékpározás egyik legfontosabb régiója, nagy szükség volt arra, hogy ne csak versenyeket rendezzenek a Balatonon és környékén. Hanem kezdődjék egy építő kerékpáros nevelés is, ahol komoly szakember gárdát összefogva elkezdődjön egy olyan munka, ami néhány év múlva meghozhatja a balatoni kerékpáros sportsikereket is…”

Harminc kilométer két keréken

Az avatási ceremónia után aztán következett a nap másik nagy vállalkozása. Tizenöt fős csapatunk – a rendelkezésünkre bocsátott kölcsönzött kerékpárokkal – nekivágott a közel harminc kilométeres túrának. Úti célunk Szentantalfa volt, ahol a térség egyik rangos borászati vállalkozása, a Dobosi szőlőbirtok várt bennünket.

A kerékpározás ezúttal nem egyszerű kirándulásnak bizonyult. A Balaton-felvidék változatos tája, a dombok, szőlőültetvények és falvak látványa olyan környezetet biztosított, amelyben szinte észrevétlenül teltek a kilométerek. A természet közelsége és a társaság jó hangulata egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a túra valódi közösségi élménnyé váljon. Persze egy kerékpártúrának mindig vannak kevésbé kellemes meglepetései is.

Ezúttal a biciklisek egyik jól ismert ellensége, a királydinnye okozott kellemetlen perceket. A szeptemberi időszakban különösen résen kell lenni, hiszen a növény tüskés termése könnyen megtalálja a kerékpár gumiabroncsát.

A mi csapatunk sem úszta meg. Három kollégánk is defekt áldozata lett, ám szerencsére a túravezető, a veszprémi Burgyán Péter gyors és szakszerű szervezésének köszönhetően egyiküknek sem kellett feladnia a vállalkozást. A hibák kijavítása után valamennyien folytathatták az utat Szentantalfa felé.

Minden jó, ha a vége is az…

A célállomáson, a Dobosi szőlőbirtokon már a borászat világa fogadott bennünket. A mintegy 25 hektáron gazdálkodó vállalkozásnál a borkóstoló természetesen nem csupán a poharakban lévő nedűkről szólt.

Megismerhettük azt a szemléletet is, amelyben a hagyomány és a korszerű technológia egymást erősítve van jelen. A szőlő, a táj, a szakmai tudás és a modern borászati megoldások együtt adják azt a komplex élményt, amely miatt a Balaton-felvidék borvidéke egyre több látogatót vonz.

A kerékpáros társaság számára különösen jólesett a megérkezés utáni vendéglátás. A csaknem harminc kilométer megtétele után a poharakba kerülő bor már valóban megkoronázta a napot a finom étkek mellett.

És ha már a kerékpározásnál tartunk, személyes megjegyzést is kell tennem. Büszkén mondhatom, hogy a túra során – rangidősként – szinte végig sikerült az élmezőnyben teljesítenem.

Mindezt annak tudatában különösen jó érzés volt megélni, hogy immár négy évtizede tevékenykedem a médiában. Az ember ennyi idő alatt természetesen sok mindent megtanul: hogyan kell figyelni, kérdezni, történetet keresni, embereket megismerni és megérteni. De talán azt is megtanulja, hogy a kíváncsiságot nem szabad elveszíteni. Ez a balatonfüredi nap éppen erről szólt. Egy új sportlétesítmény átadásáról, tehetséges fiatalokról, magyar bajnokokról, régi ismerős váratlan felbukkanásáról, egy négy és fél éves kisfiú bölcs válaszáról, defektekről, kilométerekről, borról és baráti beszélgetésekről.

No meg arról, hogy az újságíró – legyen akár pályakezdő vagy négy évtizede a szakmában – mindig találhat új történetet. Néha pedig a legjobb tanulságok/megélések nem is a jegyzetfüzetben kezdődnek, hanem egy kávé mellett, amikor valaki egyszer csak ránk köszön…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék