Kép szöveggel, vagy szöveg nélkül

X-men, Hulk!

Unokámnak, Bálintnak, mint érdekeltnek ajánlom

A képregényekről

A képregények igazán könnyed szórakozásra is alkalmat nyújtanak, bárhol nézhetőek, akár limonádé szürcsölése közben, vagy kólázgatva, vonatra várva, mert a felnőttek is szeretik a meséket. A cselekményes történeteket kedveljük, de elsődleges fogyasztói kétségtelenül a fiatalabb olvasók, a gyerekek, hiszen menekülnének a felnőttek mindennapi életének szürkeségéből, mert elhiszik, hogy mi is erősek és ügyesek vagyunk, a mi világunk is az igazságtalanság elleni harcra épül, és mi győzünk. Akárcsak a hamburgert, a képregényt is az egész család fogyaszthatja korra, nemre való tekintet nélkül.

A XIX. és a XX. században alapvetően megváltozott a szöveg és a kép szerepe. A fotó, a film az újságok elterjedésével nagy mennyiségben készültek. Mint ahogy régebben a barlangfalakon, majd ahogy a templomban is eseményeket ábrázoltak, így terjedtek el a kis történeteket képileg megfogalmazó sorozatok, amit nálunk – egyedül a világon – képregénynek hívnak. Angolul comicsnak mondják, ami viccest jelent, mert az amerikaiak a humorra építették a történeteket. Gyökereit többen a középkori kódexekből, falfestményekből eredeztetik. Igazából a XIX. században terjedt el, és hol máshol, mint Amerikában. Aztán a huszadik századi popkultúra része lett. Bár érdemes megjegyezni, hogy többféle megközelítés, elmélet fogalmazódott meg az eredetével kapcsolatban. Mi volt előbb az írás vagy a kép? Melyik az elsődleges az egymást kiegészítő képek sorában? – teszik fel a kérdéseket gyakorta.

Az eredetére sokféle magyarázatot adtak már eddig is. Volt, aki az ókorba helyezte, a római falfestményektől, domborművektől származtatta. Ismert példa Traianus oszlopa, ami a dáciai hadjáratot örökítette meg, de a középkori Kelet templomaiban felfüggesztett képeket is elődeinek mondják, mert az ottani népkönyvek is kevés szóval, képek segítségével idézték a vallásos történeteket. A középkori Európa piacterein bemutatott képek, a hősök tetteinek ismertetése is előfutára lehet a képregényeknek. Érdemes megemlíteni, hogy a 17-18. századi metszetek is rokonságot tartanak vele, ott is egy képsor meséli el a történetet. Eredetéhez tartozik, hogy a Sárga Kölyök volt az első fickó, aki a New York World mellékleteiben beszélt buborékban. Nálunk Jókai Üstökősében jelentek meg hasonló rajzok, szövegek.

Az irodalommal határos műfaj. A mozgóképkorszak előtti időkből származik, de még ma is népszerű. Dramaturgiája beleivódott nemzedékek gondolatvilágába. Szövegeinek jellegzetessége, hogy sűrítik az cselekményt, az idősíkokat. A képregény az irodalom és képzőművészet sajátos keveréke, ahogy a hivatalos definíció nevezi. Eredetileg szórakoztató történeteket ábrázolt, de mára számos alműfajra tagozódik. A rajzot elbeszélés vagy párbeszédes szöveg egészíti ki, ami a képen szóbuborékokban jelenik meg. Az olvasókhoz könyves terjesztésben a harmada kerül napjainkban, míg a többségét az újságárusoknál veszik, de 15 %-a alternatív úton jut el az érdeklődőkhöz. Fontos még megemlíteni, hogy több helyen társítanak hozzá – a jobb eladhatóság érdekében – receptet, rejtvényt, hogy ne csak a gyerekeket érdekelje, hanem a nagymamát, anyát is megfogja egy ételajánlat, vagy a nagypapa se morogjon, mert jut neki egy-két izgalmas kérdés, unaloműző elfoglaltság, vagy a szellemi restséget megelőző agytorna, rejtvény.

Két művészeti ág vegyül benne és kapcsolódik minden máshoz, életünk minden pillanatához, játékainkhoz, a reklámhoz, a filmekhez, a színházhoz, a mindennapi közbeszédhez, és alkalmas arra, hogy az emberek legbelső érzéseit, a társadalomban szerzett sérelmeiket felszínre hozza. Képessé teszi az embert, hogy saját világát kívülről szemlélje. Jól jött ez a XX. század elején Amerikába érkező bevándorlóknak is, hiszen olvasgathatták, így is ismerkedhettek az új világgal, annak szokásaival, ideáljaival, törvényeivel, és hiányos nyelvtudásuk ellenére is értették. Ugyanezen oknál fogva napjainkban már a nyelvtanulás területére is átterjedt. Egyre több ilyen anyag jelenik meg a nyelviskolák kínálatában. Szövegük lényegre törő, könnyen érthető, és itt is segítenek a képek a megértésben. A párbeszédek valódi hús-vér embereket idéznek, hétköznapi eseteket mutatnak be.

Két tipikus fajtája van. Az első az úgynevezett képsor, általában 3-5 képből áll, és a végén valamilyen vicces csattanó van, ez a comicstrip (vicces csík) ezek rendszerint napilapokban, vagy hétvégi magazinokban, mellékletekben jelennek meg. A másik a comicbook (vicces könyv). Önálló, többoldalas füzetekben olvashatóak. A harmadik típus a manga, ami japán szó, magyarul azt jelenti, hogy szeszélyes képek. Ez a középkori japán festészetre és a modern nyugati karikatúrákra épül.

A nagy képregény-gyártó országok egyéni sorozatokat készítenek, a franciáknál a neve bandedessinée (rajzolt csík), a hollandoknál stripverhaal (csíktöténet) néven ismert, az olaszoknál fumetti (füstöcske), a spanyoloknál historeta (történetecske). Latin-Amerikában is más, Mexikóban, Kubában, Chilében munequitos, Braziliában quadrinhos. A képregény főbb fajtái a karakterek szerint tagolódnak. A humoros, mint a Garfield és a Snoopy, horrorisztikus a The Walking Dead és a Dr. Jekyll és a Mr. Hyde, sci-fis az Alien és a Predator, detektíves a Batman és Robin és szuperhősös a Pókember és a Vasember. A testüket élvezettel erősítő, építő férfiak és nők számára is minta, követendő modell lett a hősök alakja, így a konditermekben is láthatjuk őket.

A múlt század tízes és húszas éveiben világszerte megjelentek a kalandregény-figurák. Ekkor hódította meg Tarzan a fiatal fiúk és lányok szívét erejével, nemességével, őszinteségével, és nem utolsó sorban ügyességével. Ekkor jött Popeye, az első emberfeletti tulajdonságokkal rendelkező hős, akit a spenót tesz hihetetlenül erőssé. Az amúgy csendesen éldegélő kapitányt valamilyen igazságtalanság zökkent ki nyugalmából és lesz legyőzhetetlen, természetesen helyreállítva a világban az igazságosságot egy-egy szerencsétlen társadalmi találkozás után.

A magabiztosságot és erőt sugárzó hősök mellet a szappanoperákban élő alakok is megjelennek.

A képirodalom aztán elágazik, mikor létrejönnek a nagy élclapok, Londonban a Punch, Münchenben a Fliegende Blatter, Amerikában a Puck és Judge. Itt már helyzetkomikumra épülő gúnyrajzok jelentek meg, gegekkel kiegészítve. A 20. század elején az olvasókért való vetélkedés során tovább léptek a sajtócézárok, mint Pulitzer vagy Hearst, hogy csak illusztrációnak használják a hétvégi lapszámok mellékleteiben a képeket. Témája az engedetlen gyermek, az álom, a családi élet problémái voltak.

Aztán 1915-ben jött az első folytatásos képregény. A társadalomban élő emberek vágyainak bemutatására kiválóan alkalmasnak bizonyult. A polgári családi idill, majd a rendőrségi esetek, gyilkosságok, nyomozások, aztán varázslatos tulajdonsággal bíró kalandhősök jelentek meg. Miki egér, Donald kacsa, Popeye, Batman generációk nagy kedvence lett. Ekkortájt tűnik fel a francia Jean Effel, aki humoros közéleti rajzokat, könyvillusztrációkat készített. Legjelentősebb alkotása A világ teremtése, nálunk is igen népszerű lett.

A képregény aranykora a 30-as, 40-es évekre tehető. Igen népszerűek lettek, sok fogyott belőlük, naponta jelent meg egy-egy új darab. Jöttek tovább a szuperhősök, és ámulatba ejtették az embereket. Jöttek a képregény-füzetek az Action Comics alakjai. A napi politika is kínált témát, Amerika kapitány Hitlert tanította móresre a történetekben. A humanizált állatok, Walt Disney alakjai is beköltöztek a műfajba, ami formailag letisztult, valamint kialakult nyelvi és jelbéli eszköztára.

Az európai képregény kezdetben heti vagy havi rendszerességgel megjelent lapokban volt látható, olvasható. Egy barátságos, kedves figura vagy mesehős történetét láthatták a folytatásos sorozatokban. Az ötvenes években jelent meg az albumforma hosszabb lélegzetű, gyakran kemény fedelű képregény, ami egy figura kalandjait mutatja be. Igazán nagy fordulatot a svájci Töpffer hozott a képregény történetében, őt tartják a képregény-album feltalálójának. Első rajzregénye a Les Amours de Monsier Vieux-Bois 1927-ben jelent meg, melyet még továbbiak követtek. Könnyed rajzok jellemezték, amelyek a politikát és a tudósokat karikírozta. Itt a lényeg a rajz, a szöveg csak összekapcsolja a képeket, Gombrich, akinek művészettörténeti írásai a mai napig meghatározóak, azt írta róla, hogy Töpffer új művészete engedte, hogy a hézagokat a néző töltse ki saját képzeletével. Töpffer maga írja, hogy az ember többet tud látni, mint olvasni, és a képirodalom különösen a gyerekekhez és a tömegekhez szól, őket tartja a legvédtelenebbeknek a megrontással szemben, pedig őket kell felemelni.

A leghíresebb kiadók a DC Univerzum és a Marvel Univerzum, az utóbbi a Marvel Comics egy amerikai képregény-kiadó és a Marvel Entertainment tulajdona. Ez utóbbi a Walt Disney társasághoz tartozik. A kiadó legismertebb kiadványai között találhatóak a Fantasztikus Négyes, a csodálatos Pókember, a Hihetetlen Hulk, a Vasember, a Fenegyerek (Daredevil), a Thor, az Amerika Kapitány és a Rejtélyes X-men. A kiadó által teremtett karakterek az úgynevezett Marvel Univerzum lakói.

A másik, a DC Univerzum egyike az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb képregény-kiadóinak. A DC hozott létre olyan híres karaktereket, mint például Superman, Batman és Wonder Woman, Flash, a Zöld Lámpás, Aquaman (Atlantisz királya), a Zöld íjász és csapattagjaik az Igazságligából. A DC Comics évtizedekig volt a Marvel Comics-szal együtt a két legnagyobb képregény-kiadó közül az egyik. A DC kezdőbetűk a Detective Comics rövidítése volt, később hivatalosan is a cég nevévé vált.

Technikailag is változott a képregény, különbözőségük a ceruzahasználatban, a vonalvastagságban is megnyilvánult, ezek mind a figura és történet karakterének kifejezői lettek, de ugyanúgy fontos lett a színek szerepe, hol a harsányságuk, hol kontraszthatások alkalmazása emelkedik ki. Kialakultak és elfogadottá váltak a formai megoldások, hogy a kimondott szavak buborékban jelennek meg, míg a gondolatok cakkos szélűben.

A II. világháború utáni válság horror-képregényekben jelent meg, de betiltották őket, mert az erőszakra biztattak. Tartalmilag egyre inkább átalakult, grafikai újítások kísérték, filmekkel integrálódott. A múlt titkait leleplező írások és a háború minden időben népszerű témája. Jelentős sikert ért el a Maus Spiegelman életrajzi ihletésű képregénye, amely párhuzamosan meséli el lengyel zsidó apjának megpróbáltatásait a második világháborúban átélt üldöztetéseket, valamint a holokauszt utáni USA-béli éveiket. Ismeretterjesztő, nem kitalált mű, hanem valósághű fikció.

A magyar képregény 1938-ban bukkant fel a Képes Regények sorozatban. Ezekben a zsebkönyvekben az amerikai krimi és akció képregények átszerkesztett változatait olvashatjuk. A magyar középosztály szívesen lapozgatta Zsiráf Laci és Hári János kalandjait, élményeit. A II. világháború után, 1948 tájékán válik általánossá. A propaganda is szívesen használta a szocialista szupermeneket. A történelmi képregény atyja Zórád Ernő, és a magyar képregény máig idézett alakja Korcsmáros Pál, aki Rejtő Jenő regényeinek adaptációival írta be magát kitörölhetetlenül a magyar képregény-történelembe. Nem véletlenül neveztek el díjat róla a szakmában. A hatvanas években népszerű volt Jucika alakja, őt a Ludas Matyi vicclapban találhattuk. A csinos titkárnő hol kis butácska, hol nagyon is talpraesett volt. De igen kedveltek voltak a Hahota és a Kockás sorozatok, amely főleg a gyerekeket célozta meg. Valamilyen hétköznapi helyzetben találhattuk őt hétről hétre és hozzájárult a kádári nőmintához, mert egyszerre volt gyarló, de rafinált, mint egy igazi nő. Híres volt a Dörmögő Dömötörék sorozata, benne a jóságos Mackó mamával és bölcs Mackó papával, meg persze az eleven és csintalan, de mindig megszelídülő Mackó gyerekekkel.

A reklám világában is megjelent, és rögtön oda is figyelünk, mert megszoktuk, hogy ebben a formában, képsorozatban valami történetről, érdekességről van szó, pedig csak azt mondja el, hogy vegyük meg olcsón a ruhát. Mesecsatornák jöttek létre a megelevenedett rajzok vetítésére. 24 órán keresztül zajló csillagháború, ördögűzések, katasztrófa-elhárítások nézhetők. Szüntelenül felbukkan a rossz, és csodálatos tulajdonsággal vagy csodálatos eszközzel rendelkező hősök mentik meg a nagyvárosokat és a világot. Aztán az egész szórakoztató iparban megjelenik, a játékboltokban árulják a figurákat, a mozik a róluk szóló filmeket vetítik, a Vidám parkban találkozhatunk velük a játékok között, megjelennek a gyerekruhákon, a videojátékokban, de a jelmezversenyeken is láthatjuk az ismert alakokat, de megjelenik a zeneirodalomban, a művészi képregényekben (a 300-as néven ismert képeken) a képzőművészetben is.

Napjainkban a legelterjedtebb és gyerekek körében az egyik legjobban kedvelt képregény a Garfield, aki mindig eszik és gonoszkodik Ubullal, Johnnal és Nermallal. De igen népszerű a Pókember, aki mindig elkapja az ellenségeit, valamint a bűntényeket megoldó Batman és társa Robin, illetve Predator, amely földönkívüliek támadásával riogatott. A tinik – kicsit félve – rajonganak a Walking Deadért, mert a túlélő emberek zombikat ölnek. A Pókember történetek többsége úgy tűnik, hogy már azoknak a felnőtteknek szól, akik ezen nőttek fel, az ő érdeklődésüket elégíti ki. Kialakultak az állandó párok, mint Pif és Hercules, vagy Tom és Jerry, az örök vetélytársak, akik se egymással, de egymás nélkül se tudnak élni.

Állandóan megújul. Most az Amazon.com internetes áruház is beszáll a képregény-kiadásba, és Jet City Comics név alatt jelenteti meg újabb és újabb rajzait, történeteit. Így digitális formában is olvashatják, nézegethetik a rajongók. Ezzel végleg ledőlnek a határok a vizuális és a narratív történetmesélés között

Nem valljuk be, de kedveljük a lektűrt, mert olyan jó elmerülni az álomban, olyan jó néha úgy érezni, hogy igaz az operettekben megjelenő világ. Korántsem vállalkoztunk az összes rajzfigura megemlítésére, inkább a képregények életünkben száz helyen megjelenő szerepéről, jelentőségéről igyekeztünk gondolkodni, képet adni, mert minden lehet a témája és mindenütt megjelenhet. Egy igazán alkalmazkodó műfaj. Igazi kommersz termék. Fogyasztható.

Gondolkodtat, meg nem is. Akadnak, akik – Hernádi Miklós szavaival szólva – a sehonnai kultúrmassza részének tekintik az álomszövedékeket az általános kulturálatlanságban. A képregény olcsón előállítható, segít abban, hogy a hétköznapok komorsága ne nyomassza az olvasót. A kultúra anyagából kap ihletet, az egész élet szövedéke. A tűz, víz és gonoszok elleni harcokat ábrázoló katasztrófaregények gyógyító szerepet töltenek be, és közel hozzák egymáshoz az embereket. Igény van rá, mert a világban kényes egyensúlyban van a biztonság és a veszély, és a civilizációt – a geopolitikai lottó szerint – természeti katasztrófák sújtják, hogy az emberiség ellen forduló embereket ne is említsük. Elterjedt a világon, mint a graffiti.

Novák Imre

tabs-top
More in Kultúra
Hagyomány, természet, divat

A fotózás milliók elfoglaltsága, passziója, szenvedélye lett, és a kortárs fotográfiát bemutató albumokban, honlapokon, galériákban és vásárokon találkozhatunk a képekkel,...

Close