Kásás Tamás gondolataiból…

Nevezett világbajnok hősünket csaknem illetlenség bemutatni, hiszen mindenki ismeri az országban leginkább háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóként. A válogatottal felnőtt és utánpótlás szinten elvileg már minden nagy tornán szerzett aranyérmet, akit 2015. május 13-án választották meg a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete tagjának. Nos, a nagy tiszteletet érdemlő Ikonról viszont kevesebben tudják (esetleg a könyveiből), hogy egy nagyon értelmes ember, tehát érdemes odafigyelni az alábbi véleményére is…

Nem tudom más hogy van vele, de nekem borzasztóan üresen csengenek ezek az év utolsó napján elhangzó jókívánságok. Mit is jelent ez egyáltalán? Tényleg őszintén kívánjuk másoknak, hogy a következő esztendőben boldogok legyenek vagy ez is csak egy ugyanolyan rutinszerű, automatikussá vált szokás, amit ilyenkor illik megtenni? És mit értünk az alatt, hogy “boldog“? Van e mögött valami tartalom, valami konkrétum? Vagy csak kimondjuk illedelmességből, jólneveltségből?
Emberek, akikkel egész évben nem beszélünk, most a legjobbat szeretnék nekünk. Aztán eljön január elseje. És semmi nem változott. Már nem kívánunk semmit, senkinek. Ugyanúgy követik majd egymást a szürke hétköznapok. Eltelik pár hét, pár hónap. Fogalmunk sincs, hogy alakult az óta bárkinek is az élete. Nem érdeklődünk, nem kérdezzük meg, hogy “na barátom, lettek pozitív változások az életedben?” Vagy: “remélem, jobban megy a sorod, mint tavaly“.

Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy én mit kívánnék mindenkinek. Úgy igazán, őszintén. Szívemből. Kívánom mindenkinek, hogy meglegyen az ereje és bátorsága ahhoz, hogy önmaga lehessen. Hogy ne kelljen mást mutatnia, mint amit érez, mást mondania, mint amit gondol. Hogy ne kelljen álarcokban élnie a hétköznapokat. Hogy vállalja fel a véleményét, azt, ami a szívében számára az igazságot jelenti. És meg merje ezt tenni akkor is, ha a többség nem nézi jó szemmel. Vagy nem érti.
Nos, a tömeg nem feltétlenül halad a jó irányba. Van egy mondás: “Ha mindenki egyformán gondolkodik, akkor senki sem gondolkodik igazán.“ Szóval kívánom, hogy mindenki ön azonos tudjon lenni, hisz a depresszió, a lehangoltság, a rosszkedvűség legtöbbször abból is eredhet, hogy a lelkünknek elege van abból, hogy szerepet játszunk. Kívánom, hogy mindenki jobban higgyen a saját szemének és a józan paraszti eszének, mint bármilyen ideológiának vagy propagandának, amit le akarnak nyomni a torkán. Kívánom, hogy mindenkit a tudatosság, a kíváncsiság és a józan esze irányítson a félelem helyett. A félelemkeltés egy ősrégi eszköz, amivel kontroll alatt tartják a népet. Kívánom, hogy ne ess bele ebbe a csapdába és higgy a megérzéseidnek, annak a bizonyos belső hangnak. Kívánom, hogy vedd észre: a mindenkori “rendszer” nem érted van. Éppen ezért kívánom, hogy felfedezd a személyes felelősségvállalásban rejlő óriási lehetőséget. Senki nem fog segíteni, hogy egészséges legyél és senki sem tehet a boldogtalanságodról. Kívánom, hogy rájöjj arra, hogy a tested egy tökéletesen működő gépezet, ha a megfelelő környezetet biztosítod neki: természet, napfény, megfelelő légzés, tiszta és tápláló ételek, pihentető alvás, testmozgás, hideg zuhany, szauna, elegendő folyadék bevitele. És mennyi minden még. Kívánom, hogy többet tudj befelé figyelni, mint a tükröd előtt állni. Kívánom, hogy egyre kevésbé a testeddel azonosítsd magad. Foglalkozz vele, ápold, tartsd karban, hisz ő a járműved. De ennél többet légy az igazi Énnel, a láthatatlannal, aki valójában vagy.

S a legfontosabbat a végére hagytam: olyan világban élünk, ahol az élet minden területén próbálnak minket embereket megosztani. Címkéket ragasztanak ránk, és megmondják ki vagy mi a jó és rossz. Egymás ellen hergelnek minket, a lényeg, hogy feszültséget, ellentéteket gerjesszenek. Legyen szó politikáról, vallásról, bőrszínről vagy privát egészségügyi döntéseinkről. Ugyanaz az ősrégi módszer. Amíg megosztottság van egy társadalomban, addig a mindenkori hatalom dörzsölheti a tenyerét. Uralkodhat felettünk. És miközben egymás ócsárlásával vagyunk elfoglalva, nem vesszük észre, hogy ugyanabban a cipőben járunk és nem mi vagyunk egymás ellenségei. Ezért kívánom, hogy a félelem és a gyűlölet helyett szeretettel viszonyuljunk egymáshoz. Közösen próbáljunk meg navigálni ebben a hatalmas káoszban. Közhely, de a szeretet, az odafigyelés fontosabb most, mint valaha, hiszen az emberi szív erre lett alkotva. Végül pedig, mielőtt elfelejteném: Boldog új évet kívánok Mindenkinek! “

Sz.A.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék