1980. óta él Magyarországon. Ugyan úgy otthon van Indiában, ahogy ezt az országot is a hazájának tekinti. Annál is inkább, mert magyar állampolgárként él itt. A lelkében is magyar. A gyermekeit hundiainak tekinti, hiszen a vegyes házasságnak köszönhetően ugyan annyira magyarok, mint amennyire indiaiak. Fontos számára a gyökerek ismerete, mindaz a tudás és genetikai adottság, ami a származásából fakad. Jövőbe látó képességgel rendelkezik. Nem csak az emberek tenyeréből tudja kiolvasni a sorsukat, hanem a csillagok, az Univerzum titkait is kutatja. Olyan tudással rendelkezik, amiben a legjobb módon egyesül a spirituális tudás az emberek által felfedezett tudománnyal.
– Az Ön éltében úgy tűnik nagyon hatásos kombinációként van jelen a tradicionális és a modern tudás. Otthon van a spiritualitásban, ugyanakkor a nyugati világ tudományaiban is jártas. A csillagászat, az Univerzum kutatása jól megfér a színészettel és a közgazdasági ismeretekkel, amit ma már kiegészít a műsorkészítés és a közszereplés is. Mi formálta a személyiségét?
– Apám, nagyapám és a dédapám is foglalkozott asztrológiával. Ők nyilvánvalóan a tradicionális és egyben kasztrendszer alapú életmódot élték. Tehát a családi elvárások szerint nekem is ezt a vonalat kellett követnem. Lázadó tinédzserként azonban engem teljesen más világ vonzott. A közgazdasági egyetemet mindenképpen muszáj volt elvégeznem. Annál is inkább, mert senki nem feltételezte, hogy a színészetből meg fogok élni. A polgári élethez szükséges szakmai hátteremnek is meg kellett lennie. Viszont a világra nyitott kíváncsiságomnak köszönhetően amint lehetett, utazni kezdtem. A nemzetközi összehasonlítás, a különböző amerikai és európai tapasztalatok, végül a magyarországi, választott életem formált azzá, aki ma vagyok.
– Melyek azok a szembetűnő változások, amik az indiai életszemléletben is megfigyelhetők?
– A fejlődést jól mutatja, hogy a kasztrendszer is változik. Megcserélődött egy több évezredes sorrend. Alapvetően négy kaszt van. Az első a Brahmin, a tudósok, papok, a szellemileg fejlett állapotot elérők. A második a királyok, lovagok, katonák. A harmadik a kereskedők és kézművesek. A negyedik a fizikai munkát végzők és vannak a kaszton kívüliek, a piszkos munkát végzők. A problémát nem az első, a szellemileg fejlett emberek csoportja és nem is a kaszton kívüliek okozzák. Hanem a mai „királyok, lovagok, katonák” és a kereskedők kasztjának a tagjai gerjesztik. Ráadásul a harmadik kaszt ma már tulajdonképpen helyet cserélt a másodikkal. Tehát magasabban van, mert nagyban meghatározó réteg lett. Ez a változás, a korábbi rend felborulása sok probléma alapja. A mindenből, illetve bármiből pénz csinálás szándékának megjelenése a konfliktusok egyik gyökere.
Vannak, akik telket vesznek a Holdon. Mi értelme van ennek? Az elsősorban pénz mozgatta világban az a cél, hogy mindenből egyre több legyen és az a dolog lehetőség szerint szebb és nagyobb legyen másokénál.
Ez a szemlélet egyáltalán nem tesz jót az emberiségnek. Sőt a Földnek sem. A környezetkímélő élet pedig lehetetlen ezzel a hozzáállással. A legnagyobb bajnak azt vélem, hogy fokozatosan eltűnik az együttérzés, az empátia. Amikor ez kikopik az emberiségből, az nagyon nagy problémát jelent, mert akkor minden tárggyá válik. Nem számít semmi. Jelenleg csak nagyon kevesen vannak, akik ki tudnak törni a tehetségük által az ilyen veszélyes jövőképből. A többiek sajnálatos módon elvesznek ebben a kritikus és tudatosan épített művi világban, amit nyugodtan nevezhetünk modern rabszolgaságnak.
– Az Univerzum felépítésének és működésének kutatása hogyan járult hozzá a személyiségfejlődéséhez és a világlátásához?
– A perspektívák felismerésével, amikor az ember ráeszmél, hogy tulajdonképpen hol is a helye az őt körülvevő rendszerben. Volt egy pillanat az emberiség történelmében, ami mindent megváltoztatott. Amikor az ember először kijutott az űrbe és meglátta a Földet abból a rálátásból. Látta a többi bolygót, a csillagokat, belelátott a működési rendbe. Abban az időben kezdtünk el gondolkodni arról, hogy mit is jelent a Földön élni, és akkor vált fontossá, hogy vigyázzunk erre az élettérre. Attól a ponttól kezdett hangsúlyossá válni a környezetvédelem, és figyeltünk fel a klímavédelem fontosságára. Megváltozott a nézőpontunk, amikor ráláttunk a minket körülvevő bolygó rendszerre, nem csak az évezredek csillagászai által leírt tudásából merítve gondolkodhattunk minderről. A technika fejlődésének köszönhetően mindez emberi léptékkel is láthatóvá vált. A teleszkópok, a kamerák, az űrhajók, az Univerzum addig szabad szemmel nem látható, távolabbi pontjait is megmutatták nekünk. Teret nyitottak annak alaposabb megismerésére.
Amikor pedig képessé váltunk arra, hogy egy űrruhában elhagyjuk az űrhajót és a magunk pőre mivoltában kimerészkedjünk az Univerzumba, az egyszerűen mindent megváltoztatott. Megérezhettük, hogy milyen cseppnyi pont vagyunk valójában, ugyanakkor milyen zseniális képességekkel rendelkezik az ember, aki erre képes.
Valójában nagyon keskeny, néhány kilométeres sávban vagyunk csak képesek létezni. A Föld felszínén, a levegővételre alkalmas közegben. Egy 10 km-es magasságban repülő gépben biztonságban vagyunk, de ebben a magasságban utcai ruhában, oxigénpalack nélkül már nem is tudnánk életben maradni. Ahogy a légkör sérülése, az ózonréteg eltűnése is az élet végét jelentené. Ezek az összefüggések, ezek a felismerések formálják a modern kor emberét, és hatnak rám is. A gondolkodásomra, az élet filozófiámra azon túl, amit az elmúlt évtizedekben megtanultam, magamba szívtam, ami szerint élem a mindennapokat.
– Melyik pillanat az, amikor az ember felismeri a saját képességeit, ugyanakkor arra is rájön, hogy az egyéni érdekein túl a többiek szempontjait is figyelembe kell venni a közös sikerhez?
– Amikor egymagában nem boldogul és kiderül, hogy kellenek a társak. Kell egy közösség. Amikor a rombolást felváltja az építés igénye. A közös siker megtapasztalásának a vágya. Mert vágyak kellenek az embernek. De ha ezek csak a saját igényeinek a kielégítését szolgálják és nem illeszthetők bele a közösség érdekeibe, akkor abból nem tudnak jó dolgok születni. Mivel nem a fejlődést és a fenntarthatóságot teszik lehetővé, csupán az illető önös érdekeit tudják biztosítani. Mindez azt is eredményezheti, hogy elidegenednek egymástól az emberek. A családtagok is. Ez pedig nem jó. Érdemes tehát a közösségi szemléletet a családban megtanulni. A szülőket, ha lehetséges, magunk mellett tartani idős korukban is. A másokról való gondoskodás igénye, az empátiás hozzáállás, az egymás segítésének természetessége aztán már jön magától.
A sokféleség alapvetően jó dolog. Egyikünk sem kiválasztott abban az értelemben, ahogy azt manapság sokan szeretnék értelmezni. Nincs kiválasztott nép, kiválasztott ember. Együtt tudjuk csak a földi életet fenntartani.
Egyfajta szimbiózis alapú együttélésben, ahol mindenki azt teszi hozzá, amit ő maga tud. Mindez nem egyszerűen értékteremtés, hanem olyan világ fennmaradását teszi lehetővé, amiből az embernek nem kell önnön mohósága miatt kipusztulnia. Mert mindenkinek tudnia kell, hogy ha az emberiség a saját hibájából eltűnik a Föld színéről, ez a bolygó képes lesz regenerálódni az emberkéz okozta pusztítás abbamaradásával, és nélkülünk is tovább él, amíg az Univerzum ezen szeglete a mostani formájában létezik. Aztán amikor a Nap először vörös óriássá, majd fehér törpévé válik az Univerzum létezésének törvényszerűségei szerint, akkor a Föld az emberi életre alkalmas formában megszűnik létezni és a térben átadja majd a helyét egy másik élet keletkezésének. De addig, amíg ez bekövetkezik, még nagyon sok időnk van arra, hogy tudatosan kutassuk az Univerzum titkait és megértsük az emberi élet ételmét és értékességét.
Csaba Beatrix
Az idei művészeti fesztivált 2023. szeptember 3 - 12. közötttekinthetik meg az érdeklődők. A budapesti kulturálisprogramsorozat az eddigi években gyönyörű...