Impresszum

Hősies küzdelem a szaunában

Írta: Rekreátor Magazin 2025. aug. 21. Utazás

Németországban járva az ember sokféle élménnyel gazdagodhat, de arra, amit a karlsruhei Europabad-ban éltünk át, még álmomban sem gondolhattam volna. Képzeljünk el egy családi utazást Németország szívébe, ahol egy háromgenerációs magyar család – nagybátyám, az ő nagybátyja és jómagam – felejthetetlen napot töltött el.

Már az első pillanatban szembetűnt, hogy itt nem egyszerű fürdőzésről van/lesz szó: a hely egy igazi szórakoztató központ, ahol a vízi csúszdák, a gőzölgő jacuzzik és a tágas úszómedencék mellett külön világként működik a szaunarészleg.

A létesítmény szaunaszeánszai – vagy ahogy a németek hívják, Aufguss – igazi show-műsorok, amelyek egyszerre kínálnak testi-lelki felfrissülést és szórakozást. Ahogy sorra váltották egymást a különböző felöntések, úgy éreztük magunkat, mintha egy fesztiválon színpadról színpadra sodródnánk. Mi beszélgettünk, ettünk, nevetgéltünk, majd újra és újra beléptünk a forró levegőbe, hogy átadjuk magunkat a következő élménynek. A nap során számos programon vettünk részt, de kettő különösen kiemelkedett, és ezekről muszáj mesélnem.

Az első szeánsz az Excalibur nevű szaunában zajlott, ahol egy Arthur király legendáját idéző tematikus előadás várt ránk. Egy hölgy, udvarhölgynek öltözve, igazi középkori hangulatot teremtett. Bevonult, kezében illóolajos kancsóval, és elkezdett egy történetet mesélni a legendás kardról és a lovagok koráról. Bár mások suzerint büszke lehetnék német tudásomra, itt azért csődöt mondtam Ugyanis a hölgy olyan vastag akcentussal és teátrális hangsúllyal adta elő a történetet, hogy az egész inkább egy humoros előadásra hasonlított, mint érthető narratívára. A szauna forró homályában csak kapkodtuk a fejünket, és próbáltuk kitalálni, vajon Merlinről vagy Lancelotról van-e szó. A csúcspont akkor jött el, amikor előkerültek a piros, fehér és kék törölközők, melyek a brit zászlót voltak hivatottak megidézni (a forró levegő keringetése mellett). A félhomályban azonban a kék szín valahogy zöldes árnyalatot kapott, így mi azonnal a magyar trikolórt véltük felfedezni. Nem kellett sok, és összekacsintva már azon nevetgéltünk, hogy lám, még az Excalibur is meghajol a magyarok előtt.

A másik emlékezetes felöntés a “Guten Abend” szeánsz volt, amely már a nevével is ironikusan hatott, mert életem legforróbb élményét kínálta avagy hozta. A szaunamester láthatóan úgy döntött, hogy próbára teszi a tűrőképességünket: a hőmérséklet olyan szintre emelkedett, hogy a bőröm szinte sírt a kegyelemért. Miközben próbáltam nem elájulni, dübörgött az AC/DC ikonikus „TNT”-je, majd a Manowar közismert „Warriors of the World”-ja. A zene energiája és a forróság együtt valami őrült, szinte harcos hangulatot teremtett – mintha nem is szaunában, hanem egy gladiátoraréna közepén ültünk volna. Volt benne valami pokolian nehéz, mégis felszabadító – egyszerre akartunk menekülni a hőségből és maradni, hogy átéljük a teljes katarzist. A szeánsz végén lihegve, vörösre sülve léptünk ki a kabinból, de az érzés, hogy túléltük ezt a hőpróbát, szinte hőssé tett minket.

A két felöntés után úgy feküdtünk le pihenni a napágyakra, mintha valami nagyszabású előadás végén lennénk. A forróság kifacsarta a testünket, de közben valahogy könnyebbnek is éreztük magunkat. A beszélgetések során újra és újra visszatértünk a poénos félreértésekre, a „hazai” zászlóra az angol színek helyett, és a szinte elviselhetetlen, mégis felemelő és felejthetetlen Guten Abend-szeánszra.

Az Europabad számunkra tehát nem csupán egy fürdőhely volt. Olyan színes élményt adott, amelyben a színház, a humor, a zene és a fizikai próbatétel egyetlen közös történetté állt össze. Nemcsak testileg frissültünk fel, hanem lelkileg is, s mikor este visszaindultunk, egyértelmű volt számunkra: a karlsruhei szaunavilág az egyik legkülönlegesebb hely, ahol valaha jártunk. Ha legközelebb netán Németországban jár a tisztelt Olvasó, ne hagyják ki az Europabad szaunaszeánszait – de vigyázzanak, mert a “Guten Abend” felöntés nem kíméli a gyengébb idegzetűeket!