Hitchcock legrosszabb rémálma – átélve
A varjak a legintelligensebb madarak közé tartoznak, s egy három-négyéves gyermek képességeinek megfelelő intelligenciával rendelkeznek: olyan a szeme mint a sasnak és olyan ravasz, mint egy róka. Fegyveres gyérítésre, jogszerű csapdázásra ugyan van lehetőségük a vadászoknak Európában, de egy metropoliszban nagy gond a károgók gyérítése. Mérgezni nem lehet a madarakat, mert a rengeteg hasznos énekesmadarak is elpusztulnának. Sok helyütt már a turizmust fenyegeti az invázió…
Egyébként nagyon könnyen urbanizálódnak a varjúk: kifosztják az énekesmadarak fészkeit és előszeretettel fogyasztanak rágcsálókat, ráadásul a belvárosban folyamatosan kell utánuk takarítani, mert ugyebár rondát piszkítanak.
Anno még középiskolás éveimben fogott meg egy különleges amerikai film, amelyből a varjak inváziója nyugdíjas korszakomban engem is utolért. Természetesen a helyszín nem fontos, mert lassan már jelenségről beszélhetünk. E témában búvárkodva megállapítható: a varjúk túlzott szaporodásra egyre nagyobb veszélyt rejt magában, ráadásul sok helyütt erősen korlátozott a megoldás – vagyis a kellemetlen helyzet felszámolása.
A tényeknél és az előzményeknél maradva képzeljünk el egy turisták által is kedvelt tengerparti metropoliszt, ahová évente több mint tíz millióan látogatnak el. Az itt élő dolgozók/turisták ezrével választják a zömében úszómedencékkel és a hozzátartozó szolgáltatásokkal (szauna, jacuzzi, kondi-terem) rendelkező rezidenciákat. Nos, ilyen helyszínen történt meg velem azon szembesülés, amelyről videót is készített a barátom – hitetlenségének köszönhetően illetve annak okán.
Nos, a tettenérés harmadik napján volt alkalmam mindezt bebizonyítani neki. Egyébként kissé konkrétabban: mindez egy felhőkarcoló negyedik emeletén történt a wellnessezéseim alkalmával, amikor a medence mellett sétálva egy varjú pár – kinézett magának alapon – idegesítő károgással repdesett felettem illetve körülöttem – nem kívánatos személyként a számukra. Feltételezve ahogyan mások is tettek volna, próbáltam őket elhessegetni, de a fekete madarak kitartottak az üldözés mellett.
Olyannyira, hogy amíg az egyikkel pörölgettem, addig a másik a hátam közepén körmeivel próbálkozott – galád módon ijesztgetni. Szerencsére kis karcolásokkal megúsztam a támadásokat, de ezután ijedten a medencébe menekültem. Az amúgy tervezett úszásokra, az ottani fél órás tréning közben is párszor elhúztak a fejem felett – nagyjából fél méternyire felettem.
Távozásomkor az úszómesternek beszámoltam a történtekről, aki mosolyogva jelezte/sugallta, hogy már tud a szokatlan jelenségről. Persze másnap is megismétlődött az attack, majd harmadjára már sikerült bizonyítanom másoknak is, hogy nem egyfajta képzelgésről van szó. Végül is – amikor már többen voltunk – sikerült meggyőződnöm arról, hogy nemcsak nekem szólt az unszimpátia. Ekkor elhatároztam magamat e témában kissé mélyebben kutakodni, mivel – ahogy mondani szokás – ennek a fele sem tréfa, e képpen agyaltam. Miközben a költői kérdés felvetődik az emberben: vajon melyik félnek jogosabb egy adott terület uralása vagy birtoklása, az állatnak vagy az embernek?!
Informálisként néhány konkrétum: elkeseredett harcot folytatnak például a kelet-afrikai Kenya egyes vidékein a varjak inváziójával. A madarak nagy számához és agresszív viselkedésükhöz komoly károk köthetők másutt is, hiszen a gazdálkodók megélhetését éppúgy fenyegetik, ahogy a turizmust is.
A Madarak (The Birds):
az 1963-ban bemutatott színes amerikai horrorfilm Alfred Hitchcock rendezésében lett világhírű, akinek a filmjei közül ez áll a legközelebb a hagyományos értelemben vett horror műfajához. A többszörös Golden Globe díjas amarikai producer egyébként 1980-ban – mondhatni viszonylag fiatalon – halt meg.
Érdemes felidézni a felejthetetlen film rövid tartalmát! Nos, az elegáns fiatal hölgy, Melanie Daniels (Tippi Hedren) egy San Franciscó-i állatkereskedésben nézelődik, amikor találkozik Mitch Brenner (Rod Taylor) ügyvéddel. Mitch egy pár törpe papagájt szeretne vásárolni kishúga 11. születésnapjára. Majd felismeri Melanie-t egy korábbi ügyből kifolyóan, de úgy tesz, mintha az üzlet alkalmazottjának nézné.
Melanie elhatározza, hogy viszonozza az ugratást: megvásárolja a madárpárt, és elautózik Bodega Bay-be, egy csendes tengerparti városba, ahol Mitch a hétvégét tölti húgával és édesanyjával. Nem sokkal azután, hogy megérkezik, Melanie-t megtámadja egy sirály, de ez csak a kezdete egy egyre növekvő madársereg által végrehajtott támadássorozatnak…
Hazánkban az Országos Magyar Vadászkamara véleménye szerint ugyan a vetési varjú évek óta védett, de a dolmányos varjú szezonálisan vadászható július elsejétől február végéig. Július elseje előtt csak külön eljárási díj ellenében lehet gyéríteni, de ezzel a lehetőséggel nem sokan éltek. A Magyar Madártani Egyesület egyik vezetője szerint a dolmányos varjak nagyon könnyen urbanizálódnak, kifosztják az énekesmadarak fészkeit, és előszeretettel fogyasztanak rágcsálókat is. Mivel a vetési varjú védett madár, csak az élőhelyük – például a fák visszavágásával/csonkításával – megszüntetésével tudják az állományt ritkítani. Tehát a varjak megkeserítik az emberek életét, sok helyütt megtámadják az embereket a leginkább fészküket és területüket védő madarak.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője így nyilatkozott a közelmúltban – hazánkra vonatkozóan: előfordulhat bizonyos településeken, hogy az emberekben kialakul az az érzet, hogy a varjak túlszaporodnak, azonban az érzet nem feltétlenül valós: „A korábbi évtizedek vadászata, célzott mérgezése, a fészkek és a fiókák elpusztítása, az élőhelyeinek beszűkülése miatt az állomány nagyon lecsökkent. A vetési varjak fészektelepeinek egy része valószínűleg éppen a folyamatos üldöztetés elől létesül a lakott területeken. Itt ugyanis nem kell tartaniuk a vadászoktól, ugyanakkor táplálkozni továbbra is a környező gyepekre, szántókra járnak ki”.
Szalay Attila
Related Posts Title
Rekreátor magazin. Alapítva 2006. |
