Hide the Pain Harold jakutföldi utazása

A történt múlt év októberében kezdődött, amikor a COVID járvány második hulláma lecsendesülésének köszönhetően még működtek az uszodák. Hogy, hogy nem, a véletlen úgy hozta, hogy szóba elegyedtem egy hetven és nyolcvan év közötti, tisztes kinézetű, eredeti foglalkozást tekintve világítástechnikai mérnökkel, aki mintegy mellékesen megemlítette, hogy nemrégiben Jakutföldön járt. Az ő ottani tapasztalatai önmagában véve is bőven megérne egy cikket, de a történet az által vált különösen érdekessé, hogy kiderült, hogy ez a tisztes úriember nem más mint akit a világ “Hide the Pain Harold”-ként ismer. Ez a tény egészen különlegessé teszi az alábbi – nem mindennapi – útibeszámolót.

Atörténet — legalábbis annak orosz szála – 2016-ban kezdődött, amikor valóságos bomba robbant az orosz interneten, amikor március 3-án egy fájdalmas tekintetű, ősz hajú és szakállú, a kezében orosz nyelvű feliratot tartó férfi kiposztolt magáról egy képet a vkontakte nevű helyi facebookszerűség pain_harold csoportjában. A cetli tetején ennyi állt: ÉLEK! az alján pedig az, hogy “ÜDVÖZLET!”

Volt ugyan egy még szám is, de hogy az mit is jelent, az talán sohasem derül ki. Miként az sem, hogy ez a látszólag semmitmondó szöveg, miért is vált ki elemi erejű hatást az internetes közösségben. De ne rágódjunk ezen a kelleténél többet, fogadjuk el egyszerűen, hogy az illető Arató András nyugdíjas világítástechnikai szakember Budapestről, akit a fél világon ismernek, számos rendezvény ünnepelt díszvendége, sokmillió követője van, körülötte rajongói klubok alakulnak, fotók és videók tömkelege kering róla a neten, legutóbb az Álarcos Énekes sorozat ünnepelt sztárja volt, a világ egyik legismertebb képmegosztó szolgáltatása, az Imgur a felhasználók szavazatai alapján az évtized ’mém’-jének választott. 2019-ben a Coca-Cola is megkereste egy együttműködési ajánlattal. Állítólag tervben van egy vígjáték készítése is, amihez a menedzsmentje már keresi a befektetőket.

Ez az a pillanat, amikor a ‘social media’ mindent elárasztó világában nem annyira járatos olvasóknak meg kellene magyarázni, hogy mi is az a ‘mém‘. Értelmezésem szerint a mém egy olyan figura, aki megjelenésével, viselkedésével vagy bármi hozzá kapcsolható vélt vagy valós tulajdonság alapján alkalmas arra, hogy vicces vagy annak szánt megjegyzéseket kapcsoljanak hozzá, s ily módon hatalmas rajongói tábort alakítsanak ki körülöttük az interneten.

Akinek ennék jobb definícióra vágyik, az a Wikipédián vagy például itt megtalálja azt. S ha valakit ez sem elégítene ki és bővebben szeretne tudni, hogy konkrétan ki is nevezetes Hide the Pain Harold, többek között itt olvashat róla bővebben.

De megnézhetünk számos videót is, ahol Arató András elmeséli a furcsa karrierje történetét.

Hogyan juthatunk el Jakutszkba?

Mindezt persze csak most tudom, miután alaposan utánanéztem a nagyhatású Arató András tevékenységének. Múlt évben, az emlékezetes találkozásunkkor még csak naivan kérdezgettem a jakutföldi utazásának körülményei felől. Újdonsült ismerősöm ekkor olyat mondott, amitől leesett az állam.  Sok mindenre számítottam, de arra talán a legkevésbé, hogy elmeséli, hogy a MYTONA nevű orosz cég éves rendezvényére volt hivatalos, abból a célból, hogy az ünnepség fénypontjaként egy bűvész elővarázsolta őt nagy sikert aratva ezzel a hallgatóság előtt.

Nos, mielőtt még bárki is unottan legyintene, azt gondolván, hogy mindez csak egy ’süket duma’, szögezzük le. hogy az ingyenesen játszható mobil játékokat fejlesztő és kiadó MYTONA cég valóban létezik. A céget 2012-ben két ikertestvér, Alexej és Afanaszej Ushniszkij alapították. A MyTona központja Jakutszkban található. A vállalatnak összesen 7 irodája van: többek kötött Vlagyivosztokban, Szingapúron, Aucklandon és Szentpéterváron. Jelenleg az alkalmazottak száma meghaladja az 1000 főt. 

2017 óta a cég Jakutszkban rendezi az éves konferenciát a digitális 2D és 3D grafikáról – a MyTona CG eXPot. A konferenciát a digitális művészet népszerűsítése és a Szahai Köztársaság (Jakutföld) művészeinek összefogása céljából tartják.

Tovább faggatóztam, mert a történetnek pont a lényege nem volt világos előttem. Szerettem volna megtudni, hogy hogyan és miért válik egy magyar világításmérnök ismerté és népszerűvé a távoli Jakutföldön egy világhírű játékszoftverkészítő cég számára? Meg is kérdeztem:

“Hogyan talált Önre a jakutszki játékfejlesztő cég embere? Egyáltalán milyen elérési nyomot (e-mail, telefonszám, postacím stb.) találták meg? Hogyan zajlott le a kapcsolatfelvétel? Ki irt, mit írt, mit ígért?”

“Nyilván egy olyan embert kerestek, akit a résztvevők mind ismertek, ez voltam én. Küldtek egy mailt, amelyben meghívtak, küldtek egy első osztályra szóló repülőjegyet, vállaltak minden költséget.”

“Miért pont Ön volt számukra legérdekesebb? A bűvész bárkit elővarázsolhatott volna. Mondjuk egy néger törzsfőnököt teljes harci díszben… Esetleg valami híresség hasonmását… Vagy esetleg a cég tulajdonosát…”

“Egy néger  közel sem lett volna annyira érdekes. Híresség hasonmása helyett maga a híresség, az jobb ötlet”- hangzott a válasz.

*

Nos, ez az a pillanat amikor átadom a szót “Hide the Pain Harold”-nak (vagyis Arató Andrásnak), hogy saját szavaival számoljon be a Jakutföldi utazásról.

Arató András beszámolója

Avilág leghidegebb városaként ismert szibériai Jakutszkba meglepetés vendégnek hívtak meg egy számítógépes játékokat gyártó cég belső konferenciájára. Jakutföldön a nyár közepi hőmérséklet 20 fok fölött van, de mivel az egész, a helyiek által Szaha Köztársaságnak nevezett terület az örök fagy, a permafrost övezetében fekszik, a mélyebb völgyekben nyáron is vastag hótakaró található. A föld színe alatt néhány méterrel állandóan -10, -15 fokos fagy van. Az önállóságot nélkülöző ország hatalmas területű, nagyjából akkora, mint az egész Európai Unió együttvéve. A zord klimatikus viszonyokból következően a lakosság száma viszont csak fele annyi, mint Budapesté, alig éri el az egy milliót. Jakutszk, a főváros a szárazföldön keresztül csak télen vagy nyáron közelíthető meg: nyáron kompon, télen pedig a befagyott Léna folyó jegén át. Az őszi és tavaszi időszakban, amikor a jégzajlás miatt leáll a kompközlekedés, de a járműveket elbíró vastag jégréteg még nem alakul ki, a megközelítés egyetlen módja a repülő. Utak hiányában a falvak közti közlekedést is repülőkkel bonyolítják le, a sarkvidéki légitársaság, a Poljarnie Aerolinii gépeit a farkukra festett jegesmedvékről lehet felismerni.


Megérkezésünk után kipihentük az éjszakai utazás fáradalmait. Mivel a vendéglátók kérése az volt, hogy ne rontsam el a meglepetést és ne nagyon mutatkozzak a városban, egy komphajó fedélzetén átkeltünk a Lénán. A hatalmas folyó itt több ágra szakad, számtalan lakatlan szigetet alkotva. A főváros a bal parton fekszik, a jobb parton kevesebb a település, viszont szárazföldi közlekedési eszközökkel ez az oldal közelíthető meg jobban. Kifogástalan autóút vezet innen a dél-szibériai települések felé, és a vasutat is kiépítették, bár egyelőre csak teherforgalom folyik rajta. A vasútvonal egyébként a semmiben ér véget, itt történik az áruk átrakodása teherautókra. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a síneket Jakutszkig vezetik, de a fagyott talaj nem teszi lehetővé, hogy a vágányokat akár a föld alatt, akár egy hídon keresztül átvezessék a folyón. A vasútépítés így elakadt, jelenleg a szakemberek törik a fejüket egy megvalósítható megoldáson.


Egy természetvédelmi terület meglátogatása után ismét átkeltünk a Lénán, egy cementgyár közelében. A gyár munkaerő ellátását a közvetlenül mellette lévő börtön biztosítja. Késő este lett, mire néhány szegényes falu érintésével visszaértünk szállodánkba.

Kevesen tudják, hogy Jakutföld a világ legnagyobb gyémánt termelője. Reggeli után megnéztük a szigorúan őrzött állami kincstárban a legszebb, legnagyobb gyémántokat. Hazafelé a repülőből egyébként láttuk a világ legnagyobb tájsebét is, a ma már bezárt Mirnij gyémántbányát.


Mivel még mindig maradt időnk, elmentünk meglátogatni az Örök fagy birodalmának nevezett múzeumot. Ez egy hegyoldalba vágott alagútrendszerben található, ahová három zsilipkapun át lehetett bejutni. Ezeknek az a célja, hogy elválassza a kinti nyári meleget a belső kemény mínuszoktól. Kötelező volt a munkavédelmi sisak, a meleg vattacsizma és a bélelt pelerin viselete. A kiállításon a rengeteg jégszobor mellett jégszálloda, bob- és curling pálya is található. Ezeket ki is próbáltuk, bele lehetett feküdni a rénszarvasbőrrel borított jégágyba, sőt még a jégkirály trónján is helyet foglalhattunk.

A képhez tartozó alt jellemző üres; IMG_20180731_132612-1024x768.jpg a fájlnév

Az ebédet egy hagyományos rönkházban kialakított étteremben fogyasztottuk el. Mivel az itteni klímában a haszonnövények nem nagyon teremnek meg, a helyiek legfőbb tápláléka a hal meg a hús. Előételnek kockára vágott, fagyott lazacdarabokat kaptunk, ami itt a legfinomabb csemegének számít. Vendéglátóink olyan szeretettel kínálták, hogy nem lehetett visszautasítani. Főételként kipróbáltuk a rénszarvas- és a lóhúst is, majd az ebéd után egy hatalmas fűtőmű mellett elhaladva visszatértünk a városba. A vastag fűtéscsövek behálózzák az egész várost, télen minden házban távfűtéssel biztosítanak kellemes hőmérsékletet. Aki viszont télen autóval szeretne közlekedni, az egy percre sem állíthatja le a motort, mert percek alatt szétfagyna a mínusz 50 – 60 fokos hidegben.

Fotó a rendezvényről


A konferencia záróeseményeként megrendezett buli egy kis műsorral kezdődött. A műsorban utolsóként fellépő bűvész búcsúzóul engem varázsolt elő a színpad mögül, elmeséltem a történetemet, aztán minden jelenlévővel hatalmas fotózás kezdődött, aminek csak a vacsora vetett véget. Miután már kiderült a kilétem, a buli után szabadon mozoghattam a városban, meg is állítottak jó páran az éjszaka közepén is világos utcákon. A rövid látogatás után már csak a hazautazás, és az élmények feldolgozása maradt hátra.


Arató András – Szabó Szilárd

tabs-top
More in Kultúra
A távol: távolabb, s a közel: közelebb

A közelmúltban figyeltünk fel - egy háromkötetes életműve kapcsán - Kerner Mariann költőre, akinek a gondolatai változatlanul figyelemre méltóak. Ezúttal...

Close