HERMIONE MEGSZÓLALT

(Versbe tekert igaz mese gyerekeknek és felnőtteknek)

Fennkölt,tétova nyugalom

szuszog zizegő pamlagon.

Eddig kattantott hármat,

de most

közlési vágya támadt,

torkából lassan szállt ki a

meleg tejlikőr párlat.

 Furcsa szerzet az én gazdám,

ha tudnám, megpofoznám!

Hajnalban kel, mindig álmos,

Röhög rajta egész város:

Morog, pöfög, kávét iszik,

Nem emlékszik, nem álmodik,

Mindenfélét összeeszik,

Mindenfélét összeiszik,

Mindenkivel összeveszik,

Mindenkivel ölelkezik.

Nap végéig lóti – futi,

Késő este ágyba buki,

Nincsen tv, nincsen sajtó,

Zárva rég a kocsma ajtó

Elaludt már minden rajkó.

Ha bajszát szemügyre veszem;

Nos, igen – megy el az eszem!

Zsíros az, szájba lóg, őszülő,

ritkás, mint a bicikli küllő!

Az enyém: pödrött, kékülő,

Többsoros, dupla világvevő!

(fajtám ebben világelső)

Jön a farsang – cifrálkodik,

Maskarába öltözködik,

Tükör előtt tollászkodik,

kutyájával magázódik,

Az atyjához fohászkodik.

Az én bundám melír – ében,

Talptól – fülig ér az nékem,

Ezt viselem nyárban – télben

Nem kell cifra ruha kéken,

Elég kék a bajusz nékem.

Hangversenyünk messze – hangzó,

Sok benne a magán – hangzó,

Magassága mező szoprán,

Szenvedélyes, mint az orkán!

Milyen nótás az én gazdám?

Megjelent nagy doromb próbán,

Félhang akadt meg a torkán,

Sípolt, prüszkölt repedt hangján.

– Ilyen nincs miákoló órán!

erre a

Karnagy, dobos meg a brácsás

Cin – ballonnal elfúvatták.

Megállapítok valamit:

Macskák 18 órát hevernek,

Ettől nagyon kipihentek.

Emberek 18 órát dolgoznak,

Előbb meg is boldogulnak!

Ha nem hiszitek mesémet,

Jó lesz később regének,

Miről majd még regélek,

de akkor

Irhátokat mentsétek!

Jégcsap néz az alkonyatba,

Belebámul tűző napba,

Elrepülök szőröm szárnyán,

Embernek színét se látnám.

Balassa Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék