Hát igen…

Kikapcsolódásként ajánljuk olvasóinknak az alábbi bölcs gondolatokat, hiszen nyugdíjas szerzőnknek mindene megvan, amit tiniként akart – sajnos csak 50 évvel később. Ebből adunk közre némi ízelítőt.

Nem kell suliba vagy munkába mennem.
Minden hónapban kapok zsebpénzt.
Van saját kéglim, s nincs kijárási tilalom sem.
Van jogosítványom és saját autóm.
Már nincsenek pattanásaim.
Az élet egyszerűen nagyszerű.

Elmúltak azok az idők, amikor a lányok úgy főztek, mint az anyjuk. Most úgy isznak, mint az apjuk. Nagyon rosszkor jön az öregség: persze fiatal bárki lehet, idős csak kevesebb! Gyerekkoromban azt hittem, hogy a szundikálás büntetés – most olyan, mint egy kis vakáció . Ha Isten azt akarta volna, hogy megérintsem a lábujjaimat, a térdemre rakta volna. Az én koromban a “szerencsés” azt jelenti, hogy besétálok egy szobába, és eszembe jut, miért jöttem be oda. S most is azon tűnődőm: megöregedtem vagy csak elszaladt az idő…

Egy biztos: Az élethez gyakran csak szerencse kell!

Sztanek László

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék