Hajózás az Andamán-szigeteken

Nem akármilyen szépséget és izgalmat tartogat azoknak az utazás, akik Thaiföld talán legszebb része, a Phuket melletti Andamán-tenger szigetvilágában hajózhatnak egyszer. Ezt kínálja a phuketi Yacht Haven Club, egészen pontosan hét napot a Paradicsomban. Egyáltalán nem túlzás ezt állítani, hiszen a 8 személyes, 4 kabinos, 46 négyzetméteres katamarán bejárja a környék legszebb helyeit. Akinek nincs hajózási engedélye, az még kapitányt is bérelhet, és így még gondtalanabbá teheti nyaralását.

A pihenésre a legjobb időszak a szeptembertől-májusig tartó hónapok sora, de nagyon sokszor ezeket az utakat már jó előre lefoglalják. Aki júniustól tud csak menni, az se bánja. Könnyebben kap hajót, és az időjárás ugyan csapadékosabb, mégis csodát lát. A katamarán útvonalát bárki előre megszervezheti, de ha a helyiekre bízza a dolgot, akkor sem fog csalódni. Phuket kikötőjéből először Ko Nakha Yai felé vettük az irányt, és a sziget előtt már az első naplementében önfeledten gyönyörködhettünk. Tulajdonképpen nincs is semmi dolga az embernek: úszik, napozik, szeli a hullámokat és ott köt ki, ahol akar. A környéken több tucatnyi lakott vagy lakatlan földdarab található. A legtöbb helyen csak a madarak vijjognak, de olyan is akad, ahol akár több tízezren élnek.

Ilyen például a negyedik napon megcsodált Ko Phi Phi vagyis Phi Phi sziget. (A Ko minden esetben szigetet jelent). Phi Phit néhány évvel ezelőtt nagy tragédia érte. A szökőár talán ezen a vidéken volt a legszörnyűbb, 15 méteres hullámok nyaldosták a szigetet, emberek százainak halálát okozva. Ma már azonban mindenből csak egy-egy tábla látható. Új szállodák épültek, a strandot teljesen rendbehozták, és turisták ezrei látogatják nap mint nap. Feltűnően sok a fiatal, és nem csak szerelmespárok érkeznek, hanem barátnők is. Ez sem véletlen, Thaiföld a világ talán legbiztonságosabb helye. Nagyon ritkán kerülnek be a hírek közé tudósítások rablásokról, lopásokról. Bárki nyugodt szívvel eljöhet ide, akár egyedül is, csak mosoly fogadja majd.

Phi Phi-hez tartozik az úgynevezett Majmok szigete. Úszva vagy hajóval is megközelíthetjük. Ezen a földön csak majmok élnek. A gyönyörű, fehér homokba süppedve órákig nézhetjük őket. A majmok nagyon kíváncsiak, de ahogy lelohad a kedvük és nem adunk nekik élelmiszert, illetve nem teszünk gyors, izgatott mozdulatokat, úgy tesznek, mintha ott sem lennénk már: folytatják napi tevékenységüket, ami leginkább kurkászásban ér véget. Ha pedig olyan kedvük támad, hirtelen felszaladnak a környező fákra és valamelyik ágon vígan hintáznak, amíg el nem fáradnak, majd ismét jöhet a kurkászás.

Az újabb felfedezésre váró szépség: a James Bond sziget. A híres filmet, az Aranypisztolyos férfit forgatták itt 1975-ben, és a siker után sokan jöttek ide megnézni a függőleges sziklaszigetet, a Ko Taput. Ma is özönlenek a látogatók, mindenki fotóztatja magát a híres helyszínen. Vidáman pózolnak itt idős német asszonyok, fiatal, kínai vagy japán lányok, burnuszos arabok vagy hosszú szakállú indiaiak. Kattognak a gépek, készülnek a szelfik. A vízen sikló katamaránunk nagy újdonsága, hogy egy berendezés a tenger vizét átalakítja édesvízzé. Ebben mosakodhatunk, főzhetünk. A propos főzés. Még szakácsot is bérelhetünk. Ha nyűgösnek érezzük, hogy ki kell kötnünk minden nap étkezni, és nem akarunk főzni, van erre is megoldás: a thai szakács, aki elkészít mindent, amit a környék nyújt neki nyersanyagokból. Ez pedig nem kevés: a thai konyhát nálunk, Magyarországon is egyre többen kedvelik, itt pedig még inkább élvezhetjük az eredeti ízeket. Itt minden finom és egészséges.

Nyugodtan ehetünk akár késő este is, hiszen gyomrunk gyorsan feldolgozza az itt megtermelt élelmiszert, az ízletes húsokat, a rengeteg zöldséget és a finom gyümölcsöket. Szinte nem is láttam elhízott thai nőt vagy férfit, ami leginkább annak tudható be, hogy kenyeret és édességet csak a legritkább esetben fogyasztanak. Annál több párolt és nyers zöldséget, remek fűszerekkel, húsokkal.

Az utunk során meglátogatott lagúnák közül egyik szebb, mint a másik: a varázslatos színekre egész életünkben emlékezni fogunk. Mivel a csapadékosabb időszakban, június elején jártunk a különleges túrán, tulajdonképpen nem véletlen, hogy eső is esett szinte minden nap. De akkor sem bántón, örülni kellett neki. A meleg csapadék simogatta az ember arcát, és egy-egy kiadósabb zápor után az újra kibukkanó Nap olyan giccses hátteret festett, hogy az ember csak leült és nézte azt. A katamaránra akár háziállatot is felvihetünk. A 4 kabinban összesen 8 ember fér el kényelmesen.

Ha a helyiek által felkínált programot nézzük meg, ritkán megyünk ki az „igazi”tengerre, vagyis az érzékenyebb gyomrúaknak is ajánlható a túra. Bekészíthetünk bármit előre, több hűtőgép is arra vár, hogy finom falatokkal töltsük fel.

Egészen elképesztő az a kis sziget, ahol egy szikla gyomrában él egy család, senki más csak ők. Különös módon tartják fenn magukat: egy hatalmas bambusz létra segítségével egész évben fecskefészkeket keresnek. De nem akármilyen fecskék ezek! Olyan fészkekkel, amelybe kerülhetnek még a moszatok, vagy algák is. A kínaiak imádják ezt, a fecskefészek leves nagy csemege, csak nagyon kevesen tudják megfizetni, hiszen kilója 2000 dollárt is kóstálhat. Mégsem könnyű megtalálni ezeket, hiszen a madarak a fészküket nagyon magasra, sziklaszirtekbe építik. Gyakran okozott már tragédiát az eldőlt bambuszlétra, csak a legügyesebbek merészkednek fel több emelet magasságba.

Akár azt is megtehetjük, hogy egy hétig ki sem kötünk egyetlen szigeten, csak lehorgonyozunk előttük, hiszen tartogat annyi színt, annyi élményt a tenger, hogy akár teljesen elvonulhatunk „embermentes” környezetbe. De ha élvezni akarjuk a vidék adta lehetőséget, este kiköthetünk és meglátogathatjuk a környék bárjait, táncparkettjeit, vagy a Maya-öblöt, ahol egy másik híres film jeleneteit vették fel. Ez a film pedig nem más, mint Leonardo di Caprio filmje, a Beach.

A 7 nap gyorsan elszalad. Annyi élményt szerez az ember,hogy hónapokig élhet ebből. Bár már jó pár napja, hogy hazajöttem, mégsem hagy nyugodni egy kép. Talán a második vagy a harmadik napon kötöttünk ki egy lakatlannak tűnő szigeten, amelyről később kiderült, hogy mégis laknak ott. Hogy hányan, azt nem tudom, de nem lehetnek sokan, talán egy ember, talán egy kis család. Találtunk egy házat, kotlóssal és kiscsibékkel, rengeteg kókuszdióval. A ház ajtaja tárva-nyitva: látszik, hogy nem először hagyja így lakását az itt élő. Semmitől és senkitől sem tart. Ott volt minden vagyona őrizetlenül: bármit el lehetne vinni, de miért is tennénk. Mint egy szentélybe, úgy kukucskáltunk be az ablakon. Egy nyíl mutatta, hol találja az ember a mosdót. Bárki használhatja. Tökéletes tisztaság. A szigeten pedig csend, nyugalom – tényleg olyan, mintha a Paradicsomban lennénk. Az ember pedig – mindezt látva – csak egy dologra gondolhat: Milyen jó lenne, ha semmi sem változna! Ha minden, pontosan ilyen maradna 100 év múlva is!

Pásztor Zoltán

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék