Hajnali gondolatok sportbarátoknak (A teniszverseny kapcsán)

„Ép testben az ép lélek” – gyakran szoktunk bárhol és bármikor ekképpen csevegni, pedig ez a szlogen nem is annyira közhelynek számítható a minden napokban! Érdemes kissé komolyabban átgondolni a tartalmát, miként ezt tettem én is egy álmatlan éjszakám után. Mert hogy sokan állíthatjuk: hajnaltájt érdemes papírra vetni a gondolatainkat, a nagy csendben, amikor mások még csak jó vagy rossz álmokkal küszködnek…

Már többször megtapasztalhattuk, hit nélkül nem szabad/érdemes élni – ahogy mondani szokás – de legalábbis nem ajánlatos főleg keresztény családból származó embereknek. A következő témában még napilapos újságíróként sem ragadtam tollat, ám az egyik hajnaltájt – szokás szerint alvászavaromnak köszönhetően – elkezdtem hosszasan úgymond agyalni az eddigi legrangosabb nemzetközi szenior teniszversenyem történésein. Remélhetőleg ez a kis szösszenet többirányú tanulságul is szolgálhat az olvasóinknak. Előzményként íme a világ másik legnagyobb ilyetén összejövetele Mallorcához fűződik, ám nem a téli időszakban, hanem kora ősszel a szabadban.

file:///C:/Users/Vaio/Desktop/TENNIS/Mallorca2023.pdf

https://www.aktivpihenes.hu/auf_deutsch/mallorca-ist-die-hochburg-der-senior-tennisspieler/

 Nos, a személyes érintettség kapcsán talán olvasmányosabbá, kissé érdekesebbé sikeredik ezáltal a beszámolóm. A lényeg, hogy a teniszre kattanásom tulajdonképpen csupán fél évtizedes múltra tekinthet vissza, de az örökké tanulás korszakában egyre inkább meggyőződhetek e csodás sportág sokirányú értékes hatásairól.

 Természetesen elsőként kiemelendő maga a sport (egyáltalán a bármiféle mozgás), ami önmagában egyfajta prevenció, az egészséges életmóddal karöltve. Hiszen a felmerülő költségek (szerelés, utazás, szállás, nevezési díjak egyebek mellett) ellenére még mindig gazdaságos illetve megtérülő foglalatosságról lévén szó. Utalva a jelenlegi árakra megjegyzem: maga a gyógyszeripar az egyik legnagyobb üzletág szerte a világban, ráadásul – mivel az emberi faj társas lényként aposztrofálható – így  társadalmilag is pozitívumnak tekinthető önmagában a sport. Nem beszélve arról, hogy komoly baráti társaságok alakulhatnak ki az idők során.

Büszkén állíthatom, a mi több tucatnyi kis teniszbarát csapatunk csaknem két naponta találkozik fővárosunk immáron számunkra leredukálódott három pályáján. Mondhatni mindig jó hangulatban, tiszteletben tartva az esetleges politikai és egyéb különbözőségeket! Nálunk egyébiránt sincs semmiféle megosztottság, csak jó emberek gyülekezetéről beszélhetünk, minek után az évek során a nem ekképpen gondolkozók már lemorzsolódtak közülünk. Most pedig az alap vezér ötletre térek, amit különlegessége miatt gondoltam kiírni magamból. Az említett Mallorca véste be örökre szívembe a hit valódi tartalmát, méghozzá az említett tavalyelőtti páros versenyről lesz a megemlékezésem.

Nos, egy verőfényes őszi napon honfitársammal a negyeddöntőben mérkőztünk egy német-spanyol pár ellen, ahol végül is kettő:egyre győztünk (6:3, 4:6 és 7:5 arányban). Az első szettben meglepetésre jól startoltunk,  mivel 2:1-es állásnál  úgynevezett break előnnyel elkövetkezett volna a térfélcsere – csakhogy ezzel az eredménnyel mint kiderült, csupán én számoltam a salakpályán. A partnerm le is támadott azzal a szöveggel, hogy próbáljak meg koncentráltabban figyelni az eseményekre. Már a versenybíró lekérése forgott abban a pillanatban a fejemben, végső  elkeseredésemben. Az ellenfeleink pedig nem sportszerűen illetve kissé galád módon kihasználták volna a vitás helyzetünket hallgatásukkal. Szerencsére azonban  a nézők sorából egy korrekt spanyol társaság végül kiállt az igazságom mellett, így tovább folytatódhatott a mérkőzés a történteknek megfelelően! Mindenestre ellenfeleinknek nem járt ki a fair play jelző annál inkább sem, mert a német versenyző különben neves teniszoktatóként működik jelenleg is.

Elemezve a leírtakat természetesen kijelenthetjük: tévedni ugyan emberi dolog, de azért olykor egyként is lehet bárkinek igaza a többséggel szemben. Merthogy az ellenfeleink már el is végezték volna a télfér cserét, mire az utolsó pillanatban azért – örökké felejthetetlen élményként – elégtételt kaptam…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék