Vér bíbora színezi újra a földet,
Vad háború ördöge festi meg őt.
Gyakorta kiáltjuk a „Nem, soha többet…”
Ugyan mi is óvja az ellenezőt?
Biz, fegyverek árja mi védi e ’békét’,
De mennyire béke ez, és hihető?
Nem ritka, erőszak okozza a végét,
Mely benne kelő, s onnan tör elő.
Jön kinti segítő válaszadás,
S ez már csata, gyors oda-visszacsapás.
Majd bíbor a vér, mely elontja a földet;
Mily ördögi őrület, újra hogy ölhet.
Oly emberi élvezet, újra ha ölhet!?
Záruba Károly Valér
Egyszerre reped a Föld alattamNyílik az Ég felettem Elhalkult sóhajok távoli hangját Hallom kővé meredten. Szavakba nem öntött gondolat Érintésért...