Gyerekbarát bécsi programok!

Ha szomszédolni szeretnénk egy kicsit, mert a repülőterek embertömegeit nem tartjuk túl biztonságosnak vagy mert a közelbe akarunk menni (nem sokat utazni, ám jól akarjuk magunkat érezni), akkor kiváló úti cél Bécs. Nagyanyáink/dédanyáink mesélték, hogy anno annak idején sokan szinte hazajártak ide. Így ezek alapján is indokoltnak tűnik a következő helyszíni tudósításunk közzé tétele…

A képhez tartozó alt jellemző üres; IMG_20200801_135017-1024x768.jpg a fájlnév

Egyébiránt rengeteg magyar vonatkozásba botlottunk utunk során. Példáúl Mátyás király hozatott csaknem háromezer lucfenyő gerendát, hogy befedjék az ázó Stephans dómot piros-fehér-zöld mázas csempével. Aztán Bécsben nézhetjük meg a Nagyszentmiklósról (Temes megye, közel a mai magyar határhoz) származó kincsünket a Művészettörténeti Múzeumban Románia származási hely aláírással. A Hofburg kincstárában a “Toldi Miklós-os” Nagy Lajos királyunk aranyozott ezüst keresztjével találkozhatunk, az osztrák nemzeti könyvtár kézirat gyűjteményében meg Mátyás király jó néhány Corvinájával, a Csatári Óriásbibliával (1150 táján másolták), hogy csak a legek legjét említsük. Ám ha családdal megyünk sógorainkhoz, akkor adódik a kérdés: merre vigyük az óvodás, kis- és nagyiskolás eleven gyerkőcöket egy városban?
Nos, ennél egyszerűbb dolog nincs. Ha például egy hosszú hétvégére ruccanunk át, akkor már péntek 10-11 felé ott lehetünk a Tenger házában, a Haus des Meeresben. Az Eszterházy parkban lévő egykori németek építette betonbunker legfelső emeletére érdemes felliftezni. A 9. emeleten “lovat váltva”, azaz átszállva a másik liftbe, velünk szemben áll egy búvár – feltörlő rongyra csöpög, a nyakán egy ólom karika. Szélesen vigyorogva megjegyezzük, hogy “ezek szerint nem éhesek a cápák…” S tényleg, láttuk, valóban nem, ugyanis ez a “vakmerő” búvár tisztítja belülről az akváriumok üvegeit, legyen az több emeleten elhúzódó vagy alagutat alkotó üvegfal. A 11. emeleten az étterem-kávézón átvágva megcsodálhatjuk madártávlatból a fővárost. Aztán bepillanthatunk az egykori bunkeri életbe néhány fotót, harci eszközt – némelyik jó rozsdás – megszemlélve. Majd hirtelen témaváltás: hol óriásteknősökre pillantottunk rá ott, ahol épp ácsorgunk, majd egy szinttel lejjebb jutva felfelé kukucskálunk, hol cápaalagúton vágunk át. Számtalan halfajtával (például csikóhalakkal, piránjákkal; korallokkal) majd majmokkal, madarakkal, kígyókkal, békésnek látszó krokodilokkal fotózkodhatunk a dzsungelben, amely három emelten át húzódik

A képhez tartozó alt jellemző üres; IMG_20200802_103843-1024x768.jpg a fájlnév


Az itt eltöltött minimum két óra körüli idő után dinoszauruszokkal akar parolázni a hatévesünk, így a Természet Tudományi Múzeumba vetjük bele magunkat – már régi álma ez a gyereknek. Megismerkedünk a legkülönfélébb kövületekkel, csontokkal, csontvázakkal, dühöngő dínóval – egy buzgón fotózó apuka felé “oda is kap” a robot dínó. A férfi erre nem számít, s megszeppen. Elmosolyodunk az eseten, aztán átvedlünk gyorsan neandervölgyi ősemberré, és máris küldhetjük a rólunk készült sztárfotót a család többi tagjának e-mailben.
Nincs szegény felnőttnek egy szusszanásnyi ideje sem, csak mikor a holdjárgányra lel rá a kicsi, akkor juthat hozzá az elcsigázott kísérő némi megérdemelt láblógatáshoz – ugyanis a gyerek némi energia utánpótlással “örökmozgó”. Egy gyors harapnivaló felé tartva javasolja a kissrác, hogy másnap egész nap legyünk a Természettudományi Múzeumban. De más a tervünk, Schönbrunn, ami után azért beugrunk ide újra a délután vége felé. Folytatjuk a kalandozást többek között a kontinensek szétválasztásával – összeillesztésével, tiszteletünket tesszük a szűk harmincezer éves willensdorfi Vénus mészkőszobrocskánál. Ez a tizenegy centiméter körüli szobor a Barbi baba szöges ellentéte mind kinézetben és mind életcélban, amire érdemes rámutatnunk egy leendő apukának. Egy bő órás barangolás után a gyerek “átszáguld” egy halom termen, és kiköt újra a holdjárgánynál. Ő tudja, hol leli meg. A felnőttnek csak elég gyorsan kell kapkodnia a lábát, hogy ne tűnjön el a gyerek a szeme elől.
Másnap Schönbrunn. Érdemes a kastéllyal kezdeni, mert akkor még friss a kicsi – élvezi is a magyar nyelvű headseatet maga kezelni , és el is újságol egy-két érdekességet, olyat mint “A császármorzsa Ferenc József kedvence! Azt ettünk az oviban!!” . Aztán hihetetlenkedve súgja oda: Erzsébet királynénak arany fogpiszkálója volt! A teljes túra kicsit hosszú neki, így az utolsó néhány termen csak átsétál, de élvezi. Ezután azonnal menni akar a gyerekmúzeumba, de a felnőtt elfáradt, és inkább rábeszéli a panoráma kisvonatozásra. Minden második sorba lehet csak ülni az elővigyázatosság miatt, majd élvezzük, amint végiggurulunk az egész parkon, egy-egy látványosság/érdekesség előtt meg-megállva. Bárhol le lehet erről szállni, hisz a csuklóra kapott pecséttel aznap bármikor visszaszállva folytatjuk az utat. Itt újra föltöltekezhet erővel a szülő, hogy kellő gyorsasággal kövessék fiúkat, lányukat a gyerekmúzeumba. A kislegény azonnal felöltözik ünnepi ruhába, majd felpattan egy paripára (hintalóra) és “elvágtázik” . Aztán játszik, kirakózik: a schönbrunni kertet fakockákból kelti életre, miközben a nagyok nem győznek rácsodálkozni a gyönyörűen kifestett híres Bergl szobákra (Mária Terézia által elfoglalt apartmanok közül a legvonzóbbhoz tartozik), ahol a kicsik belefeledkeznek az újabb játékokba. Portrékon megismerhetik a monarchia királyait, császárait gyerekként, ami a nagyoknak is igen érdekes.
Elfáradva a sok játszásban úgy döntünk, hogy most csokit szeretnénk nassolni, ezért metróra pattanunk, és a közeli Heindl Csokoládémúzeumba megyünk, ahol vagy 250 körüli csokifajtát készítenek. Alapos kézmosás után rögtön torkoskodni szeretnénk a finomabbnál finomabb csokoládékölteményekből, bonbonokból, de ehhez kézfertőtlenítő, plusz kesztyű szükséges. És nem fenn, az emelten történik mindez, ahol a csoki készítés gyártási folyamatába lehet bepillantani, hanem lenn, a pénztárnál. Mindent alaposan végigkóstolunk. A kedvencem, a gesztenyés nincs, hisz most nincs a szezonja a gesztenyének ( az csak néhány hétig áll el), de találunk helyette sok más különlegességet. Aztán megnézzük a néhány perces csoki készítésről szóló filmet magyarul, és máris ismerkedünk a kakaófával, a termésével, ízlelgethetjük a nyers, tört kakaót – ezért nem tennénk egy lépést sem, és élvezettel csorgatunk fehér-, tej- és ét csokit a csoki szökőkútból a kikészített kanalakra. Szagmintákból kitalálhatjuk, milyen csokoládégyártáshoz tartozó alapanyag illatát érezzünk. Aztán tovább olvasgatjuk elmerülve a csoki történetét – mivel magyarul is ki van írva. Megtudjuk, hogy az étcsokoládéban nincs tejpor, a fehér csokiban meg nincs kakaó. Igaziból az nem is csokoládé. Kiderül az is, hogy mintegy nyolc kilogramm csokit majszol el egy osztrák évente. Nem semmi, de ha ez minőségi, mint amilyen a Heindl, akkor semmi baj, “legfeljebb” kevesebbet kell lakmározni másból. A napot a gyermek kívánságára hol máshol, mint a Természet Tudományi Múzeumban koronázzuk meg.
Harmadnap ismét Schönbrunn, mert előző nap kimaradt az állatkert a csillapíthatatlan csoki vágyunk miatt. Az állatkert felé tartva nagyon kacsingat a hatévesünk a sivatagi házra, nem hagyhatjuk ki, bemerészkedünk először oda. “Klein, aber fein” mondja a német, azaz kicsi, de különleges. Igazi sivatagi klíma, növényzet és ott élő állatok – köztük teknősök, madarak, gyíkok, egerek. Többek között ritka emlősökkel, kígyókkal, gőtékkel, levelet cipelő hangyákkal egy igen hosszú, kanyargós üvegcsőben találkozhatunk az üvegkupola alatt. Aztán a pálmaház is bevonz minket, ahol bekukkantunk mind a hidegházba, mind a melegházba, aranyos kishídon átkelve, halakat figyelve, tavirózsára lelve. Aztán jön az állatkert : itt rengeteg magyar szót lehet hallani, sok csemete nézelődik, mászik, futkározik az ügyesítő játszótereken. Sajnos kimaradt a Sissi apartman, a kincstár, a Művészettörténeti Múzeum, de legközelebb remélhetőleg oda is eljutunk.

Hogyan célszerű közlekedni Bécsben? Nem akartunk saját autóval bajlódni a parkolással és a magas parkolási díjakkal, ezért a City Carddal közlekedtünk. A felnőtt számára megvett Bécs kártya ingyenes utazásra jogosít két 17 éven alulit is, ha 18 éven felülivel közlekedik (a városi utazás a gyereknek csak vasárnap ingyenes). Emellett a Bécs kártya jó néhány attrakciónál, étteremnél és borozónál kedvezményt ad. Nagyon szép kiállítású az erről szóló, mindent részletesen leíró brossura is. Fellapozza ezt kisfiúnk az esti mesehallgatás közben, és a kedveskedve hozzá szólót rendre utasította: “Ne most mondd, mert még nézelődök”…majd folytatja: “inkább ezt nézd”, és a másik orra alá dugja a német kis könyvecskét,”itt vannak a metró megállók”…
Bodrog Beáta

tabs-top
More in Utazás
Éljen X. Rama, Thaiföld királya!

Az emberek többségének-ha Thaiföldre gondol- a tengerpart, a gondtalan sütkérezés, a finom ízek és a mosolygó emberek jutnak eszébe. Thaiföld...

Close