Gondolkoztunk már ezen?

Nagyon időszerűnek tűnik az alábbi írás. Mondjuk 2124-ben (száz év múlva), mindannyian el leszünk temetve a rokonainkkal és barátainkkal együtt. Idegenek fognak élni az otthonainkban, amelyek felépítéséért oly keményen küzdöttünk, s övék lesz mindenünk, amit ma birtoklunk…

Minden vagyonunk ismeretlenné és meg nem születetté válik, beleértve azt az autót is, amelyre egy vagyont költöttünk és valószínűleg már csak ócskavas lesz, lehetőleg egy ismeretlen gyűjtő kezében. Utódaink alig fogják tudni, hogy kik voltunk, és nem is emlékeznek majd ránk. Hányan ismerjük nagyapánk apját?

Halálunk után még néhány évig emlékeznek ránk, aztán csak egy portré vagyunk valakinek a könyvespolcán. Néhány év múlva történelmünk, fényképeink és tetteink eltűnnek a történelem feledésbe merülésében. Már emlékek sem leszünk.

Ha egy nap megállnánk, hogy ezeket rendesen átgondoljuk, talán megértenénk, milyen tudatlan és egyszerű volt az álom, hogy mindenfélét elérjünk. Ha csak ezen gondolkoznánk, biztosan megváltozna a megközelítésünk és a gondolataink. Más emberekké lennénk.
Mindig többet akarva, nincs időd arra, ami igazán értékes ebben az életben. Mindezt megváltoztatnám, hogy megéljem és élvezzem azokat a sétákat, amelyeket soha nem tettem meg, azokat az öleléseket, amelyeket nem adtam, azokat a csókokat gyermekeimnek és szeretteimnek, azokat a vicceket, amelyekre nem volt időm. Minden bizonnyal ezek lennének a legszebb pillanatok, amelyekre visszaemlékeznék, elvégre örömmel töltötték volna meg az életemet.

„Néhányan pedig minden napot kapzsisággal, önzőséggel és intoleranciával pazarolunk el. Az élet minden perce felbecsülhetetlen, és soha nem fog megismétlődni, ezért szánj időt arra, hogy élvezd, légy hálás és ünnepeld, hogy létezel!”

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék