Gondolatok a síliften – rekordokkal

A téli sportok sorában vitathatatlanul a síelés vezeti a rangsort a népszerűség illetve az ismertség kategóriájában, ezért nem véletlen a témában egy különleges nap történetét megosztani az olvasókkal. Mindez hazánk legnagyobb és leglátogatottabb sí komplexumához kötődik e sorok írójának, aki immáron bő négy évtizede rendszeres látogatója az Eplényben található – a hivatalos mai nevén – Intersport Síarénának.

A helyszín ismeretében az időpont önmagában is izgalmas, hiszen az 1948-as forradalomra emlékezendő nemzeti ünnepünk előtti vasárnapról lévén szó. Azért a figyelemfelkeltő felvezetés, mert elég ritkán lehet ez idő tájt hazánkban síelni. Főleg nem fél ezer méter alatti hegyvonulaton, nevezetesen a Bakonyban található Ámos-hegy csúcsáról.

Nos, azon a vasárnapon csaknem egész délelőtt esett az eső, így meghiúsultnak ígérkezett a csúszkás tervem. Így az internetezés mellett döntöttem, de a kíváncsiság azért rávitt a honlap élő web kamerájának megtekintésére. Nagy meglepetésemre a nyitás után a harmadik órában már néhány bátrabb síelőt véltem felfedezni a képernyőn. Gyors döntést hoztam, s irányba vettem a szóban forgó helyszínt. Jelesül 13 órától már tucatnyian síelhettünk a négyüléses Sólymon, amelynek a kapacitása amúgy 110×4 fő, azaz teljes kihasználtsággal akár 440 fővel is számolhatunk.

Megjegyzem, olyan sosem történt meg velem a felvonón, hogy 13 kört megtéve mindig egyedül utazgathattam. Most viszont igen, tehát mondhatni kissé unalmasnak tűnt a foglalatosság, hiszen közel száz megszállott bérletest ismerve mindig akad útitárs normál békeidőben. Míg nem véletlenül (mivel a borult időben más ruhába öltöztem) nagy örömömre rám talált Palkovics János sportbarátom, így együtt újabb 13 kör következhetett a zárásig. Hiányoltuk is a megszokott triumvirátusunk alezredes törzsvendégét, akit egyéb elfoglaltsága miatt persze felmentettünk. Természetesen ez által sokkal jobb hangulatban és gyorsabban telt el az idő, mindkettőnk örömére.

Öreg harcosként engem is nagyon meglepett: kitűnő körülmények ajándékozták meg a csekély számú jelenlévőket, akik lelkesedését feltehetően a „nem csak a habot esszük le a tortáról” szlogen motiválta. Következésképpen nagyon sajnál hatják a sí őrültek társasága távolmaradásukat ezen a csodálatos vasárnap délutánon – kora tavaszi kellemes hőmérséklet kíséretében. Ami pedig általánosságban az itteni márciusokon elgondolkoztató, hogy még a haladó sízők sem használják ki a ritkaságnak számító óriási lehetőséget – megalapozott tapasztalatom szerint. Merthogy ilyenkor a délelőttök szinte mindig kiváló minőségben síelhetők, de utána meg az alpesi gleccserekre emlékeztető kásás hó is élvezhető. Ráadásul kellemes hőmérséklet kíséretében és nem a nagy – olykor napi több ezres tömegben.

Ami pedig a rekordot illeti ebben a koronavírus okozta világjárvány közepette, a rózsásnak éppen nem nevezhető korszakunkban: Magyarország a Síarénának köszönhetően talán világrekorddal is büszkélkedhet az amatőrök/nagyközönség kategóriájában, ugyanis az adott szezonban elért eddigi 109 napon üzemeltetett statisztikai adat (március 21.-i zárással meghirdetve) egyelőre nagy valószínűséggel megdőltnek tűnik. S ezért óriási köszönet jár a hátteret biztosító kiszolgálók minden egyes tagjának, vezetőknek és beosztottaknak egyaránt (a takarító személyzetig/a parkolást irányítókig bezárólag)!!!

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék