Gondolatforgácsok az arányokról

Az arányok kérdése régóta foglalkoztatja az emberiséget, elég a görögök és rómaiak bölcsességére utalni. A kérdés azért olyan fontos, mert – úgy tűnik – a 21. század ember elvesztette arányérzékét. Dúl a hedonizmus, a mértéktelenség és lassan félő, hogy ez természetessé válik.

Matematika, művészet

Az arányosság talán legjobban a matematikában érzékeltethető a legegyértelműbben. Erre egy klasszikus példa: A kör kerületének és átmérőjének aránya állandó érték (ezt nevezik π-nek, ami egyenlő 3.14-gyel).

A világos matematikai megközelítés után a fogalom érzékeltetése a művészetek világában sokkal bonyolultabb. Egyszerű megfogalmazásban itt az arány azt jelenti, hogy a kisebb rész úgy aránylik a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész az egészhez. Ezt aranymetszésnek, „Divina proportió”-nak, azaz isteni aránynak nevezték latinul. Ha az aranymetszés szabályait tudatosan alkalmazzuk, akkor az alkotásból – ami lehet szobor, kép, épület stb. – valami megmagyarázhatatlan nyugalom, egyensúly árad. Egy szobor, egy festmény, egy épület lényegében akkor szép, ha megfelel az aranyszabálynak.

Az ókorban (de később is) a művészetben az arány fogalmát és megjelenését az emberi alak megformálásában testesítették meg. Az emberi test, a testalkat arányait régóta tanulmányozták, s bizonyos testrészeket (fej hossza, talp hossza, test magassága) vettek alapul az arány érvényesítéséhez. Az ókori művészet kereste a középarányt. A görög művészetben középarányt állapítottak meg, s annak figyelembevételével alkotott mintaszobrot kánonnak nevezték el, mely sokáig a művészeteknek mintaként szolgált. Az arányt akkoriban szimmetriának nevezték el, aminek napjainkban persze már más értelme van. Kétségtelen, találóbb volt a rómaiak (nevezetesen Cicero) által alkotott szó az arány elnevezésére – proporció.

Az emberi test arányait az ókoriak, főleg a görögök az építészetben fokozottan figyelembe vették („geometriai arányosság”).

A festészetben ugyanolyan fontos volt az arányok ismerete és az alkotásokban való érvényesítése („isteni arányok”). E szerteágazó téma gazdagságának érzékeltetésére elég csak Leonardo da Vinci festészetének tanulmányozása.

Nemcsak az irodalomban – másutt is

Az irodalomban, költészetben – főleg korábban – az arányok betartásának nagy jelentőséget tulajdonítottak, igaz teljesítése, azaz a „tetszetős méret” betartása nehéz feladatnak bizonyult. Legjobban talán a drámák szerkezetében érvényesült az arányosság, amikor is az egyes felvonások és jelenetek közötti arány szinte kiszámítható volt.

Az arány nemcsak a művészetek, irodalom világában nyert létjogosultságot, de áthatja napjainknak minden területét és cselekedeteinket is. Azaz ha igyekeznénk a túlzásokat elkerülni, a lehetőségeink figyelembevételével cselekedni, ez elvezetne a mértéktartáshoz, a mértékletességhez, ami összhangban van az arányok fogalmával, de kifejtése fejezeteket, könyveket venne igénybe…

Az arányok betartása etikai megközelítésben számos kérdést vet fel. Elgondolkoztató és „nem igazság” az (azaz nincs arányban), hogy pl. valakire aránytalanul nagy terhet ró az élet, vagy ellenkezőleg egyes „szerencsés emberek”aránytalanul nagy előnyökhöz jutnak (pl. lottó ötös). Azaz az iménti példa szerint nincs egyensúlyban a túl nagy teher és túl nagy szerencse.

Az élet minden területén

Az arányosság az élet más területeit is átszövi. Gondoljunk csak az unos-untalan hangoztatott arányosság elvére az uniós hatáskörök gyakorlásában vagy a büntető jog alapelveiben való érvényesítésére. Messzebbre evezve hazánktól gyakorta hallani a romániai magyarság jogos sérelmét, miszerint Romániában nem érvényesül az etnikai arányosság elve.

Ideális lenne, ha sikerülne az életben és annak minden területén harmóniát kialakítani, elősegítve az arányosság érvényesülését. A végső következtetésként megállapítható, hogy az élet minden területén az arányosság fontosságának tudatában kellene törekedni az arányok minél tökéletesebb betartására. Ez pedig elvezet a tökéletességre való törekvés fogalmához, melyben az arányok érvényesítésének kulcsszerepe van. De ez egy a gyarlóságra hajlamos átlagembertől hogyan várható el? Ki tudja?

Dr. Kölcsei Tamás – Dr. Kővári Marietta

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék