Feszty Árpád omladozó ógyallai kastélya

Feszty Árpád nevét nem kell bemutatni, elég csak a szinte minden magyar által meglátogatott ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban a „Magyarok bejövetele” című monumentális körképére utalni. Számos igen híres festménye mellett hírnevét házasságával is növelte, mivel nem kisebb személyt, mint Jókai Mór unokáját, Laborfalvy Rózát vette el feleségül. A sikerekben oly gazdag festő a most Szlovákiához tartozó Ógyallán (szlovák nevén Hurbanovo) született, abban a kastélyban, melynek keleti szárnyát Fekete Lívia, a Feszty-család egyik leszármazottja örökölte. Vele beszélgetünk a „helyszínen”, Ógyallán. 

– Milyen rokonságban is volt Feszty Árpáddal?   

– Feszty Árpád testvére volt dédnagyapám, akinek a lánya, Feszty Edit festőművész volt a nagyanyám.   

– Honnan ered a szép hangzású Feszty családnév ?   

– Üknagyapám Feszty Szilveszter helybeli földbirtokos 1861-ben vásárolta meg a kastélyt Babócsay bárótól, melyet 1907-ben klasszicista stílusban átépíttetett. Üknagyapám eredeti neve Rehrenbeck, tehát német nevű volt, de magyar érzelmű lévén magyarosította azt. És hogyan? Üknagyapámnak, tehát Rehrenbeck Szilveszternek a beceneve Veszti (bácsi) volt. Ebből a szóból szinte önkényesen alakította ki a Feszty nevet.

– Ennyire magyar érzelmű volt a neve alapján bizonyára német származású őse?   

– Igen. Ferenc Józseftől magyar nemességet és nemesi előnevet is kapott.   

– Borzasztóan lehangoló látványt nyújt a kastély jelenlegi állapotában. Fénykorában ugye itt töltötte gyermekéveit Feszty Árpád!   

– Igen. Öt éves koráig itt lakott, itt tanulta meg gyermekkorában a rajzolás alapjait egy a nyaranta náluk megszálló vándorfestőtől. Ez az élmény meghatározó volt élete alakulására. Innen korán elkerülve tanulmányait később többek között a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatva nyaranta rendszeresen visszatért ide, hogy inspirálódjon!   

– Még hol folytatott festészeti tanulmányokat?   

– A bécsi Képzőművészeti Akadémián is tanult, ahonnan az akadémia prominens vezetőjét is meghívta itteni kúriájukra, s vele hosszabb időt is eltöltött itt.   

– És mi lett a kúria sorsa?   

– Az 1945-ös államosítás után „természetesen” a Feszty-családot innen kitelepítették, az elkobzott ingatlanban raktárt és szakintézetet alakítottak ki. A jobb állapotban maradt nyugati szárnyban óvoda és könyvtár működött. Ezt a részt nagybátyámék még 1973-ban visszakapták, így a Fesztyek ide visszaköltözhettek.   

– És mi lett a keleti szárnnyal? Az kinek a tulajdonába került?   

– A rendszerváltás után 1990-ben a család visszakapta. Szétosztáskor Feszty Edit fia,Peller István- Mátyás,az én édesapám tulajdonába került az épület, melyet az oda korábban betelepített, alkalmazkodásra képtelen lakók borzasztó állapotba hoztak.   

– Tönkretették?   

– Olyannyira, hogy még a tetőoszlopot is eltüzelték, így az egyik épületrész már nem bírta a terhelést, összeomlott. Ez a látvány tárul elénk, amint a járdán állva rátekintünk az összeomlott részre. Elszorul a szívem, nem is szeretek erre járni! 

– Megértem. Tudtak valamit tenni a keleti szárny megmentésére? Mint említette, a nyugati szárnyat az idő megkímélte, ott jelenleg is Feszty-leszármazottak laknak. De az ön édesapja ,Peller István után örökölt rész, a keleti szárny borzasztó állapotban van. Egy vagyon kellene helyrehozni, de ki győzné azt!?   

– 2013-ban pár helybeli magyarral megalapítottuk a Feszty -kastély keleti szárnyának megmentéséért egyesületet és háromszor nyújtottunk be pályázatot a kulturális minisztériumhoz. Hiába. Igaz, kisebb támogatás azért érkezett! A megyei önkormányzattól egyik alkalommal 4000 eurós támogatást kaptunk a kastély környezetének a rendbehozatalára.   

– Hát ez a semminél több, de a látottak alapján ennek akár százszorosa sem lenne elég a kastély rendbehozatalára.   

– Az iménti összegből az elburjánzott növényzet és ecetfák felszámolására, a rozsdás csatornaereszek eltávolítására, s az ablakok falemezekkel történő lefedésére futotta.  

– Az ennyi gondot okozó épülettől nem akartak egyszerűen megszabadulni? Eladni? Netán felajánlani „valakinek”?  

– Apámék idejében, igaz, jelentkeztek vevők, de a Feszty névhez méltatlan célokra (pl. kocsma ) használták volna, amihez mi, Feszty-leszármazottak nem adtuk volna a nevünket. Korábban még a városnak (Ógyallának) és a műemlékvédelmi hivatalnak is felajánlottuk. Nem kellett nekik !  

– De miért nem?  

– Minthogy a kastély műemlékké lett nyilvánítva, így azt eredeti formájában kellene visszaállítani szigorú előírások mellett horribilis összeggel számolva. Így szóba sem került a helyrehozatala, mindenki visszariad ettől, ráadásul kötelező önrészt is fel kellene mutatni.  

– A pályázatok kitartó beküldése talán egyszer csodát hoz és megvalósul az álom: a kastély helyreállítása. Ha ez a csoda megtörténne, mivel lehetne életet lehelni a kastélyba?  

– Miként korábbi ilyen újságírói kérdésre válaszoltam: galériát, a felvidéki magyar képzőművészek számára művésztelepet létesítenénk. Szimpóziumokat lehetne itt tartani. Egy kicsit a régi időket, Feszty Árpád korát felidéző művészi találkozók helye, kulturális központ lenne. De ez csak egy szép álom! Dermesztő hideg járja át szívemet a jelenre gondolva, elszörnyedve az összeomlott rész, a primitíven lefedett ablakok látványán és még attól is rettegve, hogy a középrészen beomló falak a járdán közlekedőkre veszélyt jelenthetnek. Ez a jelen! És ehhez mit lehet szólnom?

-Megértem. Köszönöm lapunk nevében, hogy a szívét joggal fájlaló beszélgetésre vállalkozott. Csak annyit mondhatok: bízzunk a csodákban!

Dr.Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék