Fényképezőgéppel – FÖLD FELETT ÉS ALATT!

Az építészet képi dokumentációjának egyik ismert szaktekintélyét, Szikszay Ágnes fotóművészt kérdeztük alkotó munkásságáról, különös tekintettel legnevezetesebb képeiről és kiállításairól. Ám a szónál többet mondanak ragyogó felvételei, melyekből ízelítőül néhányat bemutatunk Olvasóinknak.

– Vágjunk a dolgok avagy a téma közepébe: hogyan indult a pályája?

 – Szakvizsgámat 1983-ban szereztem és még abban az évben alapító tagja lettem a Budapesti Városvédő Egyesületnek, s 1994-től tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművész Tagozatának. Fő érdeklődési területem különböző belső terek, főleg templombelsők, Árpád-kori templomok fényképezése.

 – És hogyan került  a FÖMTERV-be?

 – Nos, 1988-ban kezdő fotósként léptem be a FŐMTERV-be, ahol eleinte egy irodában rajzolóként dolgoztam, de mivel értettem valamennyit a fényképezéshez, egy-egy képi dokumentációt is rám bíztak.  Cégünk fotósa az alapítás évétől, 1950-től Domonkos Endre   volt, aki  sajnos csak rövid ideig, de tanítgatott, hogyan kell képileg megfogalmazni a mérnöki munkát. Majd 1992-ben Bandi bácsi halála után szó szerint a mély vízbe kerültem, a fotólabort rám bízták. Most már egyedül kellett megfelelni a kihívásnak, folytatnom kellett azt a munkát, amit az elődöm elkezdett. Amikor ide kerültem, azt sem tudtam, mit jelent az építőmérnöki munka, de lassan megtanultam, hogyan  kell láttatni (!) azt, amit ők szeretnének. Tudtam, hogy a tervező fotósaként szinte mindenhova be, el  és feljuthatok. És ezt ki is használtam.

– Látszik, sikeresen vette ezeket az akadályokat, mert az emlékezetes, nagy sikerű  tavalyi kiállítását megelőzően számos önálló kiállítása volt. Nem csak Magyarországon, hanem külföldön is (többek között Angliában).

 – Valóban, ez így van. Ha még elmondhatom, képeim jelentek meg a Tájak korok múzeumok kiskönyvtárában, az Európa Nostra Díjas alkotások, a Campus Budapest, valamint a Kossuth Kiadó és néhány szakmai kiadó könyvében.  Egyébiránt 2014-ben pedig a Mádi Zsinagóga oltáráról készült fotómból bélyeg jelent meg.

– Mondana pár szót a tavalyi kiállításáról, amely 30 év munkásságát átölelő tevékenységéről adott látványos áttekintést, s amelyen lapunk, a Rekreátor Magazin képviseletében mi is ott voltunk? 

 – Ezen a dokumentatív kiállításon az építés olyan titkait szerettem volna megmutatni, amelyek sokak számára rejtve maradnak, de amelyekben az élet különös ajándékaként nekem részem lehetett.

– Mik voltak a legnagyobb szakmai élményei?

– Részt vehettem a Szabadság híd és a Margit híd műemléki felújításában. Utóbbinál testközelből láthattam a majd hetven éve a víz alatt szunnyadó felrobbantott roncsokat. Átmehettem a Duna alatt 22 méter mélységben sajtolt 1.4 méter átmérőjű csatornában. Utazhattam a 4-es Metró fúrópajzsában, mikor az alagutat építették, felmászhattam toronydarura, hogy jobban láttathassam a formálódó metró megállókat. Láttam hagyományos és gépesített vasútépítést, amikor egyszerre szedték fel és tették le a síneket. Tudom, hogy mi van a burkolat alatt, de a burkolatot és a villamosvágányokat is láttam elkészülni.

– Még milyen emlékezetes eseményekre gondol vissza szívesen?

 – Voltam autópálya építkezésen, amikor a szántóföldből úgy nőttek ki a hidak, mint a gombák és közöttük elkészült a grafitszürke útpálya. Láthattam hidat csúsztatni és állhattam a teflonszalag mellett. Fotózhattam helikopterből, fölemeltek kosaras kocsival 50 méter magasságba a Pentele híd íve fölé, és ott lehettem a beúsztatásnál, amikor a 10.500 tonnás acélhíd úgy látszott, mintha gyufásdobozként fordulna el a Dunán. Sok szép élményben volt részem és közben nagyon sokat tanultam.

-. A fotózás mellett még milyen szakmai munkát végzett?

– A fotózás mellett a már meglévő archívum kezelését is folytatnom kellett. Az alakulás évétől, 1950-től minden munkánkat dokumentáljuk, így hatalmas képanyag gyűlt össze. Közel 300 ezer  fotónk van, ennek több mint a fele analóg felvétel, melyet egy kollégánk évek óta digitalizál. Bő másfél évtizede (2004-től) kellett áttérnem a digitális fényképezésre, ettől az időponttól a fővárosi és a vidéki kivitelezéseken készített fotóim meghaladják a 130.000-et. Az országban egyedülálló céges archívumunk van, ami megmutatja a főváros és az ország néha többszöri átépülését. Az anyag a folyamatban lévő szkenneléssel együtt napra kész. Büszke vagyok, hogy ennek a kivételes archívumnak a létrehozásában közreműködhetek.

– Gratulálunk gazdag alkotó munkájához. Köszönjük a beszélgetést, egyben a lapunk részére bocsátott rendkívül érdekes pár felvételét. Ezek magukért beszélnek….

Dr. Kővári Marietta

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék