Félszáz esztendős a világbajnok

Ábrahám István csaknem egész életében a vízipólónak szenteli napjait az Oázis nevű Szenior világ és Európa-bajnok frontembereként. Jóllehet négygyermekes családapaként – ahogy mondani szokás – volna még mit a tejbe aprítani. Ám rendhagyó módon a balatoni nyaralójukban közel százan (barátai és tisztelői körében) ez idő tájt  ünnepelhette 50. születésnapját. A különleges esemény kapcsán ragadtam tollat, megérdemelten elismerve/méltatva  megszállottságát a csodás sportágban.

Talán kevesen tudják azt a tényt, miszerint lélekszámarányosan a világ talán legnagyobb vízi sport országának számítunk. Ezen belül is a vízilabda élsportjában kiemelkedő a magyarok teljesítménye, mivel kilencszer jegyezhették be kis hazánkat olimpián a dobogó legmagasabb fokára.

 Ezen apropó tovább indokolja, hogy a magazinunk sport rovatában mindig kiemelt figyelmet tanúsíthattunk az Oázis szenior csapatának eredményei ránt. Természetesen a sajtó orgánum keresőjébe írva a nevüket, az érdeklődő további információkhoz juthat szerepléseiket illetően.

 Nos, ezúttal csupán azért állunk meg egy pillanatra a kerek jubileumi évfordulón, mert valójában ez a mérföldkő nagy jóindulattal és optimizmussal – egy emberöltőt tekintve – a földi élet második felvonásának kezdete. Na jó, kis bruttósítást feltételezve, habár a tudomány jelenlegi ütemének felgyorsulásával talán nem is vagyunk messze a 100 éves átlaggal számolandóan. 

Szóval a kis történetünk egy augusztusi vasárnapon úgy indult, hogy István barátomat teljesen más ügyben kerestem telefonon. Erre úgy reagált, hogy pont most van a balatoni villájukban az említett esemény megemlékezése. Viccesen csak úgy vágtam ki magam a fura helyzetből, hogy már a saját születési dátumaimra sem emlékszem. Ráadásul valóban  alkalmatlan és méltatlan vagyok e tulajdonság (mármint a figyelmesség) hiányában minden fajta megemlékezésre.

Természetesen megbocsátotta a bűnömet a hősünk, így pluszként ezúton is kívánunk neki – szerkesztőségünk és a fanklubosok nevében is – leginkább jó egészséget a további sikereihez. Merthogy a BVSC országos hírű uszodájában (hetente olykor kétszer is) találkozhatunk vele és a jó hangulatú csapat szimpatikus tagjaival – nyilván az edzéseik kapcsán. Persze csak a szaunában szoktunk jókat beszélgetni a vagány srácokkal, akik csupán szerelemből áldoznak (40 + os korosztályban) a nemzetközi skalpjaik gyarapításáért…

Szalay Attila

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék