FELMEGY A RACOON A MEGGYFÁRA

Az Egyesült Államokban, a Michigan- Egyetemhez tartozó, Nemzetközi meggy- gyümölcsösben szokatlan jelenséget látva, az ismert magyar népdalból rögtönöztem: Felmegy a mosómedve a fára, a meggyfa tetejére, lerázza a meggyet…. Lefordítva: „The racoon goes up to the tree, to the top of the cherry tree, shakes off the cherries….”

A történet ott kezdődött, hogy Édesanyám, Budapesten a Kertészeti Kutató Intézetben a meggyfajták különböző kórokozókkal szembeni ellenállóképességét (rezisztenciáját) vizsgálta. Amerikában nem őshonos a meggy, ezért Amy Iezzony Professzorasszony Európát bejárva gyűjtötte össze a meggyfajtákat és az USA Michigan-i Egyetemen egy Nemzetközi meggyültetvényt telepített.

A rezisztenciát csak Amerikában lehetett vizsgálni, mert Amerikában van olyan kórokozó, amelyik Európában még ismeretlen, karantén. Ezért utaztunk East-Lansing-be 1992 tavaszán, a meggyvirágzás előtt. Az egyetemi Campus területén a Spartan Village-ben, laktunk és 10 évesen, ott jártam egy Nemzetközi iskolába. Szabad időmben gyakran jártam a gyümölcsösben is. A meggy érés kezdetén szokatlan dolgot tapasztaltam: a meggy-ültetvény körbe volt véve 1 m magasságban egy drótkerítéssel, amibe gyenge áramot vezettek. Arra szolgált, hogy a rendkívül kíváncsi, érdeklődő mosómedvék bejutását megakadályozza. A mosómedvék a mókusokkal együtt nagyon kedvelt szabadon szaladgáló kedvencek voltak, de a kísérleti ültetvényben nagy kárt okozhattak volna. A villanypásztor nem ártott a mosómedvének, de megijedtek és elkerülték a védett, kísérleti ültetvényt. A számitógéppel mi még csak akkor ismerkedtünk, de az Egyetemen, a Könyvtárban, és az 5 osztályos iskolában is mindenki szabadon használhatta. Járhattunk az uszodába, botanikus kertbe. és egy természetvédelmi terültre, ahol szabadon növekedhettek a növények, fák, virágok, szabadon élhettek az állatok. Az emberekre vonatkoztak a szabályok, semmit nem lehetett bevinni és semmit nem lehetett kihozni. Autó, de még a kerékpár behajtását is megakadályozta egy speciális kapu. Egy felmérés után az 5. osztályba iratkozhattam be. Az Osztályfőnök bemutatott, hogy Európából, Magyarországról, egy Michigan-hoz hasonló méretű, és földrajzi fekvésű országból érkeztem.

Erre egy fiú felpattant, hogy ő is magyar. Ugyan magyarul nem tud, de az apukája Magyarországról jött, még 1956-ban. Így hamar megvolt a barátság Tomival, még az év végi ballagáskor is együtt vittük a Hungary táblát.

Az iskola dicséreten alapult. Itthon nem voltam jó a rajzórákon, nem is szerettem rajzolni. Ott minden rajzomat megdicsérték, és vagy ott tették ki a táblára, vagy dicsérettel küldték haza. A többi tantárgy – még az angol – oktatása is így történt. Több dicséret és biztatás, mint szidás! Az első nap az asztalomra tettek egy könyv, füzetcsomót és író- és rajzeszközöket. A nap végén szépen összecsomagoltam és indultam haza. Tomi kérdezte, hogy miért nem hagyom ott a fiókban! Az Osztályfőnök is ezt kérdezte Anyukámtól. Válaszunk, hogy másnapra tanuljak, készüljek. Tanulni az iskolában kell, otthon játszunk, sportoljunk. De ha úgy érezzük, hogy ez szükséges, kapunk egy másik csomagot, ne kelljen nap-mint nap hurcolni ide-oda! volt az Of válasza. A játékok is különböztek: Egyik nap az volt az üzenő füzetben: A gyerekek másnap vigyenek magukkal tyúk-tojást. Készítettem a kemény-tojásokat, a többiek nyers tojásokat vittek. Két sorban szembe állva dobáltuk egymásnak. Aki nem tudta elkapni, annak a ruháján tört szét, jellegzetes foltot hagyva. Volt nagy nevetés. A meggymag-köpő versenybe a Szülőket is bevonták. Hazatérve nem próbáltam ezeket a játékokat bevezetni az iskolámba. De azért a „több dicséretet – mint szidást” módszert a hazai oktatás is alkalmazhatná! „De nehéz az iskolatáska…” dalszövegnek jó, a gyerek hátaknak, vállaknak nagyon rossz.

A népdal eredetiben:
Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,
hogy nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,
lerázza a meggyet, Te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe.

Angolul:
What are we doing, my baby, what are we doing, my baby, it has become a habit
that they don’t pick cherries, they don’t pick cherries in a covered basket.
The young man goes up to the tree, to the top of the cherry tree,
shakes off the cherries, and you, my baby, pick them for your pink apron!

Tóth Zita Klára

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék