Eszünk-e majd rovarokat?

A világ népességének rohamos növekedése, a fokozódó környezetrombolás, klíma felmelegedés velejárójaként a világ számos országában döbbenetes mértékű az éhezés. Érthető, hogy a „hagyományos élelmiszerek” vészes hiányában az ehető rovarok fogyasztása az éhínséggel sújtott ázsiai, afrikai országokban előtérbe került. Igaz, számos országban hagyománya van a rovarfogyasztásnak, ahol főleg nem az éhezés miatt, hanem ínyencfalatoknak számító rovarokkal gazdagítják az étrendet. Nálunk, a civilizált Európában hogyan tudna teret nyerni, netán meghonosodni rovarfogyasztás? Ez a kérdés a hazai tudományos TV-műsorok egyik kedvenc témájává lépett elő.

Tápláló, gazdag fehérjeforrás

A gazdag fehérjeforrás mellett vitaminokat, egyéb tápanyag-komponenseket is tartalmaznak. Így pl. nagyon sok helyen fogyasztják a dús fehérje- és kalóriatartalmú hangyatojásokat, melyek gyűjtésére már egy speciális módszert is kidolgoztak. A sült hangyatojás íze nagyon hasonlít a garnélarákokéhoz, s igen könnyen emészthető. Ha esetleg mosolygunk azon, hogy mennyi parányi hangyatojást kellene összeszednünk ahhoz, hogy jól is lakhassunk (feltéve, ha van gusztusunk hozzá…), akkor érdemes egy nagy testű, nálunk is jól ismert, elterjedt bogár, a lisztbogár lárvájára „átváltani”. Tény, hogy a táplálkozásra felhasználható rovarok energiatartalma hasonló a hagyományos friss húséhoz, kb. 500 kalória 100 g szárított termékben.
Előnyük, hogy alacsony tápanyag-, kalória- és zsírtartalommal rendelkeznek, fehérjetartalmuk viszont vetekszik a húsokéval. Ráadásul olyan aminosavak is megtalálhatóak bennük, melyek például a növényi fehérjékből hiányoznak, jóllehet a szervezet számára nélkülözhetetlenek.

A rovarfogyasztás hagyományai

Az európai ember a rovarokat, bogarakat jobbára nem is tekinti tápláléknak, inkább kipróbálandó egzotikus ínyencfalatnak. Az ősi hagyományokat őrző afrikai, dél-amerikai stb. törzsek táplálékának még ma is fontos részét képezik a rovarok, bogarak, hernyók, lárvák stb.
A lábától megfosztott szöcskéket, sáskákat az arabok nyersen és megfőzve is rendszeresen fogyasztják (amihez nekik innen a távolból jó étvágyat kívánunk…).
A dél-amerikai és az ausztrál bennszülöttek a korhadt fák kérgét szinte mindig lehántják, hogy az alatta levő lárvákat, kukacokat összeszedjék.
Mintegy kétmilliárd ember rendszeresen fogyaszt rovarokat – sütve, főzve vagy akár nyersen.
Különösen Thaiföldön és Kínában nagy hagyományai vannak a rovarok fogyasztásának, de a Föld több részén is vannak népek, népcsoportok, melyek jól ismerik a rovarokat és azok táplálékul történő felhasználását.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete újabban erőteljesen támogatja a rovarok fogyasztását abból kiindulva hogy több mint 1900 ehető rovarfaj él a bolygónkon.

Kisebb ökológiai lábnyom

Ismeretes, a hagyományos mezőgazdasági élelmiszer-termelés ökológiai lábnyoma ilyen nagy. Ezért is lenne előnyös olyan új élelmiszer-termelési lehetőségekkel élni, melyeknek köszönhetően a haszonállat-tartással járó klímafelmelegedés nem növekedne tovább(azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése következne be). A hagyományos állattenyésztéssel igen nagy a víz, energia, földterület igénybevétel, az újszerű „rovargazdálkodás” viszont igen kis ökológiai lábnyomot hagy maga után. A rovarok szaporítása, tenyésztése igen kis föld(terület)igényű. Ráadásul a szerves hulladékot is fel lehet használni tenyésztésük során. Így például 2 kg élelmiszer-hulladékból 1 négyzetméteren 1 kg fehérjét is lehet nyerni a rovartenyésztés során. Egyes rovarfajok 70%-os hatékonysággal nyerik ki a fehérjét a hulladékból.

Lisztkukac és egyebek

Számos rovarfaj (főleg lárvája) jön számításba a tömeges tenyésztéshez. Így pl. közkedvelt az előbbiekben már említett hangyatojás. De a hangyatojás egyenkénti szedése időigényes, fárasztó tevékenység, ezért célszerű a gyűjtésükre a “tajgai módszert” átvenni: Az erdőkben is található kisebb-nagyobb hangyabolyok mellé leterítünk egy PVC fóliát vagy sátorlapot, de a célnak akár még egy poncsó is megfelel. Néhány ágat teszünk rá úgy, hogy az annak mindössze kb. 1/3 területét foglalja el. Az ágakra úgy hajtjuk rá a poncsót, hogy pár cm-es hézag maradjon a felhajtott poncsó és a földön maradt esővédő között. Ez után a hangyabolyt megbontjuk egy ásóval, és a hangyatojások elérésekor a földet a tojásokkal a poncsóra szórjuk. A hangyák a felszínre került tojásokat néhány perc alatt beviszik a ponyva alatti árnyékos részre. Innét már csak a tojásokat kell összeseperni.
A hangyatojásnál jóval nagyobb „falatot” nyújtó ehető rovarok közül érdemes megemlíteni másokat is: tücskök, sáskák, pillangófajok, büdös bogarak, méhek, darazsak lárvái.

A hazai TV-ben is gyakran bemutatott és a legígéretesebbnek tűnő rovartenyésztést a lisztbogár lárvájának tenyésztése jelenti. Maga a bogár 1,5-2, a lárva bebábozódás előtt 2- 2,5 cm m hosszú. Tenyésztésükhöz használjunk egy minimum 60×50 alapterületű 30 cm magas edényt, ami lehet fa, műanyag vagy üveg. A tartóláda tetejét szúnyoghálóból érdemes készíteni a megfelelő szellőzés biztosítása végett. Mindenképpen le kell fedni az edényt a kifejlett bogár elrepülésének megakadályozására.
Kb. 350g tápkeveréket helyezzünk be, ami lehet tiszta búzakorpa. Ha azt akarjuk, hogy állataink jól fejlődjenek érdemes búzaliszt, zabpehely, korpa és sörélesztő tápanyag keveréket használni.
De kenyérmorzsát is tehetünk a tápkeverékbe. Kezdésnek 800-1000 db hernyót helyezzünk a keverékbe. Hetente adjunk nekik néhány vékony szelet almát, répát, krumplit.


Fogyasztják majd Európában, esetleg nálunk is ?

Természetesen az élelmiszerbiztonsági előírások, az esetleges allergiák fellépése és maga a jogi szabályozás kérdései tisztázásra szorulnak. Az EU-ra vár, hogy az egyes tagországokban mit és miként lehet tenyészteni és milyen termékeket lehet belőlük gyártani. Az biztos, hogy a fokozatosság érvényesítése elengedhetetlen az európai fogyasztók jogos idegenkedésének leküzdéséhez. Tehát, nem lehet majd egyszerre bevezetni. Elsőként a könnyen tenyészthető lisztbogár szárított lárvájából nyert lisztet kis adagokban keverik be. pl. burgerekbe, süteményekbe úgy, hogy a fogyasztó azt az ízben észre se fogja venni. Hazánkban tehát hiába lenne helyük az egészséges táplálkozásban, ahogy egy neves hazai dietetikus fogalmazta: Magyarország több okból sem befogadó. Ennek egyrészt civilizációs okai vannak, másrészt az emberek nagy része primitív cselekedetnek tartja a rovarfogyasztást. Mivel ezen az éghajlaton (=nálunk) lehetővé vált a jól működő mezőgazdaság kialakítása, ezért nem szorultunk a rovarok által nyújtott fehérjeforrásokra, nem vagyunk ehhez hozzászokva. Egyelőre tehát bízhatunk a hazai mezőgazdaság termelési sikereiben, hogy elegendő „hagyományos” élelmiszer jut asztalunkra. De ki tudja, meddig tart ki a rovarfehérje-fogyasztással szembeni viszolygásunk? Talán észre sem vesszük, hogy lassanként milyen rovarétel-nevek lopódznak be az európai étlapokra. Jelen írás nem tud erre választ adni, noha a téma összetettségének érzékeltetésére igyekezett összehordani “tücsköt-bogarat”….
Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék