Építs várat téglánként

Az alábbi írás olyannyira remekre sikeredett, hogy az őszinte tapasztalatokat – ugyan kissé lerövidítve – szinte változtatás nélkül adjuk közre olvasóinknak, a szerző iránti tiszteletünk jeléül. Természetesen azzal a céllal, hogy remélhetőleg lesznek követői, merthogy példaértékűnek is tekinthető ennek szellemisége…

Építs várat téglánként, méghozzá egy olyan várat, ami egyensúlyt teremtő menedék lesz számodra! A futás ilyen! A futás örök és mindig segít a mérleg jó oldalára billenni. Vannak nehéz percek, vannak, amikor feladnám, amikor egy csepp porcikám sem kívánja, amikor ebben sem lelem meg békességemet.

Futottam már dacból, futottam már sírva, szenvedve úgy, hogy térdre borultam, ám a sötétség a barátom volt, s futottam úgy, hogy világosságra vágytam. Sőt, futottam fáradtan és olyan flow élményben, ami csoda volt. Ezekből mindig tanultam, minden helyzetben építkeztem! Mindig akartam, hogy jobb legyek, de beláttam, csakis önmagammal kell versengenem: a nehéz pillanatokkal, a boldog emlékekkel és másodpercekkel, a lélek harcáért….

Ám mindig velem van az a futócipő. Elmondhatatlanul sokat köszönhetek neki: érzések kavargása futás közben, tenni a lépéseket elsősorban magadért! Volt már sérülésem több futás közben, de sosem gondoltam azt, hogy sosem veszem fel újra a futócipőmet. Akartam és vágytam, hiszen tettem érte. Szerencsés vagyok, hogy csinálhatom és példát közvetíthetek vele, merthogy a futás egy segítséget nyújtó “sport”. Óriási hála van bennem, hogy elindultam ezen az úton. Valójában annyi mindent kaptam tőle és tudom, hogy sok mindent fogok még átélni: harcot, büszkeséget, elégedettséget, izzadtságcseppeket, érzelmi hullám vasútat, barátokat, mosolyokat – álmokat és azok megvalósítását (óriási hitet)…

A futócipőim mindig a támaszaim, s mindig velem vannak. Még akkor is, amikor csak néztem és anno a kifogások erősebbek voltak …Nem a kényelmes kanapé vonzott, nem a lustaság, hanem egyszerűen a lelkem elfáradt és kellett egy kis idő, amire átbillentettem magam ezen a holtponton! Ami sajnos sokszor beköszönt újra és újra, de ennél erősebb vagyok. Mert akarom illetve tudom, hogy anélkül nem az a nő lennék, mint aki most vagyok. Akinek tudom, támogatom és mellette vagyok, irányt mutatok. De szerintem a legfontosabb, hogy csináld és minél több kilométert pakolj bele bármilyen csodacipődbe. Légy saját harcod legnagyobb hőse és saját magad legjobb főhőse/főhősnője…

A futás egy életérzés, egy szerelemsport! Hiszen minden körülmények között megtalálod benne a motiváló erőt! Fuss szívből, fuss szabadon, fuss sírva és kacagva, fuss boldogan és szomorúan avagy dühből – fuss, mert jobb lesz minden! Fűszerezzétek meg napjaitokat futásokkal, edzésekkel, sétával, bármivel, de a legfontosabb, hogy légy nagyon büszke magadra minden pillanatban! Hajrá, veletek vagyok én is!

Hálás vagyok, hogy csinálhatom a futást, a mozgást! Élvezzétek ti is nagyon és mozogj a komfortzónán belül vagy kívül, de ezeket a pillanatokat úgy éld meg, mint megannyi csodás ajándék!

Bodnár Dóra

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék