Elmesélem, mi történt velem

Nem akartam megírni ezt a könyvet, eszem ágában sem volt.
Írtam eleget több évtizedes újságírói munkám során. Másokról, másoknak, sok százat. Nekem ezt dobta a Sors: járjam be a nagyvilágot, gyűjtsem össze kivándorolt honfitársaim életútját. Írjak erről könyveket, újságokat, őrizzem meg emléküket az utókornak, és helyezzem el az egyetemes magyar kultúra értéktárában. Közben szervezzem meg világméretű közösségüket, és csináljunk együtt százszámra kapcsolatépítő, élmény dús rendezvényeket…

Őszintén szólva, megteltem az életrajzi történetekkel, mint a déli busz.
Saját történeteimet megtartottam magamban és magamnak.
Amúgy sincs izgalmas életutam. Nem vándoroltam ki kalandvágyból, nem lettem milliomos, nincsenek világraszóló találmányaim, nem szerveztem pártokat és párokat, nem voltak botrányaim, sajtópereim. És nem adódtak életvitelbeli nehézségeim, válások, törvénytelen gyermekek, csőd stb. – mind elkerültek. Szóval, a mai bulvár témakörökkel agyonáztatott, lilaködös, harsány világhoz képest ez bizony inkább a szürkéhez közelít. Noha, Adyval szólva, soha nem voltam a „szürkék hegedőse”.

Az meg kit érdekel manapság, hogy kegyes volt hozzám a Sors, megajándékozott a Nagybetűs Élet minden örömével: megkaptam az újságírói hivatást, a szerelmetes családot és az igaz barátokat. Ennek harmóniájában röpültek a perceim. Semmi és senki nem hiányzik az életemből. Küzdelmeim kimerültek a hétköznapok csatáiban, „születtem, elvegyültem, kiváltam, meg is fizettem, kinek, ahogy mérte” – miként József Attila írta, akitől alcímként kölcsönvettem ezt a gondolatot. Való igaz, nem kezdem el e sorokat, ha a barátaim nem győzködnek kitartóan, hogy ez a könyvem még hiányzik a palettáról, meg kell írni. Velük együtt építettünk egy szellemi hidat a Kárpát-medence és a világba szétszóratott magyarok között, létrehoztuk a civil élet egyedülálló közösségét, a Panoráma Világklubot, megrendeztük a Magyar Világtalálkozókat és róluk adtam ki tucatnyi életrajzi könyvet. Sok élmény, emlék, önzetlen közösségi munka köt össze bennünket.

Meggyőztek: felelősséggel tartozom kerekké tenni ezt a történetet. Honnan, hová és milyen úton jutottam el, milyen családi háttérrel és milyen vívódó gondok, nehézségek és örömök közepette, amelyről soha nem szóltak a kiadott könyveim. Nem krónikát írtam, nem dokumentációt és adattárat, nem családfát állítottam és életrajzot színesítettem, hanem képeket, érzéseket, rezgéseket hívtam elő emléktáramból. Felidézve életem érdekesnek gondolt történéseit, találkozásait emberekkel, kultúrákkal, országokkal. És tanulságokkal.

Csak elmesélem, mi történt velem az elmúlt hét évtizedben.

Tanka László

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék