Éljen X. Rama, Thaiföld királya!

Az emberek többségének-ha Thaiföldre gondol- a tengerpart, a gondtalan sütkérezés, a finom ízek és a mosolygó emberek jutnak eszébe. Thaiföld azonban sokkal több ennél. Az ország északi részében különböző törzsi kultúrákkal ismerkedhetünk, a Burmával határos területeken dzsungelekbe csöppenhetünk, Phuket környékén pedig jókat hajózhatunk, s akár a helyi élet szépségeivel is meg ismerkedhetünk…

Aki túrázni szeretne, nagyokat barangolni, annak Bangkok meglátogatását ajánlom. Az ázsiai nagyvárosban akár hónapokon keresztül is sétálhatunk, ismerhetjük meg látványos emlékeit. Bangkok Dél-Kelet Ázsia egyik legnagyobb városa. Lakosainak száma 12 millió, de ezen felül naponta 3 millió ember érkezik turistaként vagy a városba ingázó munkavállalóként. Annyian élnek itt, mint Magyarország és Szlovákia teljes lakossága, átlátni nehézkes, bejárni lehetetlen. Nincs is hivatalos központja, inkább központjai léteznek, amelyek évente változnak, legtöbbször sűrűsödnek.

A helyi thaiok mellett egyre több vendégmunkás érkezik a Thaifölddel határos Laoszból, Burmából vagy Kambodzsából. Mivel a térség leggyorsabban fejlődő „mintaországa”, rengeteg a befektető, sok az építkezés, ahol elkel a munkáskéz. Bangkok néha kaotikusnak tűnik, kocsival lassú az előrejutás, de aki ismeri a várost, tudja, hová és mikor kell menni, az csodát találhat.

Az ország a buddhizmus egyik központja, ezért rengeteg a buddhista szentély, templom, ahol szívesen fogadják a laikus látogatókat is. Legtöbbször csak hosszú nadrágot várnak el a turistáktól és azt, hogy vegyék le cipőjüket, ha belépnek egy ilyen szentélybe. Jó, ha tudjuk, hogy a buddhisták nem érinthetik meg a másik ember fejét, ezért tartózkodjunk ilyen mozdulattól és lábunkat próbáljuk meg nem egy Buddha szobor irányába fordítani, mert az is súlyos sértésnek számít.

Bangkok jelentése helyi nyelven „Krungthep”, ami csak egy rövidítés. Jelentése: „az angyalok városa”. Hivatalosan viszont Guinness rekordok könyvébe való név, egész pontosan így hangzik: „Mahanakhon – Bowwon – Rattanakosin – Mahintara – Ayuthaya – Mahadilok – Popnopparat – Ratchathani – Burirom – Udomratchaniwet – Mahasathan – Amonpiman – Avatansathir – Sakkathatiya – Visnukam – Prasit”.

A kedves olvasó ne várja el tőlem a teljes fordítást, még a helyiek sem mindig tudják. A bátrabbak és szorgalmasabbak megjegyezték ezt a hosszú nevet is, ebben segítségükre volt az a thai popzenekar, amely egyik számában többször is kiénekelte a hosszú nevet. Fülbemászó dallamot is költött hozzá, amely segítette a kimondást és megértést.

A thaiföldiek vendégszerető, kedves emberek. Nagyon szorgalmasak, noha azt vallják, hogy az embernek csak azt szabad tennie, amelyben örömét leli. Ha nincs meg ez az öröm, akkor a munka rabság, amit csinálunk, az börtön. Szerencsés emberek, hogy a szorgalmukat vegyíteni tudják ezzel az életszemlélettel, de tény, hogy barangolás közben bárhol kaphatunk tőlük egy elcsípett mosolyt. Még a város forgalomban sem láttam kezét rázó, káromkodó helybélit. Mindenki szépen várja a saját sorát, mindenki tudja, hol kezdődnek és végződnek a határai.

Nagy sétára ideális hely a Bangkokot keresztülvágó folyó, a Csaophraya partja. Ha pedig a folyót metsző csatornákban járunk, izgalmas világot találunk. Itt is élnek emberek, de nem ők a leggazdagabbak a városban. Általában lerobbant viskókat láthatunk, a csatornák vízében pedig kígyók tanyáznak. Mégse féljünk ettől a városrésztől! Itt vannak ugyanis az ún. úszó piacok, amelyek mellett elhaladva hajójukon kínálják portékáikat az itt élők.

Ezek lehetnek gyümölcsök, zöldségek, de lehet élő állat, csirke, nyúl stb. vagy akár szuvenírek is. Ezek az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogy túléljék a hétköznapokat. Vannak olyanok, akik szinte egész életüket egy ilyen nagy csónakban töltik, itt alszanak, és árulják holmijukat.

Bangkok hivatalosan 1782 óta fővárosa az országnak, sokáig ezt a posztot Ayutthaja töltötte be. Az állandósult külső támadások miatt végül az Ayutthajától délre fekvő folyópárti helyet nevezték ki központnak és a 18. század végétől indult Bangkok központi szerepének a megerősödése. Azóta azonban töretlen az a fejlődés, amelyet I. Rama király indított el. Thaiföld monarchia, és a helyiek szeretik uralkodójukat. Nem töltöttem el hosszú időt az országban, de ez a szeretet hitelesnek tűnik. Nem csak kirakatképpen rakják ki királyuk képeit akár saját lakásuk falára, tényleg azt vallják, hogy nagyon sokat köszönhetnek neki. Hogy ebből a szegény országból néhány évtized alatt a térség legdinamikusabban fejlődő állama lett, az jórészt a 3 éve elhunyt Bhumibol királynak köszönhető.

Bangkok ma bizonyos belső negyedeiben pontosan olyan képet mutat, mint Shanghai vagy Szöul. Mindenfelé több tízemeletes házak, bankóriások, a legnagyobb multinacionális cégek központjai. A fiatalok egy jelentős rétege imád költeni, tele vannak az éttermek és a szórakozóhelyek. Persze, ez Bangkok csak egy arca, az informatikai és szórakoztató ipar fellegvára.

Szállásunk egy csendesebb negyedben volt, de érdekesség itt is akadt: például egy református temető, ahol angolok, hollandok sírjait találhatjuk. Ők azoknak a hajósoknak a leszármazottjai, akik a 18.-19. században érkeztek a városba, és aztán ott ragadtak, legtöbbször úgy, hogy a király szolgálatában dolgoztak. A temető mellett buddhista templom, nem messze ide pedig a város klasszikus óriáskereke. Itt van Bangkok egyik színháza is, ahol az ország történelmét mutatják be, miközben a thai bokszot is megismerjük. A thaiok büszkék arra, hogy egyszer sem volt gyarmat az országuk, hiába próbálta legyőzni őket a kambodzsai, a burmai vagy éppen az angol állam. Úgy gondolják, hogy nagyon sokszor nemzeti sportjuk, a thai boksz és annak gyakorlói védték meg az országot az idegen hatalmaktól.

Ez alkalommal azért érkeztem Bangkokba, mert a már általam korábban említett, 3 éve elhunyt Bhumibol király helyett fia, X. Rama került a trónra. Az ünnepségek már májusban megkezdődtek. Akkor koronázták meg az új királyt, ezzel azonban még nem volt vége a procedúrának. A beiktatás utolsó része, amikor a Csaophraya vízén a királyi bárka is elhalad a királyi palota előtt. A víznek különben is mágikus hatása van a thai történelemben. Korábban, évszázadokkal ezelőtt mindent vízen oldottak meg az emberek. A folyók voltak a szállítási útvonalak, és mivel a sok csatorna és a vízi világ miatt nem volt szárazföldi út, az emberek is a vízen közlekedtek. Most, október végén, az utolsó főpróbán elpróbálták ugyanazt, ami december 12-én is megtörténik. A királyi flotta jelenleg 52 hajóból áll, ezeken 30-40 ember dolgozik. Van köztük evezős, de olyan is, aki a vezényszavakat mondja. Mit mondja, erélyesen kiáltja, hiszen a bárkáknak siklani kell. A koreográfia ugyanaz, mint ami volt évszázadokkal ezelőtt is: a hajók kb.4 kilométeres utat tettek meg, és ahol elhaladtak, a nép éljenezte azokat és persze a benne ülőket. 45 perc alatt gyönyörű látványban volt részünk. Az evezősök már hónapok óta erre az alkalomra készültek, büszkén feszítettek a hajókban. Meditatív zene szólt lágyan a part mellett. A hajók nagy része egész évben a Hajózási Múzeumban pihent, ez alkalommal azonban kijöttek onnan és megmutatták magukat a helyieknek. Mindenki mosolygott és integetett. Sok minden benne volt ezekben a percekben. Ember és természet egymásra talált. A thaiok szeretett királyukat éljenezték, ünnepelték, a gyönyörű hajók méltó koreográfiát adtak az eseménynek. Múlt és jelen összekapcsolódott a jövővel. Éljen X. Rama, Thaiföld uralkodója!

Pásztor Zoltán

tabs-top
More in Utazás
A Tisza tavon már az első nyaralóhajók!

Az év elején tudósíthattunk a következő hírről, miszerint egy Magyarországi Nyaralóhajózás Program keretében összesen húsz darab jacht érkezik 2020-ig hazánkba...

Close