Elhunyt Berend T. Iván, a világhírű tudós

Berend T. Iván, a huszadik századi magyar és nemzetközi történettudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke, Kossuth-díjas egyetemi tanár 2026. augusztus 30-án, életének 96. évében elhunyt los angelesi otthonában.

A nagy tudós halálhírét felesége, Radics Katalin osztotta meg, aki mély fájdalommal, de a rendkívüli és példaértékű életút előtti tisztelgéssel búcsúzott férjétől. Berend T. Iván nemcsak korszakos jelentőségű tudós, hanem diákok generációinak ikonikus mentora, valamint a remény és az életerő kifogyhatatlan forrása volt mindazok számára, akik ismerték.

Életútja a huszadik század legdrámaibb történelmi fordulatait tükrözte vissza. Mindössze 14 évesen élte túl a dachaui náci koncentrációs tábort, egy olyan traumát, amely – mint később írta – egész életét, egyéniségét és nézeteit alapjaiban formálta meg. A háborút követő sztálinista elszigeteltség után, az 1960-as évektől kezdve kapcsolódhatott be a nemzetközi tudományos életbe, ahol karrierje villámgyorsan ívelt felfelé: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, majd rektora lett, 1985 és 1990 között pedig az MTA elnökeként tevékenykedett. A rendszerváltást követően, 1990-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol a University of California, Los Angeles (UCLA) professzoraként és a Center for European and Eurasian Studies igazgatójaként oktatott és kutatott egészen 2015-ös visszavonulásáig. Számos külföldi akadémia – köztük az amerikai, a brit és az európai – is tagjai közé választotta.

Utolsó feljegyzéseiben a professzor megható, egyszerre intellektuális és finom humorral átszőtt számvetést készített az életéről, amelyet három sorsfordító utazás köré szervezett:

• Az első nagy utazás (1944 decembere): A Komárom és Dachau közötti 600 kilométeres, embertelen út, amelyet lezárt marhavagonba zsúfolva, hat nap alatt tett meg egyetlen kenyérrel és kevés lekvárral. Ez a korai, megrázó élmény vált személyiségének és rendíthetetlen életerejének legfőbb próbatételévé.
• A második nagy utazás (1990): A Budapest és Los Angeles közötti 10 000 kilométeres út, amely a teljes egzisztenciális és szakmai újrakezdést jelentette számára 60 éves korában, amikor könyvei és bútorai dobozaival együtt Amerikába tette át életműve székhelyét.
• A harmadik, utolsó nagy utazás: Az életből való távozás misztériuma, amelyre az utolsó hónapokban, súlyos betegsége és elgyengülése közepette készült. Ezt az utat a tőle megszokott szellemi frissességgel, ironikus és bölcs kíváncsisággal szemlélte.

Búcsú soraiban Hieronymus Bosch festményeit és a bibliai leírásokat segítségül híva játszott el a túlvilág gondolatával. Nem vágyott az aranyutcás, „pokolian unalmas” mennyországra, de rettegett a földi háborúk borzalmaira emlékeztető pokoltól is. Végső üzenetében – hálás köszönetet mondva olvasóinak, akik számára az írás jelentette az utolsó években magát az életet – humorral ígérte meg: ha megérkezik, egy rövid blogbejegyzésben hírt ad majd a túloldalról.

Berend T. Iván gazdag tudományos öröksége, könyvei és az általa formált diákok ezreinek gondolkodása kitörölhetetlen nyomot hagy a magyar és az egyetemes kultúrtörténetben.

Kölcsei Tamás

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék