Egy tömeggyilkos, aki nem is él….

Azt mindenki tudja, hogy a mostani világméretű járványt egy COVID-19 nevű vírus okozza, ám ezen organizmusok mibenlétéről az emberek jelentős részének csak felületes ismeretei vannak.
Sokan keverik a vírus és a baktérium fogalmát. Elsőre azt is gondolhatnánk, hogy a különbségtétel nem is nagyon fontos. Mindkét organizmus kicsi, fertőző, időnként járványt okoz, de az orvostudomány előbb-utóbb megtalálja a szükséges gyógyszert. Pedig a vírusok rendkívül különleges lények. Van ugyan örökítő anyaguk, vagyis DNS vagy RNS, de valójában még egy sejtjük sincs. Nincsen anyagcseréjük, minden tekintetben a gazdasejttől függenek, képtelenek azon kívül “szaporodni”. Bármilyen meglepő is, de a vírusok valójában nem is élnek. De hát akkor hogyan okozhatnak halálos járványt?  Cikkünkben megpróbálunk ennek utánajárni.

Habár a vírusok szinte a földi élet megjelenésétől kezdve velünk élnek, sőt időről-időre hatalmas járványokat okoztak, ám nagyon sokáig az égvilágon semmit sem tudtunk róluk. Mivel nem lehetett őket látni, ezért a korabeli emberek a járványokat Isten büntetésének tekintették és a gyógyulásokat egyedül tőle remélték.

Nem lett sokkal jobb a helyzet akkor amikor már mikroszkópok álltak a kutatóorvosok rendelkezésére. Ez oly annyira így volt, hogy a baktériumokat felfedező Louis Pasteur képtelen volt megtalálni a veszettség kórokozóját.

A vírusokat Dimitrij Ivanovszkij  nevű orosz tudós fedezte fel 1892-ben, amikor a dohány mozaikos megbetegedését vizsgálta. Úgy találta, hogy a levelek kivonata porcelánfilteren átszűrve továbbra is képes maradt a fertőzésre.

Ez a “valami” oly annyira furcsa volt, hogy hat évnek kellett eltelni ahhoz egyáltalán nevet kapjon. A holland Martinus Beijerinck 1898-ban megismételte Ivanovszkij kísérleteit, de mivel ezt a rejtélyes kórokozót sem mikroszkóppal nem tudta megfigyelni, sem kiszűrni nem volt képes, ezért jobb híján latin eredetű szóval vírusnak (méregnek) nevezte el.

A vírusok minden ökoszisztémában megtalálhatóak, létszámukat tekintve az egyik leggyakoribb organizmusok a Földön. Máig mintegy ötezer fajukat írták le, de valószínűsíthető számukat több millióra teszik.

De miért olyan különlegesek ezek a lények?

Méret, szerkezet és működés

A cikk elején említettük, hogy a vírus szub-mikroszkópikus biológiai organizmus, vagyis döntő többségüket fénymikroszkóppal nem, csak elektronmikroszkóppal lehet megfigyelni. Méretük 20-1500 nanométer között változik.

A vírusok nem sejtes szerveződésűek. Semmi másból nem állnak, mint örökítőanyagból, amit fehérjeburok vesz körül. Ahhoz, hogy egyáltalán fennmaradjanak és sokszorozódjanak, szükségük van egy gazdasejtre. A szakemberek ezt a sokszorozódást nem is szaporodásnak, hanem multiplikálódásnak hívják. Ebbe a sejtbe beépülnek, és arra kényszerítik, hogy a sejt a saját anyagaiból új vírusokat hozzon létre. Amikor a gazdasejt megtelik az új vírusokkal, akkor kiszabadulnak belőle, a gazdasejt pedig szétesik, elpusztul. Ezzel aztán beindul az ördögi folyamat: az új vírusok más sejteket fertőznek meg, azok pedig engedelmes legyártják az újabb vírusokat. Elvileg az immunrendszer dolga, hogy felvegye a harcot ellenük. Ezt az ismert vírusokkal szemben legtöbbször meg is teszik, ám az ismeretlen kórokozókkal szemben tehetetlenek.

Mondatjuk-e, hogy élőlények?

Nos itt jutunk el a címben felvetett kérdéshez. Tekinthetjük-e a vírusokat élőlényeknek? Nos ez az a pont. hol elbizonytalanodik az ember. A kavicsról tudjuk hogy nem élőlény, a hangyáról pedig azt, hogy élőlény. Jó, rendben van, a vírus most melyik kategóriába tartozik?  Egyfelől elmondhatjuk, hogy vannak génjeik (RNS vagy DNS) sőt még mutálódni is tudnak. Másfelől azonban nem mutatják az élőlényekhez kapcsolódó életjelenségeket: a táplálkozást, a légzést, a növekedést, a mozgást stb. Még a szaporodásra sem képesek önállóan – a nyavalyások!

A vírus nem más, mint egy nagyon hatékonyan működő természet-alkotta robot. Vékony fehérjerétekbe csomagolt incifinci géndarabka, amely össze-vissza kóvályog a világban és ha véletlenül bekerül egy idegen szervezetbe, azt átprogramozza arra, hogy az sokszorosítsa őt. A vírus egy biológiai hekker.

Vírusok eredete

De hát honnan is származnak ezek a furcsa lények? Nos erre még nehezebb válaszolni, mint arra, hogy élőlények-e vagy sem. Általánosan elfogadott az a gondolat, hogy a világ jelenségei az egyszerűtől az összetett felé halad. Tudományos tény, hogy a Földünkön is hamarabb volt élettelen anyag, mint élő. mint ahogy az is, hogy az élőlények közül előbb voltak az egysejtűek, mint a többsejtűek. De akkor honnan kerültek elő azok, melyeknek nincs is sejtjük? Vajon természetes képződmények vagy valahonnan a világűrből idekeveredett kalózlények? Ez utóbbit felejtsük el, koncenráljunk a valószínűbb magyarázatokra!

Regresszív (más szóval degenerációs) elmélet

a vírusok valamikor kis, sejtes paraziták voltak, amelyek nagyobb sejteket fertőztek meg. Idővel a fölösleges, szabadban való életmódhoz szükséges génjeik elvesztek. Ma ilyen szervezetek a Rickettsia és Chlamydia baktériumok, amelyek csak a gazdasejtekben képesek szaporodni.

A sejtes eredet elmélete

szerint a vírusok elszabadult sejtalkotórészek, nagyobb szervezetek önállóvá vált DNS-e vagy RNS-e..

Koevolúciós elmélet

szerint a vírusok az élet hajnalán egy időben alakultak ki a sejtes életformákkal és több milliárd éve együtt élnek. A fehérjeburok nélküli, vírusoknál is egyszerűbb, életciklusukhoz az ő segítségüket igénylő parazita szervezetek szolgáltatnak példát a korai formákra. Ilyen például a hepatitisz delta vírus, amely a hepatitisz B vírusától kölcsönzi a proteinköpenyt és e nélkül szaporodásképtelen.

Spontán fejlődés

Felmerült, hogy a vírusok olyan önreplikáló molekuláktól is származhattak, mint a prionok. A prionok fehérjemolekulák, nukleinsavat egyáltalán nem tartalmaznak.

Konklúzió

A vírusok létezése alapvetően felborítja az életről szóló elképzeléseinek. Valójában azt bizonyítja be, hogy a bennünket körülvevő világ mennyire bonyolult, és hogy nehezen lehet éles határvonalat húzni az élő és élettelen között.  Azt azonban ki lehet mondani, hogy sokkal több érv szól a mellett, hogy a vírusok NEM élőlények, még akkor is, ha hatásaikat tekintve számos hasonlóságot mutatnak az élőkkel. A vírusok eredetére vonatkozóan nem létezik egyetlen magyarázat. Lehetnek olyan korábban szabadon élő organizmusok leszármazottjai, amelyek adaptáltak egy parazita replikációs stratégiát. Talán a vírusok már a földi élet kezdettől léteztek, és a sejtek életének fejlődéséhez vezettek. A folyamatos tanulmányok világosabb válaszokat adhatnak nekünk. Vagy a jövőbeli tanulmányok feltárhatják, hogy a válasz még ennél is furcsább, mint amilyennek látszik.

*

E cikk végére beágyazom WHO egy videóját a mostani korona vírusról, amely nagyon jól összefoglalja a legfontosabb tudnivalókat.

 Végezetül csak azt az unalomig ismételt mondatokat tudom írni, hogy vigyázzanak önmagukra és embertársaikra. Tartsuk be a járványügyi szabályokat! Ennél többet vagy jobbat pillanatnyilag nem lehet mondani.

Szabó Szilárd

Forrás:

A cikkben szereplő információk meghatározó része különböző internetes magyar és angol nyelvű cikkekből származnak. Ezek részletes felsorolása meghaladja e cikk kereteit.

• Kapcsolódó hozzászólások
• Könyvjelző
• Címkék