Egy híres osztrák festőművész, aki kicsit magyar is volt

Emlékezés Anton Lehmden professzorra

Egy kivételes képességű híres osztrák festőre, Anton Lehmden professzorra emlékezünk. Magas szintű, sajátos művészetét, színes egyéniségét, személyének örökifjú, szinte sármos kisugárzását a vele művein, de főleg személyesen kapcsolatba kerülő emberek mind megcsodálhatták.

Ráadásul egy olyan híres festőművészről van szó, aki ténykedése során egy magyar történelmi vonatkozású hely, a Nádasdy grófok hányatott sorsú kastélyának a felélesztője, tartalommal megtöltő tulajdonosa lett.

De ki is volt ez a nevezetes idős művész, aki – az őt ismerők (és csodálók) szemében – soha nem tűnt idősnek, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy egyszer már nem fog integetni a kastélya udvarába betoppanóknak?

Anton Lehmden professzornak, a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzorának élete a szorgalommal párosuló isteni tehetség színes kibontakozásának gyönyörű példája. Bécsben végezte festészeti tanulmányait. Korán feltűnt tehetségével, hamarosan számos hazai (=osztrák) és külföldi kiállításon lehetett megcsodálni képeit. Élenjáró osztrák festő társaival a hatvanas években alapította meg a „fantasztikus realizmus” irányvonalat. Lehmden professzor Isztambulban is tanított, majd 1971-től 1997-ig Bécsben, a Képzőművészeti Akadémia professzoraként öregbítette az osztrák festészet hírnevét.

Egyre keresettebbek lettek festményei, neves külföldi tárlatokon – alkotásai még Japánba is eljutottak. Sokoldalúságára elég egy példát kiemelnünk, miszerint Bécsben az U3-as metró egyik forgalmas és méretes állomását (Volkstheater) az ő művészi alkotásai és tervei díszítik.

Az évek múlásával is csodálatos művészi és emberi alkotó ereje szinte töretlenül csillogott. A 60-as években a magyar határhoz (Kópháza) közeli Deutschkreutzban (Sopronkeresztúr/Németkeresztúr) lévő Nádasdy-kastélyt megvette, és a kirabolt, lepusztított épületet roppant nagy anyagi áldozatokkal, töretlen szorgalommal, csodás, sajátos művészi ízlésének köszönhetően fokozatosan rendbe hozta, élettel töltötte meg – a szomorú történelmi magyar vonatkozású – kastélyt. A nekünk, magyaroknak különösen érdekes kastélyépület egy részében kialakított műteremben képeinek egy részét állította ki. Témáját főleg a természetből vette, különösen a madarak világában, a természet és a tájak szépségében tudott önfeledten elmélyedni. Maga a kis osztrák település, Deutschkreutz végig büszke volt nevezetes, messze földön híres „lakójára”, az egykori Nádasdy-kastély új művész tulajdonosára. A Nádasdy-kastély megmentőjének más érdemei is voltak a település életében. Így pl. a helyi templomot az ő festményei díszítik. Érdemeit 1999-ben a település – többek között – tiszteletbeli polgári cím adományozásával is kifejezésre juttatta. A volt Nádasdy-kastélyban 2003- óta rendezett nyári festészeti tanfolyamok művészeti irányítása is az ő nevéhez fűződik, ezek megszervezésében, de szinte mindenben agilis és tehetséges lánya, Barbara végig mellette állt. Az idős mestert gyakran lehetett látni látogatói körében, amint azokat a kastélyban körbevezette. Családtagjai, főleg a művészetek iránt igen fogékony, neki oly sok gyakorlati, szervezési segítséget nyújtó lánya, Barbara körében mindig vidám és kedves volt. Finom humorával átszőtt közvetlenségét és emberi, művészi nagyságát e sorok írójának is gyakran volt alkalma megtapasztalni. Nekünk, magyaroknak a vele való együttlét mindig nagy élményt jelentett. Az is igen érdekes volt számunkra, hogy Lehmden professzor egyik őse magyar volt, s kicsit magyarnak is éreztük a neves osztrák művészt (talán ő is kicsit annak…). De mi magyarok nem csak ezért szerettük és tiszteltük őt.

89 éves korában, 2018. augusztus 7- én elhunyt a neves professzor. Családját, széles baráti körét, tisztelőit, festészetének csodálóit, igazából az egész művészvilágot halálával nagy veszteség érte. „Földrajzi” értelemben Ausztria, Burgenland messze földön híres fiát vesztette el, de ez a veszteség átsugárzik a „túloldalra” is, hozzánk magyarokhoz. Mert halálával mindannyian szegényebbek lettünk. Bízunk abban, hogy festményei, csodás alkotásai évszázadokra fennmaradva hirdetni fogják művészi nagyságát. Emberi nagyságának emlékét pedig azok őrzik meg, akik ismerték, szerették és volt módjuk őt személyesen megcsodálni. E sorok írójának ez megadatott!

Dr. Kölcsei Tamás

tabs-top
More in Hungary, Kultúra
Örökség…

Az alábbi megemlékezés nagyon értékes és követendő emberi gondolatok hozadéka, amelyeket szívből ajánlunk Mindenkinek, de leginkább az ifjabb korosztálynak. Büszke...

Close